Új idők új dalai, avagy a művészet mint adat

A Ludwig Kortárs Művészeti Múzeum az elmúlt években kiemelt figyelmet szentelt az újabb művészeti médiumok, a médiaművészet archiválásának, gyűjtésének, bemutatásának és konzerválásának. Nem meglepő, hogy elsőként kezdett bele az új technológia gyűjteményezésébe is, és mi más is lehetne a digitális múzeumi pionír, mint egy olyan adatállomány, amely többszörösen reflektál saját létrejöttének közegére, a magyarországi művészet életvilágára?

 A Ludwig gyűjteményébe került mű a múzeumban nemrég látható volt: a BarabásiLab Rejtett mintázatok – A hálózati gondolkodás nyelve című kiállításhoz készült hálózati vizualizáció, amely egyébként az Élek mentén című, nemrég megjelent tanulmánykötet témája is. 

A magyar művészeti háló intézményi elemeit összefüggésbe kapcsoló munka valamennyi, adatszinten megjelenő magyarországi múzeum, kiállítóhely, galéria rendszerszintű kapcsolódásait jeleníti meg. Az intézményi háló a művészeti színtér tényezőit feldolgozó alkotói és kurátori háló mellett a művészeti szcéna meghatározó eleme, amely több száz helyszínt és intézményt dolgoz fel.  

NFT-munka esetében nehéz a „hol található?” – kérdésre egyértelmű választ adni. 

Nem kötődik fizikai helyhez, alapvetően a virtuális térben létezik, bármely képernyőn megtekinthető, bárki hozzáférhet az interneten. Az NFT-mű egy digitális platformhoz kötődik, amely lehet saját, de kezelheti más is. A Ludwig Múzeum NFT-je egy már létező digitális ökoszisztémához kapcsolódik, és nem egy fájl online piactéren történt értékesítésével került a múzeum birtokába, hanem adományozás útján.

Mi az az NFT?

Az NFT (non-fungible token) egy digitális protokoll, olyan technológia, amely lehetővé teszi digitális állományok egyedivé tételét, adásvételét és birtoklását. 

A digitális műkincsek piacán a vásárló közvetlenül az alkotónak fizet, méghozzá blokkláncalapú kriptovalutával (többnyire etherummal). 

A kriptovaluta működési elve automatikusan hitelesítési tanúsítványt társít a megvásárolt műhöz, és a tranzakció nyoma a blokkláncban marad, kitörölhetetlenül, jelezve, hogy a digitális mű eredeti példányát ki mikor és mennyiért vásárolta. 

A gyűjtők blokkláncalapú archívumot vezetnek a műalkotások tulajdonjogáról, így az eredeti példányok birtokolhatók, továbbadhatók és nyomon követhetők. 

Az eredeti példányok tulajdonosai az NFT-piacterekben online galériákat és múzeumokat hozhatnak létre, így bárki böngészheti a digitális műkincsgyűjteményüket. 

Az NFT voltaképpen digitális pecsét, jelsorozat, amely a hitelesítő tanúsítvány, illetve a vásárlást igazoló dokumentum szerepét ölti be, ezzel tágítva a mű(alkotás) referenciális jellemzőit az esztétikai-művészi értéktől a tulajdonlás, a jogdíj irányába. Az NFT-alapú mű egyszerre jel, adat és üzlet, amely napjainkra kifejezetten trenddé vált, és amelynek révén évente körülbelül 250 millió dollárnak megfelelő értékű digitális műalkotás cserél gazdát.