A költségvetési nyomás miatt kevéssé ambiciózussá kell átalakítani az amerikai légierő következő generációs vadászrepülőgép-programját (Next Generation Air Dominance – NGAD), amelyet forradalmi technológiai ugrásként képzeltek el. Az egymással versengő prioritások és a változó célok azonban a tervek újragondolásra kényszerítik a Pentagont – értesült a Reuters védelmi tisztségviselőktől és iparági vezetőktől.
A cél eredetileg az volt, hogy hatodik generációs vadászgépekre cseréljék le az F–22-es Raptorokat, és ezáltal a légierő legerősebb fegyvereivel biztosítsák az amerikai fölényt egészen a század közepéig – emlékeztetett tudósításában a hírügynökség.
Magasak voltak az elvárások: azt tervezték, hogy a vadászgépek
a páratlan lopakodóképességnek köszönhetően láthatatlanok lesznek még a legfejlettebb radarok, lézerfegyverek és a fedélzeti mesterséges intelligencia számára is.
A költségek azonban horribilissé váltak, ezért az eredetileg öt évre, 2029-ig szóló 28,5 milliárd dolláros fejlesztési költségvetést hosszabb időre kell elosztani vagy csökkenteni, mivel a Pentagon költséghatékony megoldást keres (egy dollár 357,6 forint).
2026-ra 3,1 milliárd dollárt szántak a programra, ezt azonban vissza kell vágni. Az nem világos, hogy a teljes program mennyibe fog kerülni, a költségek azonban 200 repülőgép legyártása esetén a karbantartással és az idővel szükséges korszerűsítésekkel együtt jóval meghaladhatják a 100 milliárd dollárt. Jelenleg ugyanis 185 F–22-es áll szolgálatban – ezeket hivatott leváltani az NGAD.
A légierő azon is gondolkodik, hogy az új generációs gép koncepcióját is felülvizsgálják. Elképzelhető, hogy két hajtóműves konstrukcióról egyetlen, de nagyobb hajtóművesre állnak át, ez ugyanis nemcsak a beszerzési költségeket csökkenti, hanem a majdani karbantartásét is.
A hatékonyságot viszont rontja, mert
a dupla hajóműves vadászrepülőgépek ugyan drágábbak, de megbízhatóbbak és gyorsabbak, ezáltal halálosabbak is a légi csatákban, mint az egy hajtóművesek.
Két hajtóműves a legfejlettebb, ötödik generációs orosz vadászgép, a Szu–57-es és a MiG–35-ös, valamint a szintén ötödik generációs kínai Csengtu J–20-as lopakodó vadászgép is.
Az is felmerült, hogy több pénzt csoportosítanak át olcsóbb pilóta nélküli drónokra, mivel a potenciális költségvetési megszorítások után ezekkel jobban lehet biztosítani a jövőben a légi fölényt.
Frank Kendall, az amerikai kormány légierőért felelős minisztere elismerte, hogy az NGAD-t még az előtt tervezték meg, hogy a drónok bekerültek az egyenletbe. „Mielőtt elkötelezzük magunkat a 2026-os költségvetés iránt, meg kell bizonyosodnunk róla, hogy jó úton járunk” – mondta a hét végén az Egyesült Királyságban rendezett katonai légi bemutatón, a Royal International Air Tattoon.
Az amerikai légierőnek nem csupán ezzel a projekttel vannak gondjai,
hírhedten túllépi a költségkeretet több más kulcsfontosságú és drága program is.
A Sentinel interkontinentális ballisztikus rakétával például az elöregedett Minuteman III-at akarják lecserélni, a költségek azonban az eredetihez képest 81 százalékkal, 141 milliárd dollárra emelkedtek.
A költségvetési nyomás arra kényszerítette a légierőt, hogy átértékelje kiadási prioritásait a különböző modernizációs erőfeszítések során, amelyek között szerepel az új B–21-es bombázó gyártásának növelése is.
A nukleáris töltetek célba juttatására is alkalmas nehézbombázó tavaly novemberben tette meg első tesztrepülését. Az eredeti tervek szerint a gép darabja 550 millió dollárba került volna, ezt novemberre inflációval kiigazítva 750 millióra ugrott, és a légierő legalább százat szándékozott beszerezni belőle.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.