Holnap kiderül, megvalósulhatnak-e Macron ígéretei

A parlament jelenleg jobboldali többségű felsőháza 348 tagjának mintegy felét, 171 szenátort választják meg hat évre, 1971 jelölt közül, ami rekordnak számít. A szenátus a területi közösségek képviseletét biztosítja, tagjait közvetett és bonyolult módon választja egy elektori testület, amely a mintegy 162 ezer önkormányzati képviselőből áll.

Miután a legutóbbi, 2014 márciusi önkormányzati választást a jobboldal nyerte meg, és az elmúlt négy hónapban jelentősen csökkent az államfő népszerűsége, várható, hogy a többségében jobboldali helyi képviseletek a szenátusban továbbra is a jobbközép Köztársaságiakat juttatják többséghez.

Emmanuel Macron zuhanásszerű népszerűségvesztését követően Christophe Castaner kormányszóvivő augusztus végén elismerte, hogy a kormány nem számít arra, hogy a nemzetgyűléshez hasonlóan tarolni fognak a szenátusban. Ez azért sem lehetséges, mert a köztársasági elnök 2016 tavaszán alakult pártja, a Köztársaság endületben (LREM) jelenleg egyetlen önkormányzati képviselővel sem rendelkezik.

„Tisztában vagyunk azzal, hogy a választói bázis nem LREM-támogató. Nem a franciák szavaznak, hanem azok az emberek, akiket a letűnt idők referenciái alapján választottak meg” – mondta.

Az önkormányzati testületek azért is neheztelnek az államfőre és pártjára, mert a franciák nyolcvan százaléka számára eltörölték az úgynevezett lakhatási adót, amelynek összegét a települések határozták meg és amelynek teljes bevétele az önkormányzatokat illette. A kormány ezenkívül csökkentette az önkormányzatok állami támogatását, és jövőre a jelenleg több mint 300 ezerről 200 ezerre mérsékli az államilag támogatott munkahelyek számát.

Mindennek következtében a nemzetgyűléssel ellentétben, ahol az LREM abszolút többséggel rendelkezik, Emmanuel Macron várhatóan nem tudja ellenőrzése alá vonni a felsőházat, és azt továbbra is a hagyományos jobb- és baloldali erőviszony fogja meghatározni.

Az LREM-nek jelenleg alig 29 szenátora van, többségében olyan, a korábban kormányzó szocialisták színeiben megválasztott politikusok, akik a májusi elnökválasztás után csatlakoztak Macron pártjához. Francois Patriat, az LREM szenátusi frakcióvezetője szerint az a cél, hogy a csoport legalább ötven fősre növekedjen a szenátusi választásokon.

A jobbközép Köztársaságiak jelenleg 143 hellyel rendelkeznek a szenátusban, és csak 37 százalékuk körzetében tartanak most választást, tehát biztos, hogy a jobboldal 89 helyet megőriz és a legerősebb csoport lesz, de a Macront támogató jobboldali szenátorok külön frakciót alakítanak majd.

A 86 szocialista szenátor körzete közül 46-ban lesz tisztújítás, a 18 tagú kommunista csoportnak pedig 16 körzetében választanak új szenátort.

Az eredmény fontos jelzés lehet Emmanuel Macron számára, miután tükrözni fogja az elmúlt hónapokban megváltozott közhangulatot, de a gyakorlatban csak korlátozott hatással lesz a kormányzásra. A törvényhozásban az utolsó szót ugyanis a nemzetgyűlési képviselők mondják ki abban az esetben, ha a két háznak eltérő a véleménye egy törvényjavaslatról. Az alsóházban pedig az LREM van elsöprő többségben. A szenátus azonban lassíthatja a jobboldalnak nem tetsző javaslatok parlamenti elfogadását.

Az alkotmánymódosításokhoz viszont elengedhetetlen a szenátus jóváhagyása. Emmanuel Macron 2018 nyaráig jelentős intézményi reformokat (a képviselők számának csökkentését, a miniszteri rangú politikusok ügyeivel foglalkozó francia köztársasági bíróság megszüntetését) is ígér, amelyeket csak alkotmánymódosítással tud megvalósítani.

Az államfőnek ezért elsősorban az a célja, hogy pártja az alkotmánymódosításhoz szükséges többséget megszerezze, ami a parlament két háza tagjai háromötödének felel meg. Azaz a nemzetgyűlés és a szenátus 925 tagjától legalább 555 voksra van szüksége a köztársasági elnöknek ahhoz, hogy az alkotmányt módosítani tudja.

Az LREM a nemzetgyűlésben 313 képviselővel rendelkezik, de a centrista Modem és a jobboldal egy része is támogatja az elnöki programot, így Macron mintegy 400 szavazatot tudhat magáénak. Ehhez további megközelítőleg 160 szenátori támogatásra lenne szükség az alkotmánymódosításokhoz, amelyeket a centristáktól, illetve az elnöki programot támogató bal- és jobboldali szenátoroktól remél megszerezni a köztársasági elnök. Kellő számú szavazat hiányában a népszavazás lehet a másik megoldás az államfő számára.