Az Egyesült Államok a háború alakulásával párhuzamosan egyre szofisztikáltabb és fejlettebb fegyverekkel látta el Ukrajnát, ám arra végig figyelt, hogy ne eszkalálja túlságosan a helyzetet, így a Kijev számára küldött HIMARS rakétavetőket is úgy módosították, hogy azok ne legyenek képesek túlságosan nagy hatótávolságú rakéták kilövésére.
Az amerikaiak június óta húszat adtak az ukránoknak a rakétavetőből, valamint jelentős mennyiséget a hozzá tartozó, mintegy 80 kilométer hatótávolságú GMLRS rakétákból, de a 300 kilométeres hatótávolságú ATACMS rakétákból nem küldtek. Amerikai illetékesek szerint a lövedékeket útnak indító fegyverrendszereket úgy módosították, hardverben és szoftverben is, hogy
ne legyenek képesek a nagyobb hatótávolságú rakétákat kilőni, akkor sem, ha Ukrajna más forrásból jutna hozzájuk.
Mindez jelzi, hogy mennyire messzire ment a Biden-adminisztráció annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a közvetlen háború az oroszokkal, egyúttal talán azt is jelzi, mennyire túlzott volt Moszkvának a biztonsága miatti aggodalma, amivel a háború megindítását indokolta.
A fegyverszállításokért cserébe Kijev ígéretet tett, hogy nem használ amerikai fegyvereket orosz területek támadására. Hétfőn azonban két orosz légibázist – köztük a nagy hatótávolságú bombázókat útnak indító támaszpontot – is támadások értek, ám ezt az orosz védelmi minisztérium szerint drónokkal követték el az ukránok, de Kijev nem is vállalta az akciót. Arról nem merült fel információ, hogy amerikai fegyvereket használtak volna a támadáshoz.
A The Wall Street Journal összefoglalója rámutat arra, hogy a Biden-adminisztráció ismételten közölte, a diplomáciai rendezés Kijeven múlik, Washington csupán abban tud segíteni, hogy az ukránok kedvezőbb helyzetből vághassanak neki a tárgyalásoknak.
Azonban az amerikai fegyverszállítások jelentősen befolyásolják, hogy az ukránok milyen eredményeket képesek elérni a frontokon.
Az orosz támadás idején Ukrajna csupán Javelin tankelhárító rakétákkal rendelkezett az amerikai arzenálból, még a Trump-kormány döntése értelmében, amit Stinger légvédelmi rakéták követtek, majd áprilisban már M777-es tarackok is érkeztek az országba. Májusban Lloyd Austin amerikai hadügyminiszter arról beszélt, hogy Dánia amerikai gyártású Harpoon hajók ellen használható rakétákat küld Kijevnek.
Ugyancsak májusban érkeztek a HIMARS-ek, majd augusztusban a radarellenes HARM-rakéták szállítását jelentette be a Pentagon. Az amerikaiak ugyanakkor nem küldtek repülőgépeket vagy épp Gray Eagle MQ-1C drónokat az ukránoknak, és az orosz hátország támadására alkalmas nagy hatótávolságú rakétákat sem, amelyek a krími légi- és tengerészeti bázisokat elérnék.
Az egyik legfontosabb fegyverrendszer, amellyel kapcsolatban Moszkva figyelmeztette a nyugati országokat, hogy annak biztosítását eszkalációnak tartaná, az ATACMS rakéták kérdése volt, hiszen azokkal a HIMARS-ek Oroszország mélyét is tudnák támadni.
Szeptemberben az orosz külügyi szóvivő, Maria Zaharova arról beszélt, hogy ezeknek a rakétáknak az átadása közvetlen résztvevővé tenné az Egyesült Államokat a háborúban.
Azonban miután Moszkva elkezdte bombázni az ukrán polgári infrastruktúrát – ami háborús bűnnek számít az oroszok által is elfogadott genfi egyezmény szerint –, a vita ismét felerősödött. Miközben az ukránok szövetségesei igyekeznek az ország légvédelmét megerősíteni, így az ukránok szerint sikerült is az orosz rakétatámadások 80 százalékát elhárítani, a célba érő rakéták azt ukrán elektromos hálózat mintegy felét tönkretették.
Az egyik oldal szerint továbbra is fenn kell tartani az ukránoknak küldött fegyverek korlátozott szintjét, hogy ne törjön ki szélesebb konfliktus, ám mások szerint a nagy hatótávolságú fegyverek visszatartásával Moszkva szabad kezet kap a terrorbombázások végrehajtására.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.