Nem akárhol ment neki a WHO-nak két új-zélandi professzor

A világ egyik legtekintélyesebb orvosi szaklapja, a The Lancet jelentetett meg egy cikket Tobacco control: getting to the finish line (Dohányzás elleni küzdelem: az út a célig) címmel az Aucklandi Egyetem két emeritus professzora, Robert Beaglehole és Ruth Bonita tollából.

A cikk lényegében nem mond újat azoknak, akik tájékozottak a dohányzást érintő ártalomcsökkentés témakörében, azonban a The Lancet-ben való megjelenés ténye önmagában figyelemre méltó, hiszen a lapban ismertetett vélemények az esetek többségében érdemben befolyásolhatják a helyi és nemzetközi egészségpolitikai döntéseket. Emlékezetes, hogy tavaly ebben a tudományos folyóiratban jelentek meg az első olyan tanulmányok, amelyek igazolták a kínai Sinopharm vakcina hatásosságát és biztonságosságát, majd ezt követően a WHO hivatalosan is jóváhagyta a vakcina veszélyhelyzeti alkalmazását.

Robert Beaglehole és Ruth Bonita cikkükben a közismert tényekre hivatkozva szólítják fel a WHO-t és a tudományos közösséget, hogy fogadják be politikájukba az ártalomcsökkentés lehetőségét, mert ennek elutasítása és a nikotin démonizálása könnyen közvetve, de a dohányzás jelentette egészségre legkárosabb terméket, a cigarettát teszik továbbra is kelendővé.

A tudósok figyelmeztetnek, a dohányzás visszaszorítását célzó erőfeszítések nem érnek célt, és az adatokból az látszik, hogy – a világ legnagyobb részén – előreláthatóan nem is fognak. 

A dohányosok száma globálisan alig változott az elmúlt évtizedben. A világ dohányzóinak négyötöde ugyanis az alacsony vagy a közepes jövedelmű országokban található.

Ezekben az országokban csak nagyon lassú az előrehaladás a dohányzás elleni küzdelemben, miközben az ártalmas szokás okozta évi nyolcmillió haláleset túlnyomó többsége is ezekből az országokból kerül ki. A WHO által megfogalmazott célt, miszerint 2030-ra a dohányzást 30 százalékkal kellene visszaszorítani a felnőttek körében, időarányosan csak az országok 30 százaléka teljesíti. A legtöbb ország a nem-fertőző betegségek előfordulását és az általuk bekövetkező halálesetek számát sem képes az előirányzatnak (Sustainable Development Goal 3.4) megfelelően csökkenteni, ami nem független a dohányzást érintő célok nem teljesülésétől.

A szerzők szerint a WHO Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezménye (WHO Framework Convention on Tobacco Control – FCTC) nem tölti be a funkcióját, leginkább az alacsony jövedelmű országokban. Beaglehole és Bonita szerint sem a WHO, sem a keretegyezmény résztvevői nincsenek tisztában azzal a szereppel, amelyet az innovatív nikotin- és dohánytartalmú alternatívák jelentenek a cigarettázásról való leszoktatásban, és a dohányosoknak a potenciálisan kevésbé káros termékekre való átváltásában.

A fiatalok körében tetten ért, ám alacsony mértékű vépelés elvonta a figyelmüket a legfontosabb célkitűzésről, arról, hogy a felnőttek körében mérsékeljék a dohányzás következtében bekövetkező halálesetek számát. A szerzők szerint többek között ennek okán is utasítják el az ártalomcsökkentés politikáját. 

A legtöbben azért dohányoznak, mert rászoktak a nikotin fogyasztására, függővé váltak Az ártalomcsökkentés lényege az, hogy a cigaretta helyett potenciálisan kevésbé káros, füstmentes alternatívákat biztosítsanak azoknak, akik valamiért nem szoknak le a nikotinról, így a dohányzásról. Ezek az alternatívák arra is alkalmasak, hogy átalakítsák a dohányipart, teljesen kiszorítva a hagyományos dohánytermékeket a piacról.

A WHO és az FCTC a szerzők szerint azonban, sajnálatos módon, elutasítják az ártalomcsökkentést, ezzel együtt a 21. század technológiai vívmányait, és továbbra is a nikotinfüggőség felszámolására koncentrálnak. Ezzel viszont gyakorlatilag a cigaretta kerül helyzetbe.

A szerzők a cikk végén arra kérik a The Lancet-et, hogy 

tegyen hitet az ártalomcsökkentés politikája mellett és támogassa a WHO dohányzás elleni politikájának felülvizsgálatát független szereplők által, hiszen ez milliók életét mentheti meg.