Letarolják a Premier League-et az amerikai befektetők

A Football Benchmark kutatása alapján, melyet az Inside World Football szemlézett, az öt legnagyobb európai focibajnokság – az angol Premier League, a német Bundesliga, az olasz Serie A, a spanyol La Liga és a francia Ligue 1 – 98 csapata közül 24-nek van amerikai tulajdonosa.

Az elemzés szerzői úgy vélik, az amerikai befektetőket a relatíve alacsony bekerülési költség és főleg az ahhoz mérten várhatóan igen magas növekedési potenciál vonzza, magyarán viszonylag olcsón tudnak venni egy olyan csapatot, amely megfelelő munkával a beleölt tőke sokszorosát hozhatja vissza.

A Premier League csapatainak közel fele amerikai kézben van

A Bloomberg cikke szerint az elsőtől a negyedosztályig a 92 angol profiklub több mint harmadánál találunk amerikai befektetőt, az élvonal résztvevőinek pedig majdnem a fele, kilenc egyesület van amerikai többségi tulajdonban, ezek a következők:

• Az Arsenal, 
• az Aston Villa, 
• a Bournemouth, 
• a Chelsea, 
• a Crystal Palace, 
• az Ipswich Town, 
• a Fulham, 
• a Liverpool 
• és a Manchester United.

A Liverpoolnál és az Arsenalnál sikereket hozott az amerikai tőkeinjekció

Ezek között vannak igazi sikertörténetek is, közülük legfőképp a Liverpoolé kiemelendő. A Szoboszlai Dominikot is foglalkoztató Vörösöket 2010-ben vásárolta meg a Fenway Group, és bár eleinte ez az együttműködés sem indult tündérmesének, kilenc év alatt hét nagy trófeát nyertek, köztük egy Bajnokok Ligáját és egy bajnoki aranyérmet, az utóbbit 30 év szünet után sikerült elhódítaniuk.

A Boston Red Sox baseballcsapatát is birtokló, John W. Henry üzletember vezette befektetői csoportnak is komoly szerepe volt a kiváló eredményekben, 300 millió fontért szereztek többségi tulajdont a klubban 14 éve, azóta pedig további 136 millió fontot költöttek az egyesületre, komoly infrastrukturális fejlesztéseket hajtottak végre, felújították például a gárda otthonát, az Anfieldet, és egy új edzőkomplexumot is építettek.

Az Arsenalt is közel másfél évtizede, 2011 óta irányítják amerikai tulajok, az Ágyúsoknak ez a korszaka eddig négy FA-Kupa-diadalt hozott, és bár a bajnokságban elég hullámzó a produkciójuk, az utóbbi három szezonból kétszer is odaértek a második helyre, ami azért nem mondható rossznak. Hatalomátvétele óta a Kroenke-család mindent egybevéve 1,26 milliárd fontot ölt a londoni alakulatba, kellett is a tőkeinjekció, hiszen például a kiváló középpályást, Declan Rice-t klubrekordot jelentő százmillió fontért igazolták át tavaly nyáron a West Hamtől.

Szintén nagyban köszönheti megerősödését a beáramló amerikai pénzeknek a Kerkez Milost is soraiban tudó Bournemouth, vagy az idén már a Bajnokok Ligájában vitézkedő Aston Villa, viszont akadnak csapatok, ahol felemelkedés helyett káoszt és kudarcokat hozott az amerikai tőke, a két legjellemzőbb példa erre a korábban egyaránt szebb napokat látott Manchester United és a Chelsea.

A Manchester United megsínylette a Glazer-korszakot, Ratcliffe-től várják a megváltást

A Manchester Unitednél idén február óta már a brit vegyipari mágnás, Jim Ratcliffe ül az elnöki székben, akitől a szurkolók azt várják, hogy két évtizednyi pokoljárás után végre vezesse vissza a sikerek útjára a rekordbajnok egyesületet. 

Bár a döntéseket immáron Ratcliffe hozza, a többségi tulajdonos továbbra is az amerikai Glazer család, akik 2004 óta vezették a klubot, így nagyrészt az ő saruk, hogy az angol futball egyik legpatinásabb klubja hosszú évek óta csak árnyéka önmagának.

A The Athletic becslése szerint a United körülbelül 725 millió fontnyi adóssággal küzd, és amíg Sir Alex Ferguson kezében volt a szakmai irányítás, addig a sikerek is jöttek, a legendás menedzser 2013-as távozása óta azonban a pályán is jobbára csak szenved a csapat, ez pedig értelemszerűen a klubkasszának sem tesz jót.

A skót edzőfejedelem utódainak az elmúlt 11 évben mindössze három trófeát sikerült nyerniük, a bajnokságban egyszer sem végeztek az élen, két FA-Kupa mellett egy Európa Liga-trófea került a vitrinbe.

Glazerék ráadásul nem finanszírozták túl bőkezűen a csapatot, ahogy a Guardian cikke rámutat, hiába költött szép összegeket a United a transzferpiacon, ezeket a költéseket főként a bevételekből és kölcsönökből fedezték, utoljára a 2012–2013-as szezonban toltak a klubba egy komolyabb tőkeinjekciót. Jim Ratcliffe érkezésekor 158 millió fonttal támogatta meg a Vörös Ördögök büdzséjét, ami rájuk is fért, a nemrégiben kinevezett új edző, Ruben Amorim pedig talán végre futballszakmai téren is stabilitást hozhat.

A Chelsea-nél teljes a káosz Abramovics távozása óta

A Chelsea mindössze bő két éve van amerikai tulajdonban, a londoniakat 2022 tavaszán vette át a Todd Boehly vezette Blueco konzorcium, valamint a Clearlake Capital nevű magántőke-befektetési cég, miután Roman Abramovicsnak az orosz–ukrán háború kitörését követően a Vlagyimir Putyinhoz és az orosz vezetéshez fűződő kapcsolatai miatt meg kellett válnia a klubtól.

A csapat körül azóta teljes a káosz, az öltöző leginkább egy átjáróházra hasonlít, tömegével adják-veszik a futballistákat, az elmúlt két évben már több mint egymilliárd fontot költöttek játékosvásárlásra.

Az elképesztő költekezés a pályán nem hozott pozitív eredményeket, a 2022–2023-as szezont a csalódást keltő 12. helyen zárták, tavaly már ugyan Pochettino bekormányozta a hajót egy 6. helyre, de azért ez sem épp az a produkció, amit szívesen kitennének az ablakba. Az argentin trénert váltó új vezetőedző, Enzo Maresca viszont úgy tűnik, képes volt valamelyest rendezni a sorokat, hiszen a Kékek jelenleg harmadikok a bajnokságban, a Konferencia Liga tabelláját pedig hibátlan mérleggel vezetik.

Ahogy a fenti példákból látszik, az amerikai tőke előretörése az angol futballban egyre erősebb, és nem is valószínű hogy lassulni fog, az AS Romát is birtokló Friedkin csoport várhatóan átveszi az irányítást az Evertonnál, ezzel pedig már pontosan a Premier League mezőnyének fele, tíz csapat lesz amerikai többségi tulajdonban.