Új időszámítás kezdődik a hadiiparban – itt vannak a hiperszonikus fegyverek
Az ukrán háború felgyorsítja a Nyugat, mindenekelőtt az Egyesült Államok fegyverzetfejlesztését, elsősorban a perspektivikus hipergyors (hypersonic) fegyverrendszerek minél előbbi hadrendbe állítását. Az Egyesült Államok le van maradva e tekintetben a két fő vetélytárs, Oroszország és Kína mögött – állapítja meg a The Hill hasábjain Brad Dress, az amerikai kormányzathoz közeli médium katonai szakírója.
Fotó: AFP
Washington tövig nyomja a gázpedált, hogy utolérje és lekörözze Moszkvát és Pekinget. Nem kíséri szerencse ebben az erőfeszítésében, noha a Biden-adminisztráció 2023 elején, hivatkozva a hadiipari termelési törvényre (DPA), lépéseket tett a hipergyors fegyverrendszereket fejlesztő és gyártó ipari bázis kiszélesítésére, és
a Pentagon legalább huszonnégyféle ilyen fegyverrendszer gyártásának ösztönzésére kapott felhatalmazást a 2024-es pénzügyi év sarokcéljai összeállításában.
A legígéretesebb amerikai hiperszonikus fegyverfejlesztési projekt, az ARRW (Air-launched Rapid Response Weapon – légi indítású gyors reagálású fegyver) sorozatos kudarca után a Pentagon – a fő megrendelő – idén tavasszal elállt a fegyverrendszer (hivatalos neve AGM–183A) megvásárlásától, amivel a fejlesztési terv elbukott.
Kezdetben ugyan a média méltatta a legutolsó AGM–183A rakétával végzett kísérletet, de aztán
Frank Kendall, a légierő minisztere beismerte a kísérlet kudarcát.
Az AGM–183-as mérete, formája szerint erősen emlékeztetett az oroszok Kinzsal (Kh–47M2) nevű, légi indítású hiperszonikus rakétafegyverére. Az orosz légi- és űrhaderő mintegy öt évvel ezelőtt rendszeresítette a Kinzsalt, amelyet legalább hat ízben bevetettek Ukrajnában kiemelt fontosságú célpontok ellen – tekintve, hogy ezen fegyver ellen nincs ismert védekezési mód, sem Ukrajnában, sem az USA-ban. Moszkva állítása szerint az ugyancsak hiperszonikus, elsősorban hajók ellen bevetendő Cirkon cirkálórakétát 2018 óta sorolják az oroszok haditengerészeti fegyvertárába.
Amerika most két irányban fejleszt. Egyfelől új hipersebességű cirkálórakétát épít, másfelől dolgozik a hipergyors fegyverek elleni rakétavédelmen – ami gyakorlatilag az interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM) elleni védelmen alapul. A hiperszonikus fegyverek elleni védelmet, miként a vele szoros rokonságban álló ICBM-védelmi rendszert, az amerikaiak a japánokkal együtt fejlesztik. A feladat, állapítják meg a szakértők, roppant nehéz, még a kiszámítható pályán, de a középső, világűrbeli szakaszon (midcourse) repülő ICBM-ek lelövése is igen bonyolult folyamat.
Az amerikaiak az úgynevezett „űrsörét”-megoldást alkalmazzák.
A nagyon pontos pályakiszámítás után a megsemmisítendő ellenséges robbanófej útjába keményfém-rudakat szórnak ki, amelyekkel összeütközve megsemmisül az óriási sebességgel repülő eszköz. Legalább öt sikertelen kísérlet után az Egyesült Államoknak csak 2020-ban sikerült egy ilyen pályán repülő ICBM megsemmisítése. Az USA a hiperszonikus fegyverek másik kategóriájára, a viszonylag olcsó, levegőszívó motorral (scramjet) működő hipergyors cirkálórakétára, a HACM-re, a Hypersonic Attack Cruise Missile-ra (hiperszonikus támadó cirkálórakétára), mint fejlesztési célpontra koncentrál.
Az amerikaiak és az oroszok alapvetően három hipergyors fegyvertípust azonosítanak, mindhárom felszerelhető nukleáris robbanófejjel. 1. A légi indítású, jól manőverező, pontos, közepes hatótávolságú hipergyors rakéták. Ez az amerikai ARRW, illetve az orosz Kinzsal rakétatípusok. Ezek számítanak a legolcsóbbaknak ebben a fegyverkategóriában. 2. A hipergyors (scramjet meghajtású) önállóan manőverező robotrepülőgépek (cirkálórakéták). Az ismert típusok a közepes-átmeneti hatótávolságú, 5500 kilométernél kisebb távot teljesítő fegyverek. Ezek Oroszországban a Cirkon rakéták, amelyek „éles”, harci bevetéséről nem tudunk. 3. A hiperszonikus űrsiklók (hypersonic glide vehicles – HGV). Nincs saját hajtómotorjuk. Ezeket hordozórakéták viszik fel az űrbe, legalább 1500 kilométer magasra. Aztán az űrsiklók orrát a föld felé fordítják. A föld tömegvonzása hatalmas sebességet ad az égitestünkre irányítottan visszahulló űrsiklóknak, amelyek ezt is felhasználva a felső légrétegekbe érve ezeken mint légpárnákon többször fel-felpattannak. Irányíthatók, még a „pattogós” hipergyors repülési szakaszukban is. Mindhárom hipergyors fegyverrendszer – egyelőre – a hagyományos lég- és rakétavédelmi szisztémák által sebezhetetlen. Működő, bevethető ilyen fegyvereik jelen ismereteink szerint csak az oroszoknak és a kínaiaknak vannak. De Moszkva sem vetette még be a másik két hipergyors fegyverét, a Cirkont és a hiperszonikus űrsiklóját, az Avangardot, holott Moszkva állítása szerint mindkét hipersebességű fegyvere működőképes, bevethető. |
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.