Pozsár: megszűnhet a dollár kiváltsága

A dollár kiemelkedő szerepet játszik a nemzetközi kereskedelemben, és globális tartalékvaluta státusza sok szempontból kedvező az Egyesült Államok számára, ám időről időre megfogalmazódnak kritikák a pénzpiacok dollárközpontú rendjével szemben, és a dollár kiemelt pozíciójának elvesztését is már sokan és sokszor megjósolták.

Köztük van a Credit Suisse vezető stratégája, Pozsár Zoltán is, aki a Financial Timesban közölte gondolatait a dollárkorszak közelgő végéről. A magyar közgazdász szerint a geopolitika állítja kihívás elé az amerikai fizetőeszközt, ezért a befektetők is jó, ha felismerik a jelenlegi rendet fenyegető kockázatokat.

Kína ugyanis új szabályokat alkot a „nagy játszmában”, olyan kezdeményezések segítségével mint az Egy övezet, egy út, a BRICS+ vagy épp a Sanghaji Együttműködési Szervezet. A lezárások alatt Peking különleges kapcsolatokat épített ki Moszkvával és Teheránnal, miközben a globális felmelegedés tovább segíti az Egy övezet, egy út fejlesztéseit a sarkvidéki hajózási utak járhatóvá tételével. A tavaly év végén pedig sor került az első csúcstalálkozóra Kína és az Öböl-menti Együttműködési Tanács között. Mindez Pozsár szerint végül az „egy világ, két rendszer” állapotához fog vezetni.

Márpedig ha az egypólusú világból többpólusú felé haladunk, és a G20 két részre szakad – G7+Ausztrália, BRICS+ és az el nem kötelezett országok –, akkor elképzelhetetlen, hogy ezek a törések ne legyenek hatással a nemzetközi pénzügyi rendszerre. A kockázatokat tovább növelik a makroökonómiai egyensúlytalanságok az Egyesült Államokban.

Az első folyamat nem új, azt a pénzügyi válságot követő mennyiségi lazítás indította útjára, miután a folyó fizetési mérleget többlettel működtető országok kétkedve fogadták a negatív reálkamatok elképzelését megtakarításaikon. A közelmúltban azonban a dedollarizáció felgyorsult. Az elmúlt évben Kína és India az orosz nyersanyagokért elkezdett jüanban, rúpiában vagy épp az Egyesült Arab Emírségek dirhamjában fizetni, miközben India rúpiaalapú nemzetközi fizetési megoldásokat hozott létre, Kína pedig arra kérte az Öböl-menti országokat, hogy használják a sanghaji olaj- és földgáztőzsdét az olaj- és gázkereskedelem jüanban történő rendezése céljából. A BRICS kiterjedése az alapító brazil, orosz, indiai és kínai államon túlra tovább erősítheti ezt a folyamatot.

A digitális jegybankpénz gyorsíthatja ezt a folyamatot, és segítheti a jüan nemzetközivé tételét is. Mivel a pénzügyi szankciókat a nyugati bankok segítségével léptetik életbe, és ezek adják a dollár erejét biztosító pénzügyi rendszer alapját, a jüan nemzetközivé tétele ugyanezen a hálózaton nem kockázatok nélkül való. 

Pozsár szerint a gombamód szaporodó digitális jegybankpénzek a globális keleten és délen pont ennek termethetik meg a lehetőségét. A digitális jegybankpénzek segítségével kapcsolódó központi bankok ugyanis újrateremthetik a dolláron alapuló bankrendszer másolatát, csak kereskedelmi helyett központi bankok segítségével. Így a fejlődő országok képesek lesznek a devizaáramlásokat a dollár és a nyugati bankok érintése nélkül kezelni.

A bankár szerint már ma is látni a változás jeleit, így a kínai, orosz vagy szaúdi folyó fizetési mérlegek többletcsúcsokat döntenek, ám ezeket egyre kevésbé forgatják vissza a hagyományos tartalék eszközökbe, mint az amerikai állampapírok, amelyek negatív reálhozamot biztosítanak. Ehelyett nő a kereslet az arany, az árupiaci termékek és az Egy övezet, egy úthoz hasonló geopolitikai befektetések iránt.

Mivel pedig a pénzügyekben minden a marginális folyamatokról szól, ez leginkább a legnagyobb marginális hitelfelvevő, az amerikai állam számára lehet problémás. Ha a kereskedelem csökkenő részét számlázzák dollárban, és a felhalmozott többleteket egyre kevésbé tárolják amerikai állampapírokban, akkor