Megosztott az orosz ellenzék, így esélyük sincs Putyinnal szemben
Brüsszel összetrombitálta az eléggé heterogén oroszországi ellenzéket. Az EU/EP és az általuk képviselt/elképzelt Oroszország már készülne a Vlagyimir Putyin elnök utáni időkre? Ezt sugallja az oroszországi ellenzék egyes csoportjainak minapi, a belga fővárosban tartott találkozója, amelyet a rendezők az eddigi legnagyobb ilyen összejövetelként aposztrofáltak. Ám a történtek csalódást kelthettek, érdemi párbeszédre nem is került sor, gyakorlatilag deklarációk hangzottak el, jelezte a BBC orosz adásának jelen volt tudósítója.
Fotó: AFP
Korántsem volt teljes a résztvevői kör: olyan fontos ellenzéki erők utasították el a részvételt, mint a börtönben lévő Alekszej Navalnij hívei. Inkább az európai oldal hozzáállása érdekes. Maga a találkozó azt jelzi, hogy Európában egyes erőknek komoly fenntartásai vannak a manapság dívó – és az ukrajnai Zelenszkíj-vezetés által követelt – állásponttal kapcsolatban, hogy Oroszországot, mindent, aminek köze van az országhoz, beleértve a történelmet (annak minden vitatott elemét), a kultúrát ki kell golyózni, katonailag vereséget mérve rá, politikailag széttörve, gazdaságilag pedig megsemmisítve.
Még a neonácikat is meghívták
A mintegy 300 fős tanácskozást az Európai Parlament balliberális, közép-jobb politikai csoportjai, az EP legnagyobb frakcióit képviselő mozgalmak, az EPP (Európai Néppárt), a Zöldek, az SandD (a szocialisták és a demokraták progresszív szövetsége) támogatták – legalábbis az elnökség mögött kifeszített molinón ezen erők neve, jelképe szerepelt, együtt a magát centristaként, pro-Európa és liberális mozgalomként jellemző Renew-csoportéval. Az Oroszországból és más államokból érkezett, Nyugat-Európában élő (vagy Moszkvából interneten bejelentkező) részvevők palettája az oroszországi városi liberális ellenzék egyes csoportjaitól a szélsőjobboldali, fasisztoid Putyin-ellenes erőkig terjedt ki.
Talány, hogy a neofasisztákkal szemben amúgy kérlelhetetlen EP-frakciók, a rendezők miért hívták meg a neonácikat is.
Egyes feltételezések szerint ukrán nyomásra. Ott voltak az „Oroszország Szabadsága” (Szvaboda Rossziji) Légió Ukrajnában a kormánycsapatok oldalán harcoló, a Putyin-rendszerrel szembenálló, Moszkvában terroristaszervezetnek minősített képviselői. A légió fegyveresei részt vettek a minapi, az oroszországi Belgorod és környéke ellen intézett, ukrán területről kiinduló gerillaakciókban. Szokatlanul sokan kiálltak támogatásuk mellett (Alekszej Aresztovics mellett Mark Fejgin ügyvéd, Garri Kaszparov sakkvilágbajnok, aki videoüzenetben szólt hozzá). De részt vettek az oroszországi bázisú, az aacheni Békedíjjal kitüntetett, otthon külföldi ügynököknek (inoagenti) minősített Feminista Háborúellenes Ellenállás aktivistái vagy a Szabad Burjátia (Alapítvány) oroszországi–amerikai szervezet képviselői, akik Moszkva szerint szeparatisták, és hamis híreket, terjesztenek az orosz hadseregről.
Korai temetni a Putyin-érát
Ami figyelemre méltó: ukrán részről nem is akárkit lehetett látni-hallani. Olekszij Aresztovics, Volodimir Zelenszkíj elnök barátja, korábban színésztársa, bizalmasa rövid felszólalásában jelezte, hogy nem könnyű a feladata a mai Ukrajna szélsőséges légkörét tekintve, amelyben a mottó:
„mindent elítélni, elvetni, aminek csak a legkisebb köze van Oroszországhoz, a nyelvhez, a kultúrához”.
Aresztovics jelenléte azt is jelezné, hogy az ukrán elnök és környezete nyitva hagyja a kiskaput a háború utáni, feltételezhetően előbb-utóbb létrejövő posztputyini, demokratizálódó Oroszországgal való kapcsolat-helyreállításhoz? Ugyanakkor figyelembe kell venni az érveket, hogy korai még temetni a Putyin-korszakot, mert a jelenlegi elnököt felváltó, akár egy Vlagyimir Putyinnál rosszabb ember is kerülhet az orosz elnöki székbe.
Legitimáció híján
Brüsszelben mindenki fújta a magáét. Vita, párbeszéd, az érvek csatája nem következett be a kétnapos tanácskozáson, amelynek az lett volna a feladata a BBC olvasatában, hogy legitimálja az oroszországi ellenzéket. A nagyszabásúnak szánt esemény elenyészett Európa fővárosa napi történéseinek sodrában. Pedig sok nagy név vett részt az eseményhez illő címen futó (a katasztrófafilm-ízű The Day After – A Következő Nap) rendezvényen. Ott volt Borisz Akunyin író, Jekatyerina Sulman politológus, Jevgenyíj Kiszeljov műsorvezető, Dmitrij és Gennagyij (apa és fia) Gudkov ellenzéki politikus, Mihail Hodorkovszkij exoligarcha, Garri Kaszparov sakkvilágbajnok. Vera Jurova brüsszeli bizottsági elnökhelyettes méltatta a bátorságukat, hogy kiálltak egy posztputyini Oroszországért.
Forgatókönyek
Sergey Lagodinsky német Európa-politikus (Zöldek) szerint kettős cél vezette a részvevőket-rendezőket. Először is összeszedni a sokrétű ellenzéket, megmutatni, hogy az nem csak az unásig ismert, mindenütt felbukkanó „öt fejből” áll. Másodszor pedig az, hogy Európa meghallja ennek a sokszínű ellenzéknek a hangját. Amúgy sok szó esett az eljövendő oroszországi demokráciáról. Ám arra szinte senki sem tért ki, miként lehet ezt majd elérni. Hodorkovszkij (aki már a jövendőbeli Oroszországban gondolkodva építgeti pozícióit) nekiment a Navalnij-tábornak, bolsevik típusú forradalmi párt építésével vádolva őket. Akunyin szerint Oroszországban három forgatókönyv-variáns következhet be:
1. „Moszkvátlanítás”, valódi föderáció létrehozása (az író ezt a megoldást támogatja),
2. Kiszámíthatatlan polgárháború a regionális elitek részvételével,
3. Oroszország Ázsia felé fordul, Kína vazallusa lesz.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.