Amíg én vagyok a kormányfő, addig a már itt dolgozók jogai garantálva lesznek – üzente Theresa May brit miniszterelnök azoknak az uniós polgároknak, akik jelenleg az Egyesült Királyságban vállalnak munkát. A megnyugtatásra szükség is volt, miután May értésre adta a konzervatív párt kongresszusán, hogy a kilépésről szóló, legkésőbb 2017. március végén megkezdendő tárgyalások egyik fő pontja a bevándorlás lesz, és ennek ellenőrzéséről a britek maguk akarnak dönteni.
A kormányfő hamisnak nevezte a "puha vagy kemény Brexit" szembeállítást, a legtöbben mégis úgy értelmezték szavait, hogy kész a keményebb utat választani, vagyis London akkor is korlátozná az uniós polgárok beáramlását, ha ez esetben nem kapna szabad hozzáférést az egységes európai piachoz. Ezt erősítette az is, hogy May közölte: nem követik a norvég vagy a svájci modellt (e két országnak olyan megállapodása van az EU-val, ami magában foglalja az emberek szabad mozgását.)
A kemény Brexit lehetősége megijesztette a piacokat: a font több mint 1 százalékos eséssel megközelítette a kilépési népszavazás után július 6-án elért 31 éves mélypontját (délután 1,2818-nál is járt a dollárárfolyam). Átmenetileg ugyan segített a szeptemberi feldolgozóipari PMI, amely a maga 55,4 pontos értékével több mint két éve a legjobb hónapot jelezte, de utána ismét gyengülni kezdett a brit fizetőeszköz (a FTSE 100 indexet viszont éppen ez húzta felfelé, hiszen az exportőrök részvényei erősödtek).
A befektetőket nem csak az aggasztja, hogy mi lesz, ha a brit vállalatok – különösen a bankok – nem működhetnek majd úgy az EU-ban, mint most, hanem az is, hogy rengeteg a bizonytalanság a kilépési procedúra körül. A kormányfő ugyan jelezte, hogy számít némi előkészítésre a hivatalos kilépési nyilatkozat előtt, az Európai Bizottság azonban ma is azt hajtogatta, hogy addig nincs tárgyalás (bár brüsszeli sajtóértesülések szerint sok EU-illetékes pártolja a színfalak mögötti előzetes egyeztetéseket). Brit részről a problémák egy részét úgy akarják megoldani, hogy amikor majd visszavonják az uniós jogszabályok átvételéről szóló 1972-es törvényt, akkor egyszersmind be is építik az összeset a brit jogba (utána aztán tetszés szerint módosíthatják őket). Ez akkor történhet meg 2019 első negyedév végéig, ha az EU is tartani tudja a saját menetrendjét: először a tagállamok meg tudnak állapodni az irányelvekben – miközben jövőre Franciaországban, Hollandiában és Németországban választások lesznek –, utána lefolytatják a britekkel a tárgyalásokat, majd az eredményt a 27 tagállamból legalább 20 jóváhagyja, és az Európai Parlament is elfogadja. (Két év alatt ez páratlanul gyors lenne az uniós gyakorlatban.) Arról az EU-n belül sincs egyetértés, hogy a kilépési procedúrával egyidőben el lehet-e kezdeni a tárgyalást a kereskedelmi kapcsolatokról, vagy – mint azt a bizottság, illetve Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke hangsúlyozta – erre csak akkor kerülhet sor, amikor a szigetország már kilépett. A kereskedelmi megállapodás tető alá hozása mindenképp évekbe telik majd, és azt mind a 27 tagországnak el kell fogadnia.
Borulni fog a költségvetés
Tizes skálán nyolc ponttal teljesített a brit gazdaság az első fél évben, de a kilépési folyamatban hullámvasútra kerülhet az üzleti és a fogyasztói bizalom – mondta Philip Hammond pénzügyminiszter a BBC-nek adott interjúban. Hammond feladja az elődje, George Osborne által kitűzött célt, hogy a 2015/16-os költségvetési évben 4 százalékos hiányt mutató büdzsé 2020-ra többletbe forduljon. Az új fiskális programot majd a költségvetés szokásos november végi értékelésekor ismerteti a pénzügyminiszter, csak annyit jelentett be, hogy elindítják a már beígért 3 milliárd fontos lakásépítési alapot.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.