Mi várhat ránk a Brexit után?

A Hetek Csoportja (G7) már a voksolás előtt riadókészültségbe helyezte magát arra az esetre, ha a távozók kerülnének fölénybe. A legfejlettebb ipari államok vezetői, akik már a néhány héttel ezelőtti japán csúcson is a maradás mellett törtek lándzsát, azt kívánták jelezni, hogy mindent megtesznek a piaci zűrzavar lecsillapítására, elkerülésére. A kilépéspártiak győzelme ugyanis rövid távon kaotikus állapotokat teremthet, a font alighanem látványosan gyengülne, s a szigetország gazdasága befordulhat a recesszió felé vezető útra.

Készültek erre az eshetőségre a jegybankok is, elsősorban a Bank of England, illetve az Európai Központi Bank, hiszen a vezető uniós tagországok egymás legnagyobb kereskedelmi partnerei is, ám ez a viszonyrendszer megváltozhat. S mivel a brit a világ ötödik gazdasága, a globális GDP 2,4 százalékát adva, a hatások is szerteágazók és messzire nyúlók. A Hetek mellett Kína is arra figyelmeztetett, hogy London érdemben veszíthet nemzetközi befolyásából. Az USA kongresszusában arról faggatták Janet Yellen jegybankelnököt, vajon mire számít, ha Nagy-Britannia hátat fordít az uniónak. A Standard and Poor’s pedig ahogy megígérte, megfosztotta a szigetországot a legjobb hitelminősítéstől.

Az igazi kérdés persze az, mi történik most, hogy meg kell indítani a kilépés folyamatát. Mind Nagy-Britannia, mind az EU ismeretlen vizeken találta magát, s évekig elhúzódhatnak a tárgyalások egyfajta különleges kapcsolat kialakításáról, például a londoni pénzügyi központ, a City helyzetéről, vagy arról, hogyan jelenhetnek meg a brit áruk és szolgáltatások az egységes belső piacon.

Az ott élő külföldiek, köztük a magyarok is új helyzettel szembesülnek. Arra egyértelmű szabályokat fektettek le, hogy mi várhat a külföldi munkavállalókra, ha az EU tagjai maradnak. A mostani döntés azonban egészen új helyzetet hoz, egyelőre megjósolni is lehetetlen, mi várhat az ottani magyarokra.

A kilépés rövid távon is nagy megszorításokkal járhat: még a szavazás előtt rendkívüli pótköltségvetést helyezett kilátásba George Osborne brit pénzügyminiszter arra az esetre, ha a Brexit hívei győznek. A személyi jövedelemadó alapkulcsa 2 százalékponttal 22 százalékra, felső kulcsa 3 százalékponttal 43 százalékra emelkedne, 5 százalékponttal 40 százalékra növelnék az örökösödési illetéket, és emelkedne az üzemanyagok, valamint a szeszes italok jövedéki adója is. A másik oldalon 2 százalékkal kurtítanák meg egészségügyi, az oktatási és a védelmi büdzsét, és Osborne kilátásba helyezte a nyugdíjakra, valamint a közlekedésre, az önkormányzatokra és a rendőrségre fordított összegek csökkentését is. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy a pénzügyminiszter ezt keresztül tudná vinni, nemcsak azért, mert a Brexit a kormányt is elsöpörte, hanem azért sem, mert 57 konzervatív, ám kilépéspárti képviselő már jelezte, hogy nem szavaznák meg. A mostani kormány még három hónapot lesz hivatalban, kérdés, addig mit tudnak keresztülvinni a gazdasági terveikből.

Az is kérdés, az EU hogyan reagál a kilépésre. Jogilag annyi biztos, hogy egy két évig tartó tárgyalássorozat következik a kilépés részleteiről. Az unió vezetői harcias nyilatkozatokkal jelezték: nem sok jóra számíthatnak a britek tőlük, ha „dezertálnak”. Ez persze érthető: logikus, hogy nem akarják a legkisebb pozitív jelzést sem adni más országok euroszkeptikusainak az unió nélküli jövőképről. Ráadásul a tárgyalások két évében Németországban és Franciaországban is választást tartanak.

De az sem elképzelhetetlen, hogy az Egyesült Királyság a jelen formájában végnapjait éli. Skócia vezetői már jelezték: nem azért szavaztak a skótok pár éve a Nagy-Britanniában maradásra, hogy most az angolok kivezessék őket is az EU-ból. Észak-Írországi politikusoknál is felvetődött a szavazás utáni órákban a gondolat, hogy újra egyesítsék az Ír-szigetet.