Több évtizede tervezett és öt éven át tartó munkát fejezett be a Dunakeszi Járműjavító (DJJ), amikor a napokban átadta a köznyelv által Aranyvonatnak nevezett vasúti díszkocsit. 1938-ban e kocsi eredetijén vitték országos körútra az uralkodói ereklyét, a Szent Jobbot Szent István király halálának 900. évfordulóján. A II. világháború végén azonban elpusztult a jármű, amely a Magyar Államvasutak dunakeszi főműhelyében készült, és amelynek mását éppen e főműhely utódvállalata, a TMH csoport és a Magyar Vagon tulajdonában álló DJJ keltette újra életre. Az Aranyvonatot augusztus 20-án mutatják be a nagyközönségnek, amely azt azon a napon ingyen is megtekintheti.
Az Aranyvonat újbóli megépítésével a kormány 2015-ben bízta meg a Magyar Nemzeti Múzeumot, amely a tervezésbe bevonta a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumot és a Vasúttörténeti Parkot is. A díszkocsit úgy építették újra, hogy az ne csupán helyhez kötött kiállítási tárgy legyen, hanem a vasúti forgalomba bekapcsolva országszerte és széles körben is be lehessen mutatni. Emiatt a feladat világszinten is egyedülálló volt: a korabeli építési sajátságok mellett a modern vasúti közlekedés szabályait is figyelembe kellett venni. Ezért aprólékos, történeti forrásokra épülő szemlélet határozta meg a több évig tartó munkát.
Napjainkban, amikor a vasúti kocsik sorozatgyártásban készülnek, rendkívüli kihívás, de siker is a minden megoldásában egyedi, korabeli és modern műszaki megoldásokat egyaránt alkalmazó ereklyeszállító díszkocsi kivitelezése, a mai biztonsági elvárásoknak és szabványoknak is megfelelő, de mégis a korabeli kialakításhoz hű anyagok megtalálása, bizonyos kézműves technikák rekonstruálása, újratanulása
– olvasható a Magyar Nemzeti Múzeum honlapján lévő közleményben. Ebből kiderül, hogy a legfontosabb feladat a díszkocsi központi tere volt, amelyben egykor az ereklyét helyezték el. Terveit Urbányi Vilmos készítette, aki az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus kültéri rendezvényeinek díszítéséért is felelt.
„A fekete-fehér fényképek is érzékeltették e kárpitozott terem egykori pompáját, amely azonban éppen egyszerűségéből, a díszítés visszafogottságából, a különböző anyagokkal való játékból eredt. A kárpitozás színeit az egykori sajtóbeszámolók alapján és korabeli miseruhák segítségével határoztuk meg” – idézi a közlemény a múzeum projektmenedzserét, Mészáros Balázst.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.