A Fattah-2 rakéta különlegessége, hogy Irán összegyúrta a hiperszonikus siklórepülőket a hiperszonikus cirkálórakétákkal. Irán a robbanófej alakját és meghajtását az X-51 hiperszonikus cirkálórakétáról mintázta. A rakéta hordozótestét viszont a siklórepülők mintájára álmodták meg. Így a Fattah-2 ötvözi a cirkáló és ballisztikus rakéták legjobb tulajdonságait.
A Fattah-2 rakéta tehát két részből áll – kezdte az elemzést az Islamic World News. A hordozója egy szilárd üzemanyaggal hajtott test, ez a Fattah-1-eshez képest nem változott. A robbanófej pedig az X-51 rakéták mintájára készült, folyékony üzemanyaggal hajtva. Ebben is eszközöltek az iráni mérnökök változtatásokat, a légbeömlőt megszüntették és egy rakétahajtóművet építettek a robbanófejbe.
A rakéta robbanóanyaga a robbanófej orrában kapott helyet. A rakétának ez a része, a 500 kilogrammot nyom, ebből 200 kilogrammot tesz ki a benne lévő robbanóanyag. Ezt követi a GPS alapú irányítórendszer, valamint az azt működtető számítógép. Ennek a résznek a dolga, hogy a rakétát eljuttassa a célpontig. A rakéta harmadik negyedében kapott helyet az üzemanyagtartály, végül pedig a hajtómű. Ez a Fattah-2 egyik legérdekesebb része. Mint említettük az iráni mérnökök a hiperszonikus siklórapülők mintájára alkották meg a hajtóművet, vagyis a Fattah-2 még nagy sebesség mellett is képes változtatni a röppályáján. Ez a tulajdonsága teszi igazán félelmetessé a fegyvert.
A teljesen összeszerelt és feltöltött rakéta több mint 4 tonnát nyom.
A robbanófej mögött a Fattah-2 rakéta testén négy borda található párokba rendezve. Az első pár rögzítve van a robbanófej vonalában, a másik pár viszont képes mozogni és a rakéta teste körül forogni. A rögzített bordán segítenek egyben tartani a rakétát, miközben a második pár a mozgékony manőverezésért felel.
Észak-Korea gőzerővel dolgozik a Hwaszong-18 interkontinentális ballisztikus rakéta kifejlesztésén, ami már egy szilárd hajtóanyaggal rendelkező fegyver lesz. A szilárd üzemanyagok legcélszerűbb felhasználási területe az atomfegyverrel felszerelt rakéták esetében van. Szakértők szerint, ha Phenjannak sikerült kifejleszteni a szilárd üzemanyag-technológiát, akkor radikálisan megnő a nukleáris hadereje.
A Fattah-2 rakéta képes akár a hangsebesség tízszeresével is repülni. Ez a körülbelül 10 Mach-os teljesítmény félelmetessé teszi a fegyvert, hiszen a légvédelmi rendszerek nehezen tudnak mit kezdeni vele. Azonban a rakéta mérete miatt nem lehet elegendő üzemanyaggal feltölteni ahhoz, hogy ezt a sebességet huzamosabb ideig fenn tudja tartani. A szakértők szerint a 10 Mach-os végsebesség ellenére a becsapódáskor a Fattah-2 nagyjából 5 Mach sebességre lehet képes.
A Fattah-2 rakéta hatótávolsága ugyan nem vetekszik a nagy, vagy interkontinentális ballisztikus rakéták képességeivel, viszont a hagyományos harcászati rakétákat bőven felülmúlja. A hatótávolságát nagyjából 1400 kilométerre teszik, viszont egyes szakértők szerint akár 1800 kilométerre is el lehet vele lőni. Ez egy közepes hatótávolságú ballisztikus rakétának felel meg.
Teherán és Tel-Aviv között a távolság légvonalban több mint 1 585 kilométer, szóval Irán a fővárosából is képes lehet elérni Izrael szívét.
A Fattah-2 rakéták darabja körülbelül 100 ezer dollárba, jelenlegi árfolyamon több mint 36 millió forintba kerülnek – erről az LBCI Lebanon írt. A portál azt közölte, hogy október elsején Irán nagyjából 20 millió dollár, vagyis több mint 7 milliárd forint értékben lőtt ki Fattah-2-es rakétákat Izraelre.
A Fattah-2 rakéta hordozója szilárd üzemanyaggal működik. Ennek a hordozónak a dolga a robbanófejet kivinni a légkörből, egészen a világűrbe. Itt a robbanófej leválik a hordozóról és a gravitáció elkezdi visszahúzni a Földre. A robbanófej, miután beért a Föld légkörébe nagyjából 100 kilométeres magasságig zuhan, ahol elkezd a hiperszonikus siklórepülők működése alapján manőverezni.
A légkörbe történő beéréskor a robbanófej akár 15 Mach sebességet is elérhet. A korábban már említett rögzített bordáknak feladata, hogy ellenálljon az emelőerőnek, amikor a Fattah-2 elkezd manőverezni a légkörben. A robbanófej ekkor viszonylag hosszabb ideig siklik, folyamatos csökkenés mellett.
Siklás közben a rakétának nem csak a magassága, de a sebessége is csökken. Ekkor kapcsol be a Fattah-2 robbanófejébe épített folyékony üzemanyaggal működő rakétahajtómű, ami a már említett 5 Mach sebességen stabilizálja a töltetet. A Fattah-2 különlegessége a ballisztikus rakétákhoz képest, hogy hosszú időt tölt nem messze a tengerszint feletti magasságtól. Ebben a szakaszban a robbanófej a második pár, tengelye körül forgó borda párnak köszönhetően úgy képes manőverezni a célba érésig, mint egy cirkálórakéta.
A Fattah-2-ben az iráni mérnökök összegyúrták a cirkáló- és a ballisztikus rakéták legfontosabb tulajdonságait. A cirkálórakéták jól manőverezhetők, viszont alacsonyabb a végsebességük. Ahhoz, hogy megfelelően gyorsan tudjanak becsapódni, sokszor repülőgépekről kell indítani őket. A ballisztikus rakéták rendkívül nagy sebességgel csapódnak a célpontjukba, viszont nem képesek menet közben változtatni a röppályájukon.
A Fattah-2 az űrből érkezik vissza a földre, a zuhanás közben pedig eléri azt a nagy sebességet, amit a ballisztikus rakéták. Szintén hasznos tulajdonsága, hogy így könnyen indítható a földről is. A légkörben viszont már képes a cirkálórakéták mozgékonyságához hasonlóan manőverezni, így a rakétavédelmi rendszerek számára kifejezetten nagy kihívás elhárítani a becsapódást.
Szakértők szerint az iráni mérnökök megoldása rendkívül innovatív és kreatív, hosszú távon pedig átírhatja a rakétákkal történő hadviselést.
Ezeknek a tulajdonságoknak a keveredése azt eredményezi, hogy a Fattah-2 teljesen új fegyvertípusnak számít. A szabvány elnevezése Hypersonic Cruise Glide Vehicle (magyarul Hiperszonikus Cirkáló Sikló Jármű), rövidítve HCGV.
Hiába vetette be Irán a Fattah-2 szuperfegyver, a kilőtt rakéták többségét még így is elhárította az izraeli légvédelmi rendszer. Ez annak köszönhető, hogy a zsidó államot egy amerikai pénzből fejlesztett, több rétegű pajzs óvja a támadásoktól. Ez a védelmi rendszer a Vaskupolából, Dávid parittyájából és a Nyílból áll össze.
Az izraeli védelem leghíresebb része a Vaskupola. A 2011-ben felállított rendszer a rövid távú rakéták és a tüzérségi lövedékek kivédésére lett tervezve. A Vaskupola három részből áll. Egy radarrendszerből, ami észleli a beérkező rakétákat és megállapítja a becsapódás helyét. A védelem csak akkor aktiválódik, ha a fenyegetés lakott területre csapódna be. Ennek az az értelme, hogy a rendszer ne pocsékolja az elfogórakétákat a nem veszélyes támadásokra. Ha a beérkező lövedék fenyegetést jelent, akkor a rakétaindító egység kilövi az elfogórakétát, ami a vezérlőegység vezet bele a beérkező rakétába.
Dávid Parittyája a ballisztikus és cirkálórakétákat hárítja el. Ez egy 2017 óta működő védelmi rendszer, ami a közepes és hosszútávú rakéták ellen védi Izraelt. Dávid parittyáját az izraeli és az amerikai mérnökök közösen fejlesztették ki.
A Nyíl rendszer szintén 2017 óta működik, de a Nyíl 3-at 2023-ban tesztelték először. A fegyvert a légkörön kívülről érkező rakéták elfogására tervezték. A Nyíl 3 különlegessége, hogy nincs felszerelve robbanófejjel, a rakétákat pusztán a becsapódás erejével robbantja fel biztonságos magasságban.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.