Könnyűnek látszott a megegyezés Brüsszelben a csúcspozíciókról – akkor mégis mi folyik a háttérben?
Az előzetes hírek szerint minden simának tűnt az EU csúcspozícióiról szóló megállapodás kapcsán. A nagyobb játékosok a minél gyorsabb megállapodást szorgalmazták, a legfőbb érv a stabilitás volt. Brüsszel azonban nem lenne Brüsszel, ha simán mennének a dolgok.
Nagyon úgy néz ki azonban, hogy eddig csak az altatás zajlott – mint a fociban –, a nagy passzok, kötények és cselek a következő egy hétben jönnek, hogy aztán remélhetőleg a labda a június 27–28-án esedékes uniós csúcson áthaladjon a gólvonalon. A Politico áttekintette, hogy kinek áll érdekében a megállapodás csúsztatása.
Mindenekelőtt Giorgia Meloni olasz miniszterelnöknek. Meloni átverve érezheti magát, az EP-választásokon elért eredményhez képest kevés neki a Von der Leyen, Antonio Costa, Roberta Metsola felállás, vagy persze az is lehet, hogy nem kapott elég kompenzációt a támogatásáért. A kiszivárgott hírek szerint
Meloni minimum egy ügyvezető alelnöki posztot akar
biztosítani pártcsaládja, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) képviselőcsoportjának a bizottságban.
A néppárt zsarolni kezdte a szocialistákat
Aztán teljesen meglepő módon ott van a listán az Európai Néppárt (EPP) is. Első pillantásra úgy tűnt, hogy számukra a legfontosabb Von der Leyen második ciklusának bebiztosítása. Aztán valaki valahol rájött, hogy mégiscsak ők nyerték utcahosszal az EP-választást, így emelték a tétet. A kiszivárgott hírek szerint a csúcspozíció-jelöltek listája változatlan:
- a bizottság elnöke: Ursula von der Leyen,
- az Európai Parlament elnöke António Costa portugál exminiszterelnök,
- a külügyi főképviselő pedig Kaja Kallas észt miniszterelnök.
Ez eddig is így volt, mi változott akkor? A probléma a ciklusokkal van. A jobbközép stratégák ugyanis nem elégedettek azzal a hagyományos megállapodással, amely szerint az EPP-s Metsola 2,5 év után lecserélődne, míg a szocialista tanácsi elnök, Costa egy második 2,5 éves ciklusban folytatná,
így az EPP-nek 2027-ben – amikor a befolyása kontinensszerte a csúcson lehetne – csupán egyetlen vezető intézményi posztja maradna.
Az ideális néppárti forgatókönyv szerint ekkorra már a CDU-s Friedrich Merz lenne Németország kancellárja, és Alberto Núnez Feijóo vezetné Spanyolországot – vagyis teljessé válna a néppárti uralom.
Az EPP így a háttérben elkezdte zsarolni a választásokon ugyan visszaeső, de még így is a második legnagyobb politikai csoport pozícióját megőrző szocialistákat. Ha a szocialisták annyira aggódnak amiatt, hogy a késedelem felbátorítja a szélsőjobboldalt, akkor egyezzenek bele a megosztott tanácsi elnöki tervükbe.
Ez csak egy hatalmi játszma, és a kettő közül az egyik idővel beadja a derekát
– kommentálta a helyzetet egy néppárti politikus. S valóban tipikus „chicken game”-be sodorta bele a szocialistákat a néppárt, olyan ez, mint amikor az amerikai filmekben két autó teljes gázzal megindul egymással szembe – előbb-utóbb valakinek félre kell rántania a kormányt.
Ki nyer ma az EU-ban?
A megállapodás csúszása jól jön a kisebb tagállamoknak is – több idejük van lobbizni, kavarni a háttérben a kulcsfontosságú posztokért. Az egyik ilyen eset Peter Pellegrini szlovák elnök. Ő és Robert Fico miniszterelnök szlovák kormánya elvben a spektrum bal oldalán állnak, keddi tweetje mégis Meloni beszédtémáit idézte, és azt sürgette, hogy
először a politikai prioritásokat vitassuk meg, és csak utána a jelöléseket.
A szlovákok nyilvánvalóan Maros Sefcovicot tolnák előtérbe,
aki jelenleg a bizottság ügyvezető alelnöke, s ő a felelős Von der Leyen nagy dérrel-dúrral beharangozott, majd a kampányban látványosan ejtett Green Deal programjáért.
Lássuk, hogy kinek rossz a tegnapi megállapodás elmaradása! Mindenekelőtt a csúcsdiplomata-pozícióra legesélyesebb Kaja Kallasnak. Mint Brüsszelben minden, ez is politikai alkuk eredménye. Mark Rutte jelölését Magyarország és Szlovákia is elfogadta a NATO élére, így a liberális-centrista Renew Europe-nak hirtelen lett-lesz egy csomó fontos pozíciója, hisz Kallas is ide tartozik, de ehhez a pártcsaládhoz kötődik Christine Lagarde, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke is. Rutte NATO-főtitkári pozíciójával Kallas is bekerült a lóvásárba, főleg úgy, hogy a liberálisok gyalázatosan rosszul szerepeltek az EP-választásokon.
Egy nyugodt portugál és egy egyre idegesebb német
Viszonylag nyugodtan szemlélheti az eseményeket a volt portugál miniszterelnök – még akkor is, ha a Néppárt keresztülnyomja, hogy 2,5 évre válasszák meg az Európai Tanács elnökének. Az EU27-ek olyasvalakit szeretnének erre a posztra, akiben megbízhatnak, ezért valószínűleg megtartanák őt egy második mandátumra is, ha jól teljesít, függetlenül a 2024-es megállapodástól. Emellett ha Costa jogi problémái tisztázódnak, a 2026-os portugál elnökválasztás amúgy is visszacsábíthatja őt a napfényes Lisszabonba.
Ursula von der Leyen viszont elkezdhet komolyan aggódni. A tanácsot valószínűleg sikerül meggyőznie újraválasztásáról, főleg úgy, hogy Charles Michel ármánykodásai – egyelőre legalábbis úgy néz ki – zátonyra futnak. A parlamenttel viszont sokkal nehezebb dolga lesz, ott messze nem alakultak még ki a támogatásához szükséges erőviszonyok. A parlament második legnagyobb frakciója, a szocialisták (Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége, S&D) elnöke, Iratxe García a keddi ülés után tweetelte:
A mi támogatásunk összeegyeztethetetlen a szélsőjobb felé való nyitással!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.