Müller Cecília mellett másoknak is jól jönne a fegyveres védelem

A SARS CoV-2 megjelenése fenekestől forgatta fel a tudományos világot is. A kórokozó első, 2019-es vuhani felbukkanását követően tudósok százai, ezrei dobták félre a sokszor ígéretes, évek óta tartó kutatásaikat, hogy a patogént minél gyorsabban izolálják, és felhívják a figyelmet terjedésének veszélyeire. Amint látszott, hogy az új típusú koronavírust nem sikerül Kína határainál megállítani, ugyanezek a kutatók és a hozzájuk csatlakozó többi tudós is azon dolgozott, hogy a fertőzés kimutatására alkalmas diagnosztikai teszteket fejlesszen, illetve tanácsokkal segítse a járványügyi stratégiákon dolgozó döntéshozók munkáját. Ezzel párhuzamosan fogtak bele a koronavírus elleni vakcinák fejlesztésébe, amelyek segítségével mára legyőzhetőnek tűnik az életünket lassan két éve meghatározó pandémia.

Sokan közülük ekkor léptek először a nagy nyilvánosság elé, és sokat tettek azért, hogy a kutatókról, szakorvosokról alkotott képünket gyökeresen átformálják. Nekik is köszönhető, hogy mára a világ sokkal jobban megbízik az orvosokban és a tudósokban, mint korábban – ahogy erre az Ipsos nemzetközi kutatása is rávilágított.

Ezért is meglepő, hogy ugyanezeket az embereket egyre több támadás éri a világ szinte minden táján. A Nature tudományos folyóirat körkérdésére válaszoló kutatók kétharmada negatív tapasztalatokról számolt be azután, hogy akár csak egyszer is megszólalt nyilvánosan a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban. 

A válaszadók 22 százalékát fenyegették meg fizikai vagy szexuális erőszakkal a közösségi médiában, e-mailben, telefonon vagy épp szemtől szembe; 15 százalékuk egyenesen halálos fenyegetéseket kapott. A megkérdezett 321 kutató közül hatot ért fizikai támadás az elmúlt másfél évben.

Túl sokan vannak azok, akik arról számoltak be, hogy névtelen panaszok érkeztek róluk a munkaadójukhoz, vagy ismeretlenek közzétették a lakcímüket, otthoni telefonszámukat az interneten. Ezáltal nemcsak ők, de a családtagjaik is könnyen az oktalan és alaptalan gyűlölet céltáblájává váltak. A legtöbben (a válaszadók 85 százaléka) mindennek ellenére úgy nyilatkoztak: nem bánták meg, hogy a nyilvánosság elé léptek és a médián keresztül tájékoztatták a közvéleményt a koronavírus-járvány következményeiről és a védekezés lehetőségeiről. Sokan közülük azonban hozzátették: a jövőben kétszer is meggondolják majd, hogy szóba álljanak-e az újságírókkal, annak ellenére, hogy 85 százalékuk pozitívnak ítélte a koronavírus-járvány alatti tapasztalatait a médiával. 

Az őket ért a zaklatásoknak csak egy kis hányada kapott nyilvánosságot. Elsősorban azokra figyeltek fel, akik a fenyegetések ellenére sem kerülhették el a sajtó kérdéseit. Mint például a berlini orvostudományi egyetemen működő Charité Global Health világhírű virológusa, a SARS-vírus felfedezője, Christian Drosten professzor, akinek idén májusban a munkahelyi címére juttattak el egy csomagot, amelyben egy folyadékkal teli fiola volt, „Pozitív” címkével. Az ismeretlen feladó a mellékelt levélben azt írta a kutatónak: „Ezt idd meg, immunissá tesz!” A németországi járványügyi védekezés arcának tartott Drosten belga kollégáját, Marc Van Ranstot még ugyanabban a hónapban a rendőrség vette védelme alá, és családjával együtt egy titkos búvóhelyre szállította, miután egy hivatásos mesterlövész azzal fenyegetőzött, hogy levadássza az ország első számú virológusát. A brit járványügyi védekezés kidolgozásáért felelős Chris Whittyre a nyílt utcán támadtak rá. Az amerikai elnök főtanácsadója, Antony Fauci fegyveres testőröket fogadott, miután az Egyesült Államok járványügyi stratégiáját irányító szakember és családtagjai is számos halálos fenyegetést kaptak.

A koronavírus elleni hazai küzdelemben részt vevő, gyakran a nyilvánosság elé álló szakemberek sem úszták meg. Ahogy arról a VG is beszámolt, már az ügyészség előtt van a magát a „Magyarok Felelős Nemzeti Kormányának” nevező radikális csoportnak az ügye, amelynek tagjai szeptemberben 

halálos fenyegetést tettek közzé az interneten többek között Merkely Béla, Rusvai Miklós és Szlávik János ellen. A szélsőségesek „halállistájára” Müller Cecília országos tiszti főorvos neve is felkerült.

Müllert már az év eleje óta fegyveresek védik, sajtóinformációk szerint azért, mert a járvány elleni magyarországi védekezés vezetőjét megfenyegették.

A tudósok, kutatók online zaklatása, az ellenük intézett fizikai támadások nem előzmények nélkül valók, de az országos tiszti főorvosnak és legtöbb külföldi kollégájának a 2019-es világjárvány kitörése előtt kevés oka volt, hogy hozzászokjon az állandó médiafigyelemmel gyakran együtt járó támadásokhoz. Ám míg Müller vagy a külföldi országok járványügyi stratégiájáért felelős tudósok az őket ért fenyegetések, zaklatások ellenére sem kerülhetik el, hogy kamerák, mikrofonok elé álljanak, tudós kollégáiknak van választása.

Sokan úgy döntenek, hogy jobb híján megpróbálnak nem tudomást venni a feléjük áradó gyűlöletről: nem olvassák vagy letiltják a közösségi oldalakon a kommenteket, törlik a profiljukat. Szűrik az e-maileket, megváltoztatják és titkosítják a telefonszámukat, vagy épp lakhelyet változtatnak. Mások – mint például a fertőző betegségekre szakosodott kaliforniai kutató, Krutika Kuppalli, aki az Egyesült Államok kongresszusi bizottságát látta el tanácsokkal az amerikai választások járványügyi szempontból biztonságos lebonyolítása érdekében – tehetetlenségükben a rendőrséghez fordulnak. Kuppalli, akinek az otthonába érkeztek az ismétlődő halálos fenyegetések, azonban a hatóságoktól sem kapott segítséget; a dél-karolinai rendőrök végül azt tanácsolták neki, szerezzen be egy fegyvert. Párizsi virológus kollégája, Karine Lacombe saját bevallása szerint idegösszeomlást kapott, és vidéki barátainál keresett menedéket, miután elárasztották az elektronikus levelesládáját a nemi erőszakkal fenyegetőző e-mailek. Vannak, akik azt mondják: 

úgy érzik, a kormányok, az őket foglalkoztató intézetek, de még a tudományos közösségeket képviselő intézmények, akadémiák sem tettek eleget annak érdekében, hogy megvédjék őket. A nyilvános kiállást hiányolják.

Ha ezt nem kapják meg, könnyen lehet, hogy sokan közülük végleg hátat fordítanak a széles nyilvánosságnak, és visszavonulnak a tudományos közösségük zaklatásoktól és fizikai támadásoktól védett burkaiba – figyelmeztetnek a szakértők. 

Óriási veszteség, ha egy tudós, aki korábban szóba állt a sajtóval, megosztotta a nyilvánossággal a szakértelmét, kivonul a közösségi vitából épp akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rá.

Ezt a brit tudományos média központ igazgatója nyilatkozta a Nature magazinnak, felhívva a figyelmet arra, hogy manapság, amikor a félinformációk, sőt a szándékoltan hamis információk egy pillanat alatt bejárhatják a világot, gyökeresen átformálhatják a közvéleményt, különösen nagy szükség van a szakértők érvekkel és tényekkel alátámasztott álláspontjára.