A háború elhúzódik, a békekötés esélyei még nagyon csekélyek, az EU azonban már most megkezdte az előkészületeket Ukrajna újjáépítéséhez. Hétfőn kezdődött el a svájci Luganóban egy ezzel foglalkozó konferencia. A csúcstalálkozót még az orosz invázió előtt meghirdették, menet közben azonban átkeresztelték és átalakították a tematikáját is.
Az EU égisze alatt zajló konferencián Ursula von der Leyen is jelen lesz, az ukrán delegáció, a pénzügyi intézmények, fejlesztési bankok, valamint a többi EU-s politikus mellett. A jelenlegi elképzelések szerint az EU részéről az újjáépítés finanszírozója az Európai Beruházási Bank (European Investment Bank, EIB) lesz.
Egy, az EIB által létrehozott alapon (EU–Ukraine Gateway Trust Fund) keresztül áramoltatnák a pénzeket, ezt akár heteken belül létre is hozhatják. Első körben a cél az, hogy százmilliárd eurót gyűjtsenek össze. Az Európai Bizottság gondolkodik azon is, hogy a pandémia válságkezelő alapjához hasonló hitelkonstrukciót hoz létre – ehhez azonban a tagállamok jóváhagyása is szükséges.
A kétnaposra tervezett konferencián az ukránok azt szeretnék elérni, hogy jöjjön létre egy olyan intézmény, amely hivatalos keretek között kezeli az oroszoktól elkonfiskált, befagyasztott vagyont, s ezt vagy az ennek értékesítéséből befolyó tőkét utalja át Kijevnek. Ennek jogi hátterét azonban nem egyszerű megvalósítani.
A folyamatban Kanada jár a legelőrébb, amelynek törvényhozása a múlt héten fogadott el egy jogszabályt, ami lehetővé teszi, hogy a szankciós listán lévő jogi és magánszemélyek vagyonát zár alá helyezzék és eladják. Hasonló törvényt fogad el várhatóan a közeljövőben az Egyesült Királyság is. Brüsszel is megpróbál rendet vágni a tagországok egymástól gyakran teljesen eltérő szabályozási dzsungelében, egységesíteni igyekszik a háborús bűnök miatt lefoglalható vagyonra és annak értékesítésére irányuló jogszabályi környezetet.
A még május közepén beterjesztett javaslatra azonban a tagországoknak is rá kellene bólintania. Ha ez összejön, akkor Brüsszel direktívát bocsát ki – ennek elfogadásához már elég a tagállamok többsége. Becslések szerint a különböző uniós tagországok összesen tízmilliárd euró értékű orosz magánszemélyekhez köthető vagyont, vagyontárgyat helyeztek zár alá – a szankciós hullámok szellemében.
Az eladott vagyon azonban valószínűleg csak a töredékét fedezi az óvatos becslések szerint is 600 milliárd dolláros ukrán újjáépítésnek. Az igazán nagy fogás az lenne, ha az orosz jegybank Washington által befagyasztott 300 milliárd dollár tartalékát is át lehetne csoportosítani az újjáépítési pénzekhez, ez azonban jogi és külpolitikai szempontból is meglehetősen ingoványos terület.
Egy ilyen lépésbe Moszkva soha nem fog belemenni, s ha rákényszerítik, borítékolható – még egy esetleges békekötés esetén is – a hosszú távú ellenségeskedés fennmaradása. Ráadásul a dolog jogi része is igen kényes.
Az amerikai törvényhozás elé május közepén került egy 40 milliárd dolláros támogatási csomagról szóló javaslat. A Biden-adminisztráció ebben már tett javaslatokat arra, hogy könnyebb és gyorsabb legyen az orosz „kleptokraták” vagyonát zár alá helyezni és eladni. A jegybanki tartalékkal kapcsolatban Washington az afgán példát szeretné precedensként használni.
Az Egyesült Államok az év elején rendelte el, hogy az afgán jegybanki tartalék amerikai számlákon lévő részét helyezzék zár alá és humanitárius segítségnyújtásra használják fel. Oroszország esetében azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. Az ötlet az Amerikával és az EU-val szoros gazdasági kapcsolattal rendelkező, ám Moszkvához is közel álló országoknál, mindenekelőtt Kínánál és Indiánál is kiverheti a biztosítékot. Kína például a világon a legnagyobb amerikai államkötvény portfólióval rendelkező országok között van.
A brüsszeli Bruegel intézet egyenesen arról ír, hogy „a szabályalapú világrend hitelessége többet ér, mint az orosz milliárdok. Az egyes országok azért helyezik el tartalékaikat más államokban, mert bíznak abban, hogy az háborús helyzetben is biztonságban van”.
Ugyanakkor a nemzetközi jog lehetővé teszi, hogy a háborús bűnösök vagyonát lefoglalják és az áldozatok részére kártérítést fizessenek abból. Hisséne Habrét, Csád volt elnökét például 2017-ben kötelezték arra, hogy 145 millió dollárt fizessen a regnálása alatt elkövetett bűnök áldozatainak. Irak 52 milliárd dollár kártérítést fizetett a kuvaiti invázió károsultjainak.
Ennek utolsó részletét – amelyet olajbevételekből finanszíroztak – az ENSZ koordinálásával az idei év első felében fizették ki. A jelenlegi helyzetben az amerikai jog szerint a lefoglalt orosz tartalék továbbra is Moszkva tulajdonában van. Ennek megváltoztatásához törvénymódosítás szükséges, ami valószínűleg be is következik.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.