Moszkva lemaradt a drónversenyben

Többtucatnyi különlegesen képzett iráni katona harcol Ukrajnában az oroszországi erők oldalán, írja a londoni The Mirror ukrán és brit titkosszolgálati források alapján. Az irán katonákat otthon drónok irányításra képezték ki. 

Elsődleges feladatuk a Sahid–136-os egyszer használatos („öngyilkos”), robbanóeszközzel felszerelt drónok vezérlése. Ezek nagy, 200 kilogrammos súlyúak, 40 kilogrammos robbanófejjel (körülbelül egy 155mm-es nehéztarack-gránát súlya). Moszkva apróbb sikereket ért el a háború azon frontján (drónháború), amit eddig az ukránok uraltak, elsősorban nyugati (amerikai, angol, izraeli) gyártmányokkal. 

Elfogytak a török drónok

Ugyanakkor Kijev súlypontáthelyezést hajtott végre, a sokat reklámozott, és kezdetben viszonylag jól teljesítő török, Bayraktar TB2-es, felfegyverzett közepes drónok eltűntek a napi hírekből, vélhetően a harcokban elfogytak. Helyüket átvették az amerikai–angol „öngyilkos” drónok. Ezek kicsik, néhány kilogrammos eszközök egy kézigránátnál alig nagyobb robbanófejjel. Mozgékonyak, kis méretük miatt nehezen felfedezhetők igaz, rövid, néhány kilométeres távon belül alkalmazhatók.

Emellett Washingtonnak, Londonnak is tetszett, hogy jóval kisebb költséggel, gyakorlatilag ugyanolyan harctéri sikereket értek el vele, mint a méregdrága tüzérségi lövedékekkel (egyetlen M982 Excalibur irányított gránát több mint 110 ezer dollár, míg egyetlen Ram II. – ukrán gyártmány – „kamikaze” drón ára ennek a huszadrésze).

A Ram II. katapult indítású ukrán gyártmányú drón 3 kilogrammos robbanófejet visz, amely lehet gránát/srapnel, üzemanyag-levegő (fuel-air explosive FAE thermobaric) vagy kumulatív, harckocsi elleni lőszer. A drón körülbelül egy órát tölthet a levegőben célpontot keresve, hatósugara 30 kilométer. Hátránya a lassúsága (70 kilométer per óra) és rossz manőverezőképessége. Persze a lassúság akár előnyt is jelenthet, ha gyors harci géppel akarja az ellenfél leszedni.

Ukrajna megjelent Kína polgári drónpiacán is, legújabban közadakozásból vásároltak 100 darab Autel EVO II 640T civil megfigyelő kvadrokoptert (amelynek ára 6 ezer dollár körüli). Az amerikai rendszerek sokkal drágábbak. Az egyszer használatos (kamikaze) Switchblade 300-as (2,5 kilogramm súlyú) körülbelül gépenként/rendszerenként 70 ezer dollár, a robbanófeje 400 grammos, körülbelül egy kézigránáttal ér fel. A Switchblade indítása, kezelése körülményes. Kell hozzá egy hordozható kompresszor, ami legalább 200 atmoszférányi nyomást produkál és szükséges egy indítócső is. Ezzel lövi ki aknavető-gránátként a Switchblade-et, amely ezután a levegőben kipattantja szárnyait és akkumulátoros táplálású elektromotorral repül. 

Eddig azt sem tudták, hogy létezik – az ukrán haderőben debütált

Idén nyáron megjelent az ukrán haderőben az amerikai Phoenix Ghost (PG) is, amely hasonlít a Switchblade-hez, de annál jóval nagyobb, mintegy hat óráig tartózkodhat a célterület felett. Szupertitkos fegyver, nagyon kevés paramétere ismert. A létezéséről sem tudtak, mielőtt Biden amerikai elnök rendeletére idén kora nyártól kezdődően több száz darabot nem szállítottak belőle Ukrajnának. A gyártó, a kaliforniai Aevex Aerospace külön Ukrajnának fejlesztette ki a PG-t, amely még a cég honlapján a terméksorban sem szerepel.

Oroszország annak idején nem vette komolyan a drónok katonai alkalmazhatóságát, hadmérnökeik „elaludták” a kedvező időpontokat és 

Irán éllovas piac szereplő

Teheránban, ellentétben Moszkvával, időben felfedezték a légi és a tengeri/tengeralatti drónokban rejlő lehetőségeket. Ma az iráni drónipar a nemzetközi, 5-6 országból álló élvonalhoz tartozik. Paradox helyzet, de ehhez éppen Oroszország segítette hozzá. Még 2011-ben Kelet-Iránban, az ott telepített, oroszországi gyártmányú, teherautóra szerelt elektronikai hadviselési (oroszul REB, amerikaiul EW) szerkezet, a Kvant 1L222 Avtobaza segítségével átvették az irányítást az amerikaiak egyik, akkoriban a legmodernebbek közé sorolt, közepes méretű drónja, az RQ-170-es felett. Ez a drón Afganisztán nyugati része (vagy Kelet-Irán felett?…) repült, amikor az Avtobaza hatósugarába került és az operátorok segítségével épségben leszállították az egyik iráni repülőtéren. Ezt nagy sikerként ünnepelték Teheránban. Persze nem adták vissza az amerikaiaknak, akik ezt diszkréten kérték, hanem lekoppintották és rossz nyelvek szerint még az oroszországiaknak (vagy a kínaiaknak, esetleg az észak-koreaiaknak – vagy mindhármójuknak) is átadták a technikai dokumentációt.

Hogyan érdemes védekezni a drónok ellen? 

Egyre inkább előtérbe kerül a „verébre ágyúval” példabeszéd aktualizálása. Egy néhány ezer dolláros, de halálos veszélyt jelentő apró drón leszedésére érdemes-e egy százezer dolláros szuperelfogó rakétát kilőni? Ez a gond már az izraeli Vaskupola lég- és rakétavédelmi rendszernél is felmerült. Az izraeli rendszer szoftvere csak a lakott területeket veszélyeztető palesztin lövedékekre indít ellenrakétát.

A modern oroszországi fegyveripar egyik feltörekvő csillaga, a Lobajev Arms magáncég névadó tulajdonosa, Vjacseszlav Lobajev a Kreml-közeli RIA-Novosztyi portálnak nyilatkozva elmondta: a kis méretű, olcsóbb drónok leküzdésére cége már dolgozik az „Antyimaidan-Rubezs” nevű drónölő fegyver kifejlesztésén, amely maga sem túl drága. A fegyverrendszer működéséről keveset tudni, annyi ismert, hogy robottechnológiára épül. Lobajev szerint egyébként ugyanez a drónölő – módosításokkal – alkalmas lesz az ellenséges mesterlövészek felderítésére, majd kiiktatására.

Drónok – előnyök, hátrányok

Előnyök: kis méret (már amelyiknél), könnyű telepíthetőség olyan frontszakaszokra, ahol az ellenfél drónvédelme gyengébb. Gyakorlatilag bárhová elérnek, a nehéz terep sem akadály. Olcsóság: a kisebb drónok néhány ezer dollárba kerülnek. Amennyiben „kamikaze” (egyszer használatos) eszközök, a karbantartási igényük minimális. Ukrajnának a Nyugat nem szállít nagy méretű (kisebb vadászgép nagyságú-súlyú) drónokat, mert az OF légi fölényben van, könnyen leszedné őket. Továbbá ezek roppant drágák.

Hátrányok: a kisebb méretből adódóan korlátozott rombolóképesség, kisebb hatósugár/távolság, időben korlátozott levegőben tartózkodás. Alacsony 70–110km per óra sebességük, alacsony repülési „plafonjuk” (a Switchblade 300-asé néhányszáz méter) miatt kézifegyverekkel is támadhatók. Az Ukrajnának szállított amerikai, egyszer használatos drónok jelentős része egy kézigránátnál alig nagyobb robbanóerőt képvisel. További gyenge pontjuk: a drón és a röptető közti rádiókapcsolat, amely zavarható. Az OF-nek jelentős, még a „szovjet időkben” megalapozott előnye van a rádióelektronikai hadviselésben.