Nehéz betartatni a környezetszennyezési szabályokat

A jogszabályi hiányosságok és ellentmondások, a hatóságok hatásköri vitái, a gazdasági szereplők jogkövetését kikényszeríteni hivatott szankcionálás gyengesége, a környezeti károk elhárítását szolgáló források szűkössége veszélyeztette a térségben lakók egészségét – olvasható az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalának közleményben.

A vizsgálat megállapítása szerint

a felszámolási eljárásról szóló jogszabályok elvben rendelkeznek a volt üzemi területeken visszamaradt környezetszennyező anyagok, így a veszélyes hulladékok okozta környezeti károkkal kapcsolatos felelősségről.

Ezt azonban a hatóságok képtelenek érvényesíttetni, mert a gazdasági szereplők a jogi szabályozás hibáit kihasználva rendre mentesülni próbálnak a kötelezettségek alól.

Megfelelő garanciális szabályok híján a felszámolási eljárásban egymást követő tulajdonosok kibújhatnak a kármentesítés felelőssége alól, azt végső soron az államra hagyják, amely azonban a hatóságok nehézkessége miatt, illetve források hiányában gyakran évtizedes késéssel, csak a súlyosbodó egészségügyi és környezeti kockázatok hatására számolja fel a szennyezéseket – mutattak rá.

Mint írták,

az azonnali intézkedések megtételéhez szükséges állami források elégtelensége különösen aggályos környezet- és egészségvédelmi ügyekben, ahol a késlekedés visszafordíthatatlan károsodásokat, a környezeti állapot jelentős romlását okozhatja.

A jogi anomáliák és az aktív hatósági közreműködés elmaradása, késlekedése sértheti az élethez, az egészséghez és az egészséges környezethez való alapvető jogok érvényesülését, miközben a beavatkozás költségeit is többszörösére növeli.

Szerintük a visszás helyzet egyik fő oka, hogy a hazai jogi szabályozás a környezeti felelősség átvállalása kapcsán nem követel meg pénzügyi biztosítékot, holott azt a környezetvédelmi törvény már elfogadása óta, két évtizede előírja.

A kormány azonban mindmáig nem alkotta meg a környezetvédelmi biztosítékadási, illetve biztosítási kötelezettséget előíró szabályokat, ezért a „szennyező fizet” alapelv sok esetben nem érvényesíthető. Ehhez járul a felszámolási eljárás elégtelen jogi környezete,

amely lehetővé teszi az eljárás lezárását anélkül, hogy a környezeti következmények érdemi feltárása és különösen felszámolása megtörténne

- írták.

Kitértek arra is, hogy a selypi gyártelep esetében az is növelte a környezeti és egészségkockázatot, hogy a terület új tulajdonosai az engedélyektől eltérve, az azbesztmentesítési kötelességet figyelmen kívül hagyva bontották el az üzemi épületeket. Ezt részben az is lehetővé tette, hogy az azbesztmentesítési munkák esetében mind a jogi szabályozás, mind a hatósági rendszer megosztott.

A megkeresett szervek válaszai szerint a komplex hatósági vizsgálat garanciáit a hatósági eljárások integrálása teremtheti meg – írták hozzátéve, hogy a lőrinci esetben azonban külön kockázatot jelentett, hogy a bontáshoz már nem is kell minden esetben hatósági engedély, így a környezetvédelmi hatóságot sem vonják be, ezért a környezetvédelmi követelmények esetenként meg sem jelennek.

Rámutattak, hogy

a hatóságok együttműködési nehézségei, vitái is hozzájárultak ahhoz, hogy az előírások kikényszerítése, a teljesítés ellenőrzése nem volt kielégítő.

Megfelelő lakossági tájékoztatás hiányában a potenciálisan veszélyeztetett polgárok nem voltak tudatában az egészségi kockázatoknak, ezért a biztos és helyettese felhívta a figyelmet a környezeti és egészségügyi veszélyhelyzetekben a megfelelő hatósági tájékoztatás fontosságára.

Közölték, hogy Székely László és Bándi Gyula az egészséges környezethez való jog érvényesülése érdekében a visszás helyzetet orvosló jogszabályi változásokat kezdeményez.