Elakadhatnak a reformok

Rossz hír a holland reformok szempontjából, hogy nem sikerült többséget szereznie a parlament felsőházában a kormánypártoknak, illetve az őket kívülről támogató szabadságpártnak (PVV). A törvényhozás első kamarájának tagjairól májusban szavazó 12 regionális közgyűlés tagjait tegnap választották meg a holland polgárok.

A lapzártánkig nyilvánosságra került részeredmények tanúsága szerint a szerdai regionális választási eredmény alapján a kormánypártok és a bevándorlásellenes PVV összesen 36 tagot delegálhat májusban a holland parlament felsőházába. A Mark Rutte miniszterelnök vezette liberálisok (VVD) és a koalíciós partner kereszténydemokraták (CDA) által tervezett megszorító intézkedésekkel szemben a munkáspárt (PvdA) és a szocialisták (SP) vezette baloldali ellenzék kemény kampánnyal lépett fel a március 3-i megmérettetés előtt. Ráadásul számos kereszténydemokrata szavazó vált hűtlenné a CDA-hoz, vagy azért, mert a bevándorlásellenes PVV-re adta le a voksát, vagy azért, mert a kisebbségi kormány elfogadta a Geert Wilders és a PVV által kívülről nyújtott támogatást az alsóházban.

Bár a felsőházi helyek várható eloszlása kedvezőtlenül alakult, a koalíció már csütörtökön nekilátott a színfalak mögötti egyeztetéseknek az olyan kisebb ellenzéki pártokkal, mint például az erősen keresztény beállítottságú SGP – értesült a Radio Netherlands Worldwide. A felsőházi támogatás hiányában ugyanis a reformtervek nem keresztülvihetők.
A kabinet legsürgetőbb feladata a költségvetési egyensúly helyreállítása. A globális pénzügyi válság 2008-as kitörése óta mind a deficit, mind az államadósság-állomány megugrott. Erre reagálva a kabinet konszolidációs tervet terjesztett elő: 2015-ig 18 milliárd eurónyi megszorítást hajtanának végre és 0,9 százalékra csökkentenék a GDP-arányos költségvetési deficitet. Közgazdászok szerint ugyanakkor a konszolidációs programban megkerülik az igazán fajsúlyos problémákat, és inkább csak sok kis lépéssel próbálják szépíteni az összképet – mutat rá az NZZ. A szakértők Hollandiában is a strukturális reformokat hiányolják.
Egyik ilyen átalakítás lehetne például az államapparátus karcsúsítása, amellyel kapcsolatban kétséges, hogy a jelenlegi kormányzat érdemi lépésekre lenne képes. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tavalyi országjelentésében négy fontos reformterületet nevezett meg: időskori előtakarékosság, lakáspiac, közúti közlekedés és munkapiac. A Rutte-kabinet azonban az említett szektorok egyikében sem tervez komolyabb lépéseket, sőt, az előző kormány által beindított egyes reformokat is leállított. Így például Jan Peter Balkenende kereszténydemokrata kabinetje a jelenlegi 65-ről 67 évre kívánta emelni a nyugdíjkorhatárt, de Rutte kormánya ehelyett már csak 66 évet szeretne elérni 2020-ig.
Az OECD is kiemeli: a nyugdíjrendszer mellett súlyos strukturális problémát jelent a közutak krónikus túlterheltsége is. Bal-kenende kormánya 2009-ben egy mindenre kiterjedő útdíjat kívánt bevezetni az éves súly- és üzembe helyezési adó helyett, a kabinet azonban megbukott, mielőtt keresztülvihette volna a tervet. A jelenlegi kabinet koalíciós szerződése pedig kifejezetten elutasítja az általános útdíjat.
A munkapiac merevségét szintén a problémás területek közé sorolják. A fő problémát itt az jelenti a reformok sürgetői szerint, hogy a munkavállalók alapvetően két csoportra oszlanak: a jól védett, határozatlan időre szóló szerződéssel rendelkező többségre, illetve a lényegesen könnyebben elbocsátható kisebbségre. Ez a szerkezet pedig nem biztosít kellően rugalmas reagálóképességet a munkapiac számára – állítják elemzők.