Magyarországra is veszélyes: a lépcsők, amelyeken ne menjen végig az izraeli háború

Amikor tavaly februárban Oroszország lerohanta Ukrajnát, nem kellett ecsetelni, hogy a közelben kirobbant háború veszélyekkel jár. A több mint másfél éve folyó kelet-európai harc iránti érdeklődést azonnal elhomályosították a szombaton kitört izraeli háború borzalmas jelenetei, de kevesen értik, mi a kézzelfogható veszélye, hogy a konfliktus kiterjed. Cikkünkben azt vesszük végig, milyen lépcsőkön keresztül eszkalálódhat az izraeli háború, és ezek milyen hatással járhatnak a magyarok mindennapi életére is. 

Az ukrajnai háború és az Oroszországra rótt nyugati szankciók nyomán Európa és Magyarország energiaválságba került, felbillent a közép-európai országok külkereskedelmi mérlege, elszabadult az infláció, és rekordmélységbe zuhant a forint árfolyama.

Eközben rengetegszer idézték fel az elemzők és az ehhez elég idősek az ötven éve zajlott olajválság emlékeit, a drágulást és gazdasági visszaesést. A tavaly kicsúcsosodott krízis még nem okozott akkora globális gazdasági károkat, mint a hervenes évek olajválsága, a most kezdődött háború azonban – amely az Izraelt majdnem eltörlő jom kippuri háború 50. évfordulóján robbant ki – nem véletlenül eleveníti fel a félelmeket, hogy megismétlődhet a fél évszázaddal ezelőtti gazdasági felfordulás.

Amint várható volt, az izraeli háború odasózott a világ pénzügyi és árupiacainak a hétfői nyitás után, a Brent olaj ára hordónként 84,5 dollárról 88,5 dollár fölé emelkedett, és megtántorodott a forint árfolyama. Hétköznapjainkat erősen befolyásoló kérdés, nem bizonyul-e a háború miatt futó örömmé az üzemanyagok árának szerdára bejelentett zuhanása, illetve nem fékezi-e le az infláció örömteli csökkenését és a magyar gazdaság kilábalását a recesszióból egy hólabdává váló világpolitikai felfordulás.

A piaci reakciók egyelőre viszonylag mérsékeltek voltak, és a klasszikus mederben folynak. Az első sokk viszonylag erős ármozgásokat hozott, és az árfolyamok – a számunkra kulcsfontosságú olajé is – várhatóan fel-le ugrálnak a napokban, miközben a piaci szereplők azt latolgatják: mennyire válik még rosszabbá a rossz hír, vagy netán a konfliktus megnyugtató véget ér. A kockázat, hogy a rossz egyre rosszabbá, esetleg nagyon-nagyon rosszá válik, és ennek megfelelően akár rakétaüzemmódba kapcsolhat az olaj ára. 

Vegyük végig a rossz és még rosszabb lépcsőit – részben a The Wall Street Journal (WSJ)munkatársa, James Mackintosh összefoglalójának segítségével. Napokon, heteken vagy hónapokon belül meglépik-e a következő lépcsőt vagy egyszerre többet is – senki nem tudhatja. Zűrös és ismeretlen hosszúságú időszak áll előttünk. Nem tettük hozzá, melyik lépcső az olajár mekkora emelkedését vonná maga után, de az erről szóló becslések már készülnek az elemzői műhelyekben.

1. lépcső: a Hamász megtámadta Izraelt, és átlövöldöz a határon a libanoni Hezbollah

Ezen a lépcsőn már túl vagyunk, „megúszva” a hatásokat egyelőre 3-4 dolláros olajáremelkedéssel. Szombaton a palesztin szervezetek ellenőrzése alatt álló déli Gáza övezetből rakétákkal és beszivárgó csapatokkal megtámadták Izraelt, a zsidó állam légicsapásokkal válaszolt, hadiállapotot hirdetve, majd az a riasztó hír is megérkezett, hogy evakuálják a Gázai övezettel határos területek lakosságát, és a világ megrökönyödésére teljes blokádot hirdettek Gáza ellen. 

A konfliktus halálos áldozatainak száma meghaladta az ezret, a palesztinok az elhurcolt túszok kivégzésével fenyegetnek – közülük sok már most is halott lehet –, és a konfliktus máris eszkalálódott abban az értelemben, hogy a határon keresztül egymást lövik az izraeliek és a gázai palesztin Hamászhoz hasonlóan Irán által támogatott libanoni Hezbollah szervezet.

2. lépcső: elmérgesedik a helyzet Libanonnal

A Hezbollah egyelőre messze nem Tel-Aviv legnagyobb gondja, az ágyúzás még nem sok vizet zavar a fő konfliktusgóchoz, Gázához képest. Itt is elmérgesedhet azonban a helyzet, és egy csúnya határháborút Libanonnal, amely igényt tart izraeli területekre, a konfliktus eszkalálódásaként fognának fel a befektetők, ami további veszélyek kapuit tárja ki.

Szintén okozhat piaci megrázkódtatásokat, ha a nyugati városokban elfajulnak a helyi muszlim közösség demonstrációi, amelyek már megkezdődtek, netán merényletekre kerül sor, és a zsidó közösségekkel való összecsapások sem kizárhatók, bár a helyi hatóságok a hírek szerint legalábbis egyes helyeken, mint Londonban, megelőző előkészületeket tettek, és minden bizonnyal a titkosszolgálatok is felfokozott üzemmódban működnek. A britek a helyi zsidó közösségek elleni incidensek megszaporodásától tartanak.

3. lépcső: elszabadul a pokol Gázában

Gázában tulajdonképp a kezdeti háborúünneplés sarkában máris elszabadult a pokol, amit a bombázásokat mutató videók és a halottak és sebesültek növekvő száma jelez. Hosszabb távon hatalmas szenvedést okozhat a teljes izraeli blokád, és a világsajtó megtelik a palesztinok panaszaival és szenvedéseinek képeivel, ha a támadásokat megelégelve, illetve megtorlásból – amire Benjámin Netanjahu miniszterelnök ígéretet is tett – Izrael megszállja Gázát.

A harcok áthelyeződése Gázába és a konfliktus bármiféle eszkalálódása növeli annak a valószínűségét, hogy megáll vagy akár megfordul az Izrael és egyes arab államok közti enyhülés folyamata. A Hamász támadásának feltételezések szerint és a palesztin nyilatkozatokból kiolvashatóan az is lehetett a célja, hogy ezt a folyamatot meggátolja, illetve visszafordítsa, és a kigondolók közt sokan a palesztin szervezeteket támogató, Washingtonnal elszámolnivalókkal rendelkező Iránt sejtik, ahol nagy ünnepléssel fogadták az Izrael ellen indult támadás hírét.

Csak órákkal a palesztin rakéták elindítása előtt szivárgott ki, hogy Rijád és Washington egyezségre készül, amely tartalmazná azt is, hogy történelmi lépést megtéve Szaúd-Arábia elismerné Izrael államot. Ennek a valószínűsége most csökkent, és csökken tovább, ahogy az izraeliek és a palesztinok közti erőszak súlyosbodik.

Egyre valószínűbb – különösen ha részletek derülnek ki arról, segítette-e Teherán a háborút –, hogy Oroszországhoz hasonlóan Irán is szankciókkal szembesül. Küszöbön állhat, hogy visszafordul az iráni–amerikai kapcsolatokban tapasztalt enyhülés, amelynek révén a közel-keleti ország az elmúlt évben napi félmillió hordóval növelhette olajkitermelését. A Goldman Sachs becslése szerint minden százezer hordós csökkenés önmagában egy dollárral emelheti az olaj világpiaci árát – írta a WSJ.

4. lépcső: a baj netovábbja – közvetlen konfliktus Izrael és Irán között

Az eszkalálódás netovábbját az jelentené, ha Izrael és Irán közt közvetlen konfliktus alakulna ki, a csimborasszóját pedig az atomfenyegetés.

Ha elkezdenek sokasodni a jelei annak, hogy a konfliktus erre az útra sodródik, akár elképesztő mértékben felszökhet az olaj ára. Minél inkább eldurvul a viszony a két ország között, annál nagyobb a veszélye, hogy Irán a legutóbbi incidenseken túlnyúlóan is még jobban megnehezíti a Perzsa-öbölben közlekedő tankerek útját, sőt akár le is zárhatja a Hormuzi-szorost.

Egy jó hír van azért: ami a WSJ-elemzés szerint nem fog megtörténni, az az Izrael ötven évvel ezelőtti megtámadását követő arab olajembargó, hiszen az arab államok ma már általában sokkal barátibb viszonyt ápolnak a zsidó állammal, mint születése után negyed évszázaddal. Az embargó annak idején a nyugati világ javát recesszióba döntötte, beleértve az Egyesült Államokat, ahol üzemanyaghiány alakult ki.

Ha azonban a tankerek nem jutnak át a Hormuzi-szoroson, az már éppen elég baj lenne, és van, aki még ennél is súlyosabb fejleményektől tart.