Húsz éve történt a Kurszk-katasztrófa

Húsz éve, 2000. augusztus 12-én a Barents-tengeren tartott orosz hadgyakorlat során elsüllyedt a Kurszk atom-tengeralattjáró, 118 fős legénysége odaveszett a szerencsétlenségben. Az 949A Antyej (NATO-kód szerint Oscar-II) típusú robotrepülőgép-hordozó, atommeghajtású Kurszk a legfejlettebb orosz tengeralattjárók egyike volt, amelyet 1994-ben állítottak hadrendbe.

Tervezői elsüllyeszthetetlennek szánták és azt állították, egy közvetlen torpedótalálatot is átvészelne.

A Kurszk, amelynek legénységét néhány héttel korábban tüntették ki, 2000 augusztusának első napjaiban hajózott ki Murmanszkból, hogy részt vegyen az orosz északi-tengeri flotta a Szovjetunió összeomlása óta legnagyobb hadgyakorlatán. A tengeralattjáró az első napon egy gyakorlófejjel felszerelt Gránit robotrepülőgépet, majd a harmadik napon, augusztus 12-én reggel 8 óra 51 perckor egy hatástalanított torpedót indított útnak a célpontnak kijelölt hajók felé.

A következő két gyakorlótorpedót 11:30 és 13:30 között a védelmező hajók gyűrűjén átlopakodva kellett volna kilőnie a flotta zászlóshajójára, a Nagy Péter csatahajóra. A csapás elmaradt, ugyanakkor 11 óra 29 perckor a norvég földrengésmegfigyelő rendszer 1,5-es erősségű rengést észlelt Murmanszktól északkeletre a tenger alatt. Két perccel és 14 másodperccel később újabb, immár 4,2-es, azaz 250-szer erősebb rengést is regisztráltak, már a tenger fenekén.

A hadgyakorlaton részt vevő egyik orosz tengeralattjáró és egy felszíni hadihajó ugyancsak észlelte és jelentette a jelenséget, de a flottaparancsnokság ezt figyelmen kívül hagyta. Miután a Kurszk a megszabott két órán belül nem lőtte ki torpedóját és nem is sikerült kapcsolatot teremteni vele, egy felderítő repülőgépet küldtek ki, de nem találták meg a felszínen a tengeralattjárót. Csak kilenc órával a robbanás után szélesítették ki a keresést és állították le a hadgyakorlatot, fél nap telt el, mire a Kremlt is értesítették. Vlagyimir Putyin elnökkel csak másnap hajnalban közölték a hírt, de azt tanácsolták, ne menjen a helyszínre, az északi flotta parancsoka pedig sikeres hadgyakorlatról adott ki közleményt.

A Kurszk elvesztését Oroszország hivatalosan csak két nappal később ismerte be, amikor már a hír bejárta a világsajtót, és újabb napokkal később, a sikertelen mentési kísérletek után kért nemzetközi segítséget.

Utólag derült ki, hogy a 118 tengerész sorsa meg volt pecsételve: hat órával a robbanás után mindannyian halottak voltak, életüket egy azonnali és jól szervezett akcióval sem lehetett volna megmenteni.

A 2002-ben kiadott hivatalos vizsgálati jelentés szerint az első gyakorló torpedó hidrogén-peroxid üzemanyaga a hibás hegesztés miatt szivárgott és a kivető csőben berobbant, emiatt a jármű 100 méterre süllyedt. Két és fél perccel később a hőség miatt újabb torpedók robbantak fel, szétzúzva a Kurszk első rekeszeit, a megrepedt burkolaton víz ömlött be.

Legtovább a tatban tartózkodó 23 tengerész maradt életben, akik nevét egyikük a sötétben felírta, ők hidegben és sötétben fulladtak meg.

A hajón atomtöltet nem volt, az atomreaktor lekapcsolt és a becsapódás után is épségben maradt, így sugárszennyezés nem történt.

A vizsgálatok kizárták, hogy a Kurszk egy amerikai vagy brit tengeralattjáróval ütközött volna össze, ugyanakkor súlyos mulasztásokra derítettek fényt. A vészjelző bóját, amely azonnal jelezte volna a baleset helyszínét, egy korábbi felderítő küldetésben kikapcsolták és nem kapcsolták vissza. A felrobbant gyakorló torpedó élettartama már lejárt, hegesztése hibás volt, a Kurszk menekülőnyílása hozzáférhetetlen volt, a flottánál elhanyagolták a mentési gyakorlatokat, amelyekhez felszerelés sem volt, a személyzet hiányosan volt kiképezve.

A roncs egyes részeit 2001-ben holland cégek közreműködésével emelték ki, és a 118 fős legénység 115 tagjának holttestét találták meg.

A balesettel kapcsolatban több összeesküvés-elmélet is kering, így például hogy

a Kurszk egy a közelben tartózkodó amerikai tengeralattjáróval ütközött össze, öngyilkos merénylet vagy szabotázs történt fedélzetén, egy véletlenül kilőtt orosz torpedó találta el, vagy hogy egy új, titkos fegyver tesztelése sikerült félre.

A katasztrófa eltitkolására tett kísérletek, a késlekedés a hír bejelentésével és a mentőakció megkezdésével, a hivatalos szervek inkompetenciája külföldön és Oroszországban is felháborodást keltett. A baleset után jogilag senkit nem voltak felelősségre, mert a hivatalos álláspont szerint technikai hiba és előre nem látható események sorozata történt, amiért egyének nem okolhatók. Az Északi Flotta első számú vezetőit ugyanakkor a következő évben elmozdították tisztségükből, és tucatnyi haditengerészeti vezetőt fokoztak le. Az áldozatokat posztumusz kitüntették és előléptették, családtagjaik orosz viszonyok között tekintélyes kártérítést kaptak.

A tengeralattjáró tragédiájáról könyv és film is készült. A baleset áldozatainak Moszkvában és több városban emeltek emlékművet, a Kurszk egy roncstelepről megmentett tornya, amelyre a 118 áldozat nevét vésték fel, 2009 óta Murmanszkban a békeidőben életüket vesztő, tengeralattjárón szolgált tengerészeknek állít emléket.