Krími adok-kapok

A csatorna a Dnyeper folyó főágát köti össze a Krímmel, és a félsziget édesvízellátásának 85 százalékát biztosítja.

    A 402,6 kilométer hosszú Észak-krími-csatornát 1961-71 között építették, a Kahovkai-víztárolónál kezdődik, és a félsziget keleti csücskén fekvő Kercs városánál ér véget. Másodpercenként háromszáz köbméter víz áteresztésére képes.
    Oroszország márciusban annektálta a Krímet. A függetlenségi népszavazás után, március 18-án írták alá a Kremlben a megállapodást arról, hogy a Krími Köztársaság és a félszigeten különleges státust élvező Szevasztopol Oroszországhoz csatlakozik.
    A természetes édesvízforrásokban szűkölködő Krím vízellátásának problémája rögtön a félsziget annektálása után felvetődött. Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök nemrégiben elismerte, hogy ez az egyik legsúlyosabb probléma az Ukrajnától elcsatolt félszigeten, mivel vízellátása "külső forrástól", az Észak-krími-csatornától függ. A másik gond az, hogy a vízvezetékrendszer nagyon elavult, az ivóvíz mintegy fele kárba vész.
    Medvegyev azt ígérte, hogy a kormány megvizsgál minden lehetőséget a probléma orvoslására. Lehetőségként felvetette, hogy csővezetéket fektetnének le a félszigettől keletre, a Kercsi-szoroson túl fekvő Kubanból, vagy víztároló épülne az ugyancsak a Kercsi-szoros túlpartján fekvő Taman-félszigeten. Medvegyev szerint kútfúrással vagy tengervíz sótalanításával is meg lehetne oldani a Krím vízellátását.
    Vlagyimir Kasin akadémikus, az orosz duma természeti erőforrások és környezetvédelmi bizottságának a vezetője azonban úgy vélekedett, hogy a krími vízellátást nem lehet megoldani a Don vagy a Kubán folyó vizének átcsapolásával. Felhívta arra is a figyelmet, hogy a Kaukázus és a Krasznodari terület maga is vízhiányban szenved, és az ottani forrásokból legfeljebb Kercs városát lehetne ellátni édesvízzel.