Ukrán újjáépítés: mennyi az annyi, és főleg: ki fizeti?
A Capital Economics (CE) becslései szerint Ukrajna a háborús kivándorlás következtében elvesztette lakossága 15 százalékát, az infláció 30 százalék lehet az idén, a GDP az idei első fél évben 45 százalékkal zuhant. Ugyanakkor mutatkoznak a normalizálódás jelei is, főleg az ország nyugati részén, az orosz támadások a keleti országrészre koncentrálódnak.
Az ukrán jegybank júliusban a dollárral szemben 25 százalékkal értékelte le a hrivnyát, továbbá 10-ről 25 százalékra emelte az alapkamatot, hogy visszaállítsa a nemzeti fizetőeszköz iránti bizalmat. A bankszektor majdhogynem normális üzemmódban működik, a költségvetés hiányának jót tett, hogy megindultak az adóbevételek. A legnagyobb kockázat rövid távon a külföldi támogatások elapadása lehet.
A további kilátásokat persze alapvetően meghatározza, hogy mi lesz a háború végkimenetele, meddig tart és miként ér véget.
A CE alapforgatókönyve szerint a háború még jó darabig, talán évekig is eltart, de harci cselekmények főleg a keleti országrészre lesznek jellemzők,
így (saját bevallásuk szerint is meglehetősen bizonytalan) várakozásaik szerint a nyugati területeken a jövő év közepén elkezdődhet az újjáépítés.
A nagy kérdés, hogy ez mennyibe fog kerülni. A Kijevi Nemzetgazdasági Egyetem becslései szerint az infrastruktúrában 110 milliárd dollár értékű kár keletkezett.
Az ukrán kormány szerint az országnak a következő tíz évben 750 milliárd dollár nemzetközi támogatásra lenne szüksége, hogy újjáépítse, átalakítsa és modernizálja a gazdaságot.
Kijev júliusban részletes programot állított össze, amelyből kiderül, hogy a kért összeg nagyjából egyharmadát, 250 milliárd dollárt a következő néhány évben szeretnének felhasználni. Kezdetben a finanszírozást főleg külföldi kormányok támogatásai és koncessziós hitelek biztosíthatják. A magántőke csak az újjáépítés későbbi szakaszában kaphat nagyobb szerepet.
A CE szerint viszont
az ukrán kormány által a külföldi államoktól kért 500 milliárd dollár kissé optimista feltételezéseken alapul (magántőkéből 250 milliárdot várnak).
A teljes összeg egyébként meghaladja – mai árakon számolva – a második világháború utáni Marshall-terv keretösszegét, pedig azt 16 ország újjáépítésére használták fel. Az elemzők várakozásai szerint reálisabb forgatókönyv azzal számolni, hogy Kijev 200-300 milliárd dollárt kap más országoktól és nemzetközi szervezetektől, a teljes összeg pedig 300-400 milliárd dollár lehet.
Ukrajna azt szeretné, hogy újjáépítéseihez megkapja az orosz jegybank külföldi országokban befagyasztott vagyonát. Ezzel azonban az a probléma, hogy az egyes országok (USA, Nagy-Britannia, Japán, Németország, Franciaország, Ausztria, Kanada) belső jogi szabályozása egyelőre ezt nem teszi lehetővé, s kérdéses, hogy a helyi törvényhozások milyen irányba mozdulnak el.
Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter például közölte, hogy
az USA-ban nincs olyan törvény, amelynek alapján el lehetne konfiskálni egy másik állam jegybankjának a vagyonát.
Európa nyitottabbnak látszik a kérdésben, Kanadában viszont már meg is született egy törvény, amely lehetővé teszi az ott zárolt 20 milliárd dollárnyi orosz tartalék államosítását – igaz, vannak aggályok azzal kapcsolatban, hogy ez sérti a nemzetközi jogot. Grafikonunkon a kékkel jelzett sávok mutatják a befagyasztott, a feketével a be nem fagyasztott jegybanki tartalékot.
A finanszírozás egy másik útja, hogy az orosz szénhidrogéntermékekre kivetett adót csatornáznák át Kijevnek. Hasonlóra volt példa a kuvaiti háború után, az arab ország az iraki olajra kivetett adóból kapott kártérítést.
Valószínűtlen azonban, hogy Moszkva belemenne egy ilyen konstrukcióba.
Nem nagyon marad más hátra, mint az egyes országok felajánlásai. Ezekből eddig 14 milliárd dollár gyűlt össze. Kijev tárgyalásokat folytat az IMF-fel és a Világbankkal is, 20 milliárd dollárt kért a nemzetközi szervezetektől a következő két-három évre elosztva. Az Európai Beruházási Bank 100 milliárd eurós csomagban bízik.
A CE elemzése szerint az újjáépítési csomag több mint 40 százaléka hitelek formájában érkezhet.
Ez azonban szükségessé teszi, hogy Kijev átütemezze a fennálló adósságot, s erre mintha hajlandónak is bizonyulnának a hitelezők. Az EU strukturális alapjaiból is összejöhet 100-150 milliárd dollárnak megfelelő összeg, ehhez azonban arra lenne szüksége, hogy Ukrajna csatlakozzon az unióhoz, ami rövid távon nem valószínű, hogy bekövetkezik.
Az ukrán kormány egy júliusban tartott luganói konferencián vázolta fel, hogy mire költené a hiteleket és a támogatásokat. Az idei finanszírozási szükséglet 60 milliárd dollár.
Az újjáépítés megkezdése azért is lenne sürgető, mert az infrastruktúra helyreállítása segítene az összesen 6,7 millió főre, a lakosság durván 15 százalékára tehető menekültek hazaköltözési folyamatában.
A lengyel jegybank felmérése szerint a Lengyelországba menekült ukránok kétharmada egy éven belül szeretne hazatérni. Az infrastrukturális válság megoldása a magánbefektetőket is jobban aktivizálná.
A CE szerint a következő években Ukrajnában a GDP gyors ütemű fellendülése várható. Kijev prognózisa szerint ha befejeződik a háború, az átlagos éves GDP-növekedés 7 százalék lehet – tíz éven keresztül. A CE szerint ez reális feltételezés, a háború előtti szintre 2028 körül érne vissza az ukrán gazdaság, viszont 2030-ra 15 százalékkal maradna el GDP attól a szinttől, amelyre háború nélkül növekedhetett volna. Ugyanakkor az oroszok által ellenőrzött területek nagyjából a háború előtti ukrán GDP egynegyedét képviselik.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.