Moszkva beélesítve tartja a gázfegyvert

A nyugati szövetségesek azzal a céllal kezdték meg az e heti tárgyalásokat az oroszokkal, hogy megakadályozzák a háborút, és súlyos szankciókkal térítsék el Moszkvát Ukrajna megtámadásától. Az esetleges büntetőintézkedések közül szóba jöhet

• exportellenőrzés,
• az oroszok hozzáférésének korlátozása bizonyos fejlett technológiákhoz,
• a kizárásuk a Swift nemzetközi fizetőrendszerekből,
• valamint az is, hogy megnehezítik az orosz bankok számára a devizaváltást.

A Bloomberg forrása szerint az exporttilalom akár olyan széles körű is lehet, mint Kuba, Irán, Észak-Korea és Szíria esetében, amelyekkel gyakorlatilag elvágták ezeket az országokat a nemzetközi kereskedelemtől és pénzpiacoktól.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió elvben egyetért azzal, hogy egy esetleges orosz invázióra erőteljesen kell válaszolni, az európai országok egy része azonban attól tart, hogy ezért majd súlyos árat kell fizetnie.

Moszkva ugyanis nagy valószínűséggel ellenlépésekkel válaszol, akár még a gázszállításokat is leállíthatja egy olyan időszakban, amikor a kontinens tárolói egyébként is alacsonyabb szinten vannak feltöltve a szokásosnál, és gyors ütemben emelkednek az energiaárak.

A gáz európai nagykereskedelmi ára hétfőn öt százalékkal drágult, az irányadó holland TTF gáztőzsdén a határidős jegyzésekben 88 euró körül mozgott megawattóránként. Ennek az oka a hidegebb idő, a szélerőművek termelésének csökkenése és az, hogy a Jamal–Európa-vezetéken immár három hete kelet felé áramlik a gáz. Ezen a vezetéken érkezik az orosz gáz hatoda Európába, ehhez képest az üzemeltető német Gascade adatai szerint hétfőn óránként mintegy hétmillió kilowattórányi mennyiséget szállított a megszokottól ellenkező irányba. Kevesebb gáz érkezik Ukrajnán keresztül Szlovákiába is: a Velke Kapusany mérőponton napi nem egészen 288 megawattórányi halad át a múlt hét vége óta, míg december elején még több mint 900 ezer érkezett. A Gazprom ráadásul bejelentette, hogy a héten nem is tervez azonnali gázértékesítést. Könnyebbséget jelent viszont, hogy az Egyesült Államokban viszonylag enyhe az idő, így a megszokott szinten van a gáztárolók kapacitása, és képesek nem csupán a hazai igényeket kielégíteni, de viszonylag mérsékelt áron több cseppfolyósított gázt (LNG) szállítani Európába is.

Az EU-ban mind a 27 tagállam egyetértése szükséges bármilyen lépés meghozatalához, és kérdéses, hogy például Németország mennyire lesz partner. Berlin helyzetét külön nehezíti az Északi Áramlat 2., amelyet az Egyesült Államok az első pillanattól kezdve élesen ellenzett. Az új német kormánykoalíció megosztott a kérdésben; Annalena Baerbock, a Zöldek delegálta külügyminiszter sosem támogatta a projektet, és szerinte nem szabad megengedni, hogy Oroszország az energiaárakkal „zsarolja” Európát. Vele szemben a koalíciót vezető Szociáldemokrata Párt (SPD) új főtitkára, Kevin Kühnert még a hétvégén is azt nyilatkozta, hogy engedélyezni kell a vezeték üzembe helyezését, és azt nem szabad együtt kezelni az ukrajnai helyzettel, semmi köze a Moszkvával folytatott politikai és emberi jogi vitákhoz. A vezeték szeptemberben elkészült, a csövet üzemi nyomásra töltötték, így már csak a német és uniós hatóságok jóváhagyása hiányzik ahhoz, hogy megkezdődhessen rajta a szállítás. Olaf Scholz kancellár elődjéhez, Angela Merkelhez hasonlóan szintén kereskedelmi projektnek, nem pedig politikai kérdésnek tartja az Észak Áramlat 2.-t.

A politikai egyeztetések kétoldalú amerikai–orosz tárgyalásokkal kezdődtek meg, és szélesebb körben folytatódnak a héten: szerdán a NATO–Oroszország Tanács ül össze, csütörtökön pedig az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ).