A háborús kommunikáció része az orosz atomblöff

Ukrajna sohasem volt önálló atomhatalom, még akkor sem, amikor szovjet tagköztársaságként ezernél több szovjet – központi, moszkvai irányítás alatt lévő – atomfegyvert telepítettek, tároltak a területén. Kijev a minap erősítette meg, hogy a jövőben sem szándékozik atomhatalommá válni, és „piszkos bombát” sem akar építeni, bevetni. Annak ellenére, hogy egyes forrófejű politikusai ma már hibának minősítik, hogy 1994-ben a már független Ukrajna lemondott a területén telepített-tárolt atomfegyverekről.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy Ukrajna technikailag ne lenne képes nukleáris fegyverek gyártására, hiszen az ismert atomhatalmak mellett többtucatnyi ország mondhatja már el ezt magáról. (Ebbe a körbe tartozhat egyébként még Magyarország is.) az utóbbiakat nemcsak a fejlesztés időigényessége, hatalmas, sok milliárd dolláros költsége, hanem a létező és még érvényben lévő nemzetközi szerződések is elrettentik az önálló atombomba-készítéstől.

Ha megtarthatta volna az 1996-ig a területén lévő hatalmas szovjet atomfegyverkészletet, azzal 

A Szovjetunió 1991-es széthullása után a következő arzenált állomásoztatták ukrán földön: 130 UR-100N (egyenként hat hidrogénbomba-robbanófejjel), 46 RT-23 Mologyec (egyenként tíz robbanófejjel), továbbá 33 nehézbombázó (Tu–95-ös és Tu–160-as). Ezekre összesen 1700 nukleáris robbanófejet telepítettek. 

Az Ukrajnában folyó háború következménye, hogy a NATO tovább erősítette-erősíti az Oroszországgal határos szárnyat, és szó van ennek a folyamatnak a nukleáris fegyverekkel való kiegészítéséről is. Lengyelország bejelentette, szívesen venné, ha a területére amerikai atomfegyvereket telepítenének. 

Ha ez bekövetkezik – esetleg a két, egyelőre tagjelölt skandináv ország, a finnek és a svédek államaiba is telepítenének ilyen fegyvert –, azzal új helyzet alakul ki. Mind a NATO Nukleáris Tervező Csoportjában (Franciaország kivételével valamennyi NATO-tag benne van), mind annak moszkvai megfelelőjében jelentős átértékelés, célpont megerősítés-módosítás következhet be. 

„Ha NATO-taggá válnak, sem Finnország, sem Svédország nem zárja ki a lehetőséget, hogy atomfegyvereket állomásoztassanak a területükön, ugyanakkor a kérdésfelvetés még korai” – írta az Euractiv a svéd haderő főparancsnokára, Micael Bydénre és Sauli Niisitö finn elnökre hivatkozva. Sem Helsinki, sem Stockholm nem csatlakozott a tavaly januárban életbe lépett, az atomfegyvereket betiltó nemzetközi egyezményhez (TPNW). Ugyanígy egyetlen NATO-tag sem írta alá az egyezményt, ahogy Ukrajna és az Oroszország sem.

Nyugat-Európában – tekintetbe véve a francia és az angol önálló atomütőerőt is, továbbá az amerikai hadihajókon feltehetően tárolt nukleáris fegyvereket – akár az ezret is megközelítheti az atomfegyverek száma. Ezzel Moszkva nyilvánvalóan legalább ugyanennyi nukleáris eszközt állít szembe. Ugyanakkor mértékadó 

Számításba kell venni az „atomblöff” mint az információs, hibrid hadviselés eszközének a bevetését. Ezzel Moszkva a Nyugatot Ukrajna katonai támogatásának csökkentésére venné rá. Kijevben épp ellenkezőleg, az Ukrajnának nyújtott katonai-gazdasági támogatás fokozásának előmozdítására használhatják fel ezt az eszközt.