Követné a magyar modellt a román kamara, és dunai együttműködést akar

A statisztikák szerint Magyarország Románia harmadik legfontosabb gazdasági partnere. Ön szerint mit tükröz ez a besorolás?

Mindenekelőtt minden elismerésem, hogy egy ilyen, aránylag kis ország képes felsorakozni a Romániában jelen levő nagy nyugati befektetők és kereskedelmi partnerek mellé. A kapcsolataink fenntartása és erősítése a közvetlen szomszédainkkal amúgy mindig is fontos volt számunkra, sok esetben a hagyományok, a történelmi-nyelvi „rokonság” helyezte őket az előtérbe. Akárcsak a fél évszázados közös kommunista múlt. Sajnos szinte valamennyien a nyugati gazdaságok „túszaivá”, a nagy cégek amolyan mellékvállalkozóivá váltunk. Ma nem tudok egyetlen olyan román márkát sem mondani, amely jelentősnek mondható hozzáadott értéket képes termelni – a Daciának csak a neve román, a tulajdonos a Renault. Erre akkor is ráébredhettünk, amikor a Három Tenger Kezdeményezés apropóján összeszámoltuk az észt, lett, litván és lengyel kikötők, az Adrián a szlovén és horvát, a Fekete-tenger mentén pedig a bolgár és román kikötők együttes kapacitását. Az jött ki, hogy a rotterdami kikötő kapacitásának feléig sem érünk.

A két ország kereskedelmi és iparkamarája milyen mértékben képes a gyümölcsöző gazdasági kapcsolatok karbantartására?

Igyekszünk megfelelő súlyt tulajdonítani az ügynek. Megválasztott kamarai elnökként Magyarországra, Parragh László ottani kamarai elnökhöz vezetett az első külföldi utam. Mindenekelőtt azért, mert jó értelembe vett irigységgel tekintünk a magyar kamarai rendszerre, és annak alapján alkottuk meg azt a módosítási javaslatot is, amely momentán a román parlament útvesztőjében kóvályog. Közben személyesen is rengeteg energiát fordítottam a modell elfogadtatására, egyelőre azonban elakadtunk az évi rendszerességgel zajló, tagdíjfizetéssel járó azonosítási procedúra bevezetésénél, amelyet a romániai ellenlobbi egyfajta sarcként állít be. Ezek után természetesen a kamara és az állam viszonyának egyértelműsítése is várat magára.

Amely viszony ott tart – jelentette ki nemrég egy interjúban –, hogy gyakorlatilag a kamara alulfinanszírozottsággal küzd…

Ez bizony így van, épp azért, mert a kormány részéről gyakorlatilag szembehelyezkednek bármilyen minta átvételével, miközben én a pozitív „plagizálás” híve vagyok. Szívesebben másolok olyanokat, akik értenek hozzá, mint hogy nekilássak újra feltalálni a kereket. A magyar kamarai modell Románia számára sokkal „fogyaszthatóbb” változat lenne, mint az osztrák, a német vagy a francia. Az utóbbi modell esetében a kötelező tagság mellett a kikötőket és repülőtereket is kamarák működtetik. Nos, ha ezt a javaslatot is beírom a törvénytervezetbe, talán a járdán sem lennék biztonságban.

A román–magyar kamarai tárgyalások során milyen prioritások dominálnak?

Mindenekelőtt a Duna, általában a vízi útvonalak hasznosítása, és korántsem a párizsi környezetvédelmi direktívák okán. Európa belső vizei rendkívül fontos szerepet kapnak a jövőben áruszállítási és energetikai szempontokból egyaránt. Parragh elnök úrral abban is egyetértünk, hogy rendszeres tanulmányutakat kellene tartani annak feltérképezésére, hogy mi is történik például a Rajnán. A duisburgi kikötőben például évi 130 millió tonna árut kezelnek, illetve több mint négymillió konténert mozgatnak meg. Ez meghaladja a dunai kikötők és a konstancai tengeri kikötő együttes kapacitását. És Duisburg még csak nem is a legnagyobb folyami kikötő Európában. Parragh úrral közös törekvésünk a Duna hajózhatóvá tétele egész évre, esetleg egyetlen közös menedzsment létrehozásával, de mindenképpen a Duna menti országok politikájának egybefésülésével. Ez azonban a kormányok nélkül nem valósulhat meg.

Ilyen körülmények között mi lehet a romániai kereskedelmi és iparkamara legfontosabb, illetve legreálisabb célkitűzése?

Elsősorban a gazdasági diplomáciai tevékenységre kell koncentrálnunk, az átirányítására az államiból a privát – amilyen a kamara is – szférához. Románia kereskedelmi mérlege 2021-ben 23,8 millió euró deficitet mutatott, és attól tartok, ez a szám az idei év végére meghaladja a 30 milliót. Az ország exportjának szerkezete úgy néz ki, hogy a kivitel túlnyomó részét a Romániában dolgozó külföldi cégek biztosítják – a Dacia csak egy példa. Ezzel szemben az importszámok tekinthetők a létező leghitelesebb közvélemény-kutatási adatoknak: ezekből egy az egyben kiderül, mire van szüksége a fogyasztónak. Cinikusan hangzik, de Románia amolyan Black Friday-országgá változott. Csakis az lehet a célunk – és ez talán Magyarországra is érvényes –, hogy hazahozzuk azoknak a fogyasztási cikkeknek a gyártását, amelyek képesek kielégíteni a fogyasztói éhséget. A kamara a kereskedelmi mérleg egyensúlyának visszaállításában játszhat nagy szerepet: a megyei fiókok révén el kell készítenünk valamennyi település fehér könyvét, amelyet be tudjunk mutatni a gyártási célzattal bekopogó befektetőknek.

A romániai kamarai tagok többsége a kkv-k közül kerül ki. Képesek lehetnek ilyen, aránylag mérsékeltnek mondható „hátszéllel” ellátni azt a bizonyos gazdaságdiplomáciai feladatot?

Talán ellentmondásosnak tűnik, de az önkéntességi alapon szerveződő tagság ellenére a legfontosabb romániai gazdasági szereplők kamaratagok. Elsősorban azért, mert elsősorban ők utaznak, ők szembesülnek az európai gazdasági kultúrával. Ugyanakkor elsősorban nem ők élvezik a kamara szakmai szolgáltatásait, mint például a különböző felmérő szakértői vizsgálatok, hiszen saját struktúrán belül képesek megoldani a hasonló problémákat. Ezzel együtt fontos számukra a tagsági státus. A lobbierőről pedig még annyit: az ország üzleti forgalmának 65 százalékát a 12 ezer kamarai tag valósítja meg.

Mihai Daraban

* 1967-ben született a dél-romániai Tecuciban

* A Bukaresti Műszaki Egyetemen szerzett mérnöki diplomát

* Korábban a konstancai kikötő igazgatója volt

* 2014 óta a Román Kereskedelmi és Iparkamara elnöke