Új népszavazást tarthatnak a britek, de még éveket kell várni

Az Eurasia Group nevű globális politikai-gazdasági kockázatelemző csoport szakértői szerint az EU-tagságról rendezett júniusi népszavazás után - amelyen a kilépést pártolók kerültek többségbe - nemigen van lehetőség arra, hogy az eddigi belügyminiszter, Theresa May vezetésével megalakuló új brit kormány elkerülje a kilépési mechanizmus elindítását, vagyis a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyének aktiválását. A ház elemzői szerint más kérdés ugyanakkor, hogy a Brexit megtörténik-e, van rá esély ugyanis, hogy a kilépési feltételeket tartalmazó, évek múlva várható majdani megállapodást ismét népszavazásra bocsátja a brit kormány.

Az Eurasia szakértői szerint e megállapodás legkorábbi reális időpontja 2019 lehet, de "még ez is egyértelműen derűlátó" becslés. Bármikor szülessen is meg az egyezség, aláírásának idején az EU-párti parlamenti képviselők valószínűleg rendkívül erőteljes kampányba kezdenek az újabb népszavazásért, e kampány sikerének esélye viszont függ majd a végleges megállapodás tartalmától és a brit gazdasági akkori állapotától.

Ha az egyezményről az az általános vélekedés alakul ki, hogy kedvezőtlen feltételeket tartalmaz Nagy-Britannia számára, az kétségeket ébreszthet a parlamentben és a közvéleményben egyaránt a Brexit iránt - áll az Eurasia Group elemzésében.

A ház szerint Theresa May nem fog sietni az 50. cikkely aktiválásával, annak ellenére sem, hogy valószínűleg nagy nyomás nehezedik majd rá a kilépést pártoló konzervatív párti képviselők részéről. Az Eurasia alapeseti előrejelzési forgatókönyve az, hogy May legkorábban 2016 végén, de inkább csak 2017 elején jelenti be a kilépési mechanizmus elindítását, mivel előbb ki akarja alakítani tárgyalási stratégiáját, és felméri, hogy milyen megállapodásra számíthat Brüsszel és az EU-társállamok részéről.

A megállapodás várható jellegét az Eurasia Group londoni elemzői szerint nagyban meghatározza majd, hogy Theresa May - jóllehet "ösztönösen" rokonszenvez azzal az alapvető céllal, hogy a brit gazdaságnak minél nagyobb hozzáférése legyen az EU egységes belső piacához - "erőteljes" nézeteket vall az uniós polgárok nagy-britanniai munkavállalásának szabályozásáról. Emiatt a ház szerint nem jöhet szóba a norvég típusú kapcsolatrendszer, amelynek alapján Nagy-Britanniának jelentős hozzáférése lenne az uniós belső piachoz, beleértve a pénzügyi szolgáltatásokat, ennek fejében viszont engedélyezné az EU-polgárok további szabad munkavállalását, befizetne az EU költségvetésébe és tartaná magát az uniós jogszabályokhoz.

Az ilyen engedmények súlyos ellenállásba ütköznének a Konzervatív Párton belül, de még az ellenzéki Munkáspárt is nehezen tudná mindezt "eladni" azokban a választókörzetekben, amelyekben a többség a kilépésre szavazott.

Az Eurasia szerint egy olyan "hibrid" egyezmény is valószínűtlen, amely a norvég modellből átveszi a hozzáférést az egységes EU-piachoz - főleg a pénzügy szolgáltatások terén -, viszont "vészfék-záradékot" is tartalmaz az EU-munkavállalók beáramlásának korlátozására, ezt ugyanis a többi EU-tagállam élesen ellenezné, és a megállapodást mind a 27 uniós tagország parlamentjeinek ratifikálnia kell, ráadásul Norvégiának is jóvá kell hagynia.

Mindemellett a német kormány alapállása az, hogy el kell kerülni a "Brexit-járványt", és ennek alapján nem lehet megengedni, hogy Nagy-Britannia "kicsemegézze" magának az EU-tagsággal járó előnyöket a kötelezettségek vállalása nélkül. Berlin meg akarja mutatni, hogy a távozni szándékozó tagállamok nem diktálhatják kilépésük és az EU-val fenntartott jövőbeni kapcsolatrendszerük feltételeit.

Az Eurasia szerint mindezek alapján egy kiterjesztett kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodás kerülhet napirendre, elkerülhetővé téve a legrosszabb megoldást, vagyis azt, hogy csak a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) általános szabályrendszere alapján folytatódjék a kereskedelmi forgalom Nagy-Britannia és az EU között, ami egyebek mellett vámakadályokat jelentene.

Az Eurasia Group szakértői szerint azonban "távoliak" az esélyei annak, hogy egy ilyen kiterjesztett szabadkereskedelmi megállapodást a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyében foglalt kétévi tárgyalási időtávlaton belül el lehetne érni. Ezért az 50. cikkely aktiválása után várhatóan egyre nagyobb lesz a nyomás a kétévi időkeret meghosszabbítása. Ehhez a nagy európai gazdaságoknak is erőteljes érdeke fűződik, mivel ők is el akarják kerülni, hogy a WTO-szabályok alapján vámok terheljék nagy-britanniai exportjukat - jósolják az Eurasia londoni elemzői.