Ukrán hadiipar: mire mennének egyedül, nyugati támogatás nélkül?

Kijevben most nagy a kapkodás. Mit lépjenek, ha Amerika kifarol a támogatók közül és a gyeplőt átadja Európának, az EU-nak? Mit tegyenek, ha az EU-ban elindult jobbra csúszás – legutóbb a Geert Wilders-párt győzelme Hollandiában –, és a jövő évi EP-választások Ukrajna számára kedvezőtlen fejleményeket vetítenek a falra. 

Még akkor is, ha a Politico tudomására hozott, egyelőre bizalmasan kezelt EU dokumentumtervezet Ukrajna nagymérvű megsegítését helyezi kilátásba. Tény, hogy az unió legyengült, más irányokat felvett hadiipara aligha tudja elégíteni Kijev igényeit. Lásd a megígért egymillió tüzérségi gránátot, amelynek jó, ha a harmadát le tudják szállítani a megígért időben, azaz 2024 márciusáig. 

Nem mindenki lelkesedése töretlen az EU-ban

Mint a németországi égisz alatt (2021 óta az Axel Springer SE a főtulajdonos) működő Politico európai kiadása megjegyzi, a szóban forgó EU-dokumentum igen bölcsen nem forszírozza az „egymillió gránát” ügyet, ami semmiképpen sem végződhet jól Brüsszel számára. 

És akkor még nem szóltunk az EU hadiipar fejlesztéséhez elengedhetetlen legfontosabb tényezőről, a brüsszeli politikai támogatás bizonytalanságáról – aminek a hátterében a mind Európában, mind az Egyesült Államokban érzékelhető jobboldali erőeltolódás, a halványodó „Ukrajna-tudat” áll.

amely az Ukrajnának adott-adandó, nemzeti és/vagy az uniós keretek között megvalósítandó hadianyag, illetve hadiipari támogatás aránya, a megvalósítás módja körül van. Nem világos, hogy a több mint fél éve az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) által elindított, hét EU-tagállamot érintő, Ukrajnának szánt lőszer-beszerző akció hol tart. 

Rengeteg a kérdőjel

Kötődik-e valamilyen módon (akár kisebb, még működőképes ukrán vállalatok beszállítókként való részvételével) az ukrán hadiipar fejlesztéséhez, amit EU és NATO-vezetők „közös európai érdekként” jellemeztek abból a politikai tézisből kiindulva, hogy Ukrajna az egész Európát védelmezi a moszkvai támadóktól.

A mintegy két és fél milliárd eurós beszerzés (amiből EDA-adatok szerint egymilliárd euró már visszaigazolt megrendelés) azt jelzi, hogy kénytelenek a világpiachoz fordulni. Az EU források ugyanis elégtelenek az ukrajnai háborús szükségletek kielégítéséhez, kiváltképpen annak ismeretében, hogy az amerikai szállítások egyértelműen csökkennek. (A legutóbbi, november közepén bejelentett csomag mindössze 100 millió dollárt tett ki.) 

Talpra kellene állítani a ukrán hadiipart

Ha Kijev növelni akarja a hadianyag-utánpótlásban – a háború további menete kulcsában – a hazai részt, rendbe kell tennie a honi hadiipart, ami eléggé siralmas állapotban van, akárcsak a gazdaság egésze. 

A legfontosabb hadiipari vállalatokat lebombázták az oroszországiak, akik naprakész információkkal rendelkeznek ezen gyárak kapacitásairól, gépparkjáról, a még rendelkezésre álló szakmunkaerőről –, hiszen ők teremtették meg az alapokat.

A Szovjetunió annak idején Ukrajnába hatalmas hadiipari kapacitásokat telepített, elsősorban a légierő-, a stratégiai rakétacsapatok, a haditengerészet felszerelésére. Nem hivatalos források szerint 

Oroszország később, a 2013–2014-es események idején eszmélt rá, hogy mekkora kockázatot jelentenek az Ukrajnában maradt hadiipari kapacitások. 

Korrupció és rakétacsapások verik szét a hadiipart 

Moszkva rakétacsapásai kívülről teszik tönkre a gyártási kapacitásokat, belülről az ukrán hadiipart pedig a korrupció bomlasztja. Erről cikkezik a Dzerkalo Negyeli-ben (zn.ua) közölt írásában Jurij Kaszjanov rádiómérnök, ukrán katonatiszt, katonai drón-tervező, a nonprofit alapon működő Matrix-UAV dróntervező iroda alapítója. Radikális lépéseket, az ukrán hadiipari vezetés lecserélését szorgalmazza.

Ukrajnában a nem kevés halódó hadiipari vállalatnak áldásként jött az oroszországi támadás, a nyomában megnőtt rendelésállomány. Ugyanakkor az országvezetés nem gondoskodott időben a folyamat anyagi-szervezési-jogi-törvényességi problémáinak rendezéséről.

Például a hadiipari cégek „tisztességes” profitrést hozzáadva állapíthatták meg termékeik árát, amit az állami átvevők szó nélkül jóváhagytak. (Mint a rosszmájúak megjegyzik, a lefölözött haszon tisztes, visszacsorgatott részéért cserében…) 

– írja Kaszjanov. Emellett nincs elég tüzérségi gránát, ágyú és harckocsi sem. Kevés a fedezéképítésben kikerülhetetlen cement. És nagy a hiány katonákban, még nagyobb a tehetséges parancsnokokban. Mintegy saját maga ellen érvelve megjegyzi, ha tízszer annyi lesz a drónokból, az sem fordíthat a háború menetén. Talán valamit enyhítenek a helyzeten, de áttörést nem hozhatnak. 

A szerző utal rá, hogy az oroszországiak, tanulva a háború első időszaka súlyos orrba veréseiből, veszteségeiből, újjászervezik hadiiparukat. Ukrajnában meg azon cégek, amelyeknek vezetői „közel vannak a tűzhöz”, zsíros megrendeléseket kapnak. És ha valakik firtatni merik ezt, akkor a hadi helyzetre hivatkoznak és a titkosítás fátylával rejtik el ezeket a machinációkat. 

Mit mond a nép?

Végezetül nézzük meg, hogyan vélekednek a zn.ua olvasói (mintegy 700 válasz érkezett a kérdőívre): elégséges-e, amit a kijevi vezetés a katonai győzelem érdekében tesz?

• Túlságosan keveset tesz – a válaszadók 72 százaléka
• Valamit csinál… – 20 százalék
• Igen, megteszi a lehetetlent is – 2 százalék
• Egyéb – 6 százalék

A legnépszerűbb olvasói levél (írója: Szergej Burih) szerint nem elég a vezetőcsere, hanem privatizálni kellene a hadiipart. „A vállalkozók készek arccal fordulni a vezetés felé, de ott csak a feléjük fordított seggekbe ütköznek”.