Sokat ígértek, keveset adtak – saját csapdájukba esnek a konzervatívok

Sokan és nagyot csalódtak a konzervatív kormányzás ideje alatt Nagy-Britanniában. Jellemző példa az észak-angliai Leigh esete. Az egykor virágzó szénbányász területen először választották meg a konzervatívokat a legutóbbi általános választásokon, mert a helyiek reménykedtek a terület átalakításában – hiszen a kampányban még ezt ígérték nekik. Csalódottak viszont, ugyanis több mint négy év elteltével a fellendülés jelei helyett inkább a kukákban guberálók látványa  jellemzi Leigh fő utcáját.  

A „Brexit-man”

2019-ben Boris Johnson akkori miniszterelnök sok városban meg tudta győzni a szavazókat, hogy voksukkal a konzervatív jelöltet támogassák, ezzel letörve az ellenzéki Munkáspárt úgynevezett vörös falát az országban. Ütőkártyája a Brexit, azaz az Egyesült Királyság kiléptetése az Európai Unióból volt – ennek minden vélt előnyével együtt. 

Leigh városközpontjának újjáépítésére eredetileg 32 millió fontot, azaz 40 millió dollárt szántak, de a pénz 99 százalékát végül nem költötték el – írja a Reuters. Alapvetően a bürokrácia is hátráltatta a fejlesztést, végül a pénz nagy részét csak a múlt hónapban folyósították. Leigh egyetlen példa a sok közül. Beszédes, hogy 

2022 elején már a kormányon kívüli, de konzervatív „agytrösztök” figyelmeztettek, hogy az elkülönített vagyon nem alkalmas arra, hogy a regionális egyenlőtlenségeket csökkentse. Ezt akkor azzal magyarázták, hogy sok mérőszám irreális, vagy éppen átláthatatlan.

Pártpolitikai csörte

Michael Winstanley, a leigh-i konzervatív jelölt azt elismeri, hogy több pénz kellett volna a város fejlesztéséhez, de a helyi munkáspárti képviselőket, bizottságokat hibáztatja, hogy nem volt világos fejlesztési terv. Ezzel szemben Jo Platt, az ellenzéki Munkáspárt leigh-i jelöltje szerint az emberek jogosan dühösek, ugyanakkor a következő kormánynak a látványos bevásárlóutcák építése helyett a mögöttes szociális problémák kezelésére kell koncentrálnia.  
Riedyard, egy leigh-i lakos szerint a város virágzott régebben, ugyanakkor a város környéki szénbányák bezárásakor kezdett pusztulni a környék. A foglalkoztatás 2019 óta 35 százalékkal csökkent. 

– panaszkodott. Már vasúti közlekedés sincs a környéken, sokak szerint ez volt az utolsó szög a vidék koporsójában. Rishi Sunak miniszterelnök tavaly függesztette fel a nagy sebességű vonat London–Manchester közötti szakaszának építését, ami csak növelte az emberek elkeseredését.

A Brexittel vált nyilvánvalóvá

A Coffee Bar a város fő bevásárlóutcájának ikonikus, tradicionális üzlete. Tulajdonosa,  Linda Collier  mindig is a Munkáspártra szavazott, de nem lepődött meg, amikor 2019-ben a konzervatívok győztek, szerinte ez a folyamat már a Brexittel elindult. Ugyanakkor azt is kiemelte, a kávézóban az emberek egyre többet politizálnak, és egyre agresszívebbek egymással. A konzervatív győzelmet pedig azzal magyarázza, hogy a bátrabban „licitáltak”: biztonságos munkahelyeket, és a környék támogatását ígérték.

– mondta a fejét csóválva.

A bevándorlás elutasítása volt a Brexit egyik mozgatórugója, de a kérdés továbbra is feszültséget szül. A 67 éves Steve Orrell elmondta, hogy a kábelgyárban töltött több évtizedes munkaviszony után hetente körülbelül 220 font állami nyugdíjat kap, míg a Nagy-Britanniába érkező menedékkérőknek heti 50 fontot adnak.  

„Ez mennyire igazságos?” – tette fel a költői kérdést. A választáson sokan Nigel Farage Reform UK pártjára szavaznak majd, mert ő képviseli a leghatározottabb migránsellenes álláspontot. A párt valószínűleg a harmadik helyen fut majd be a voksoláson.