Sok öreg helyett sok bevándorló kell a versenyképes EU-hoz? – a számok mást mutatnak

Összesen ötször szerepel a „demográfia” szó Mario Draghi szeptemberi jelentésében, ami villámgyorsan az európai versenyképességi fordulatot sürgetők alapművévé vált, miközben a „technológia” több százszor. Kevesebb jelentőséget tulajdonít a sokat emlegetett európai demográfiai válságnak az euróövezet volt jegybankelnöke, mint a tanulmányban részletesen tárgyalt problémáknak? Vagy netán politikai értelemben túl robbanékonynak tartotta a témát? Nehezen eldönthető, a tény: maga a jelentés. Számokat, előrejelzéseket átvizsgálva arra juthatunk: nem a bevándorlókon múlik az uniós versenyképesség, ha szükség volna is a borzasztó demográfiai trendek megfordítására. 

Ami bizonyos: a demográfiai probléma megoldását a bevándorlásban látók komoly pofonokat szenvedtek el a választásokon idén az Atlanti-óceán mindkét partján – a kérdés miatti fűtött politikai viták mégis fennmaradtak (ahogy a bevándorlási kvótákat elutasító Magyarországra kiszabott borsos büntetés is). Bizonyos az is, hogy a magyar demográfiai politikát sok helyütt – az Egyesült Államokban is – mintának tekintik, és nem került zárójelbe a kérdés: Budapesten épp hétfőn és kedden tartottak konferenciát Generációk együttműködése a versenyképes jövőért címmel a demográfiáért felelős uniós miniszterek informális találkozója keretében.

Draghi maga, dióhéjban – és pár diónyinál alig nagyobb terjedelemben  – a következőket írta a demográfia szerepéről: az elöregedő népességgel és a kevesebb átlagos munkaórával a háttérben a digitalizáció segíthet fenntartani az európai társadalmi modellt. Szerepel ez is a dokumentumban: a demográfiai ellenszéllel a háttérben még nehezebb és fontosabb megoldani a problémát, hogy Európa pont a versenyképességhez elengedhetetlen területen képezze ki a világszínvonalú szakértőket.

Európa demográfiai hátránya adottság, de nem ez a döntő

Szakemberek importjáról – a „szíriai agysebészek” ideája lecsengvén, s az uniós tagállamok helyett más helyszíneket választó startupokkal a háttérben – a jelentés nem közöl ötleteket. 

Ehhez képest az európai politikai vitákban – a jelentés maradék több száz oldalának tartalmához képest – aránytalan mennyiségben és hangerővel jött szembe velünk a bevándorló munkaerő követelése az elmúlt évtizedben, és még mindig. (Hozunk majd pár friss példát, de előbb átnézzük a számokat vissza- és előretekintőleg.)

Néhány tény az Eurostat 2024-es demográfiai jelentéséből

• A 2003. január 1-jét követő 20 évben nőtt az EU népessége: 431 millióról 449 millióra.
• Eközben a 80 év felettiek aránya 3,7-ről 6 százalékra emelkedett, a mediánéletkor pedig 39 évről 44 és fél évre.
• Az ezer főre eső születések száma a 2002-es 10,1-ről húsz év alatt 8,7-re csökkent. A természetes változás már 2012 óta negatív. (Időrendben e fordulópont után következett az Angela Merkel nevéhez forrott, a tömeges bevándorlást üdvözlő „Willkommenskultur”, illetve az ellenőrizetlen tömegmigráció megindulása 2015-ben.)
• Az első gyermeküket szülő nők átlagos életkora a 2013-as 28,8 évről 2022-re 29,7 évre nőtt. Eközben, 2002 és 2022 közt több mint megduplázódott a 40 év felett szülő nők aránya, 6 százalékra.

Draghi: nem most kezdődött Európa lepattanása

Európa termelékenysége, növekvő népesség mellett, a második világháború utáni 22 százalékról az Egyesült Államokhoz viszonyítva, 1995-re villámgyorsan emelkedett 95 százalékra. Azóta viszont folyamatosan hanyatlott, mára 80 százalékra. Ráadásul az unió számára most egy olyan időszak következik, amikor 2040-ig évi majdnem kétmillióval csökken a munkaerő – figyelmeztet a Draghi-jelentés.

Az Eurostat adataihoz visszakanyarodva: ez a romlás a termelékenységi pozíciókban tehát egy olyan időszakban érkezett, amikor egyébként nőtt az uniós népesség, beköszöntött a Willkommenskultur, és milliószám hozott bevándorlókat. Nem nehéz összerakni: nem demográfiai természetű volt a probléma, ami Európa romlását okozta, hanem más természetű – Draghi következtetéseit fentebb már idéztük. A kor kívánalmai szerint képzett munkaerő hiányának problémáját nyilvánvalóan nem a Közel-Keletről és Afrikából érkező illegális bevándorlók tömege fogja megoldani. 

– vonta le a következtetést maga Draghi, aki jelentésében nem fantáziál arról, hogy tömjük be bevándorlók tömegével a demográfiai rést (amelyet adottságnak tekint, bár ezzel a budapesti demográfiai konferencia résztvevői közül vélhetően nem mindenki értene egyet). 

Ha a demográfia a fő fájdalom, nem is Kína az EU fő versenytársa

A jelentés közöl egy rövid, de beszédes keretes írást Európa népességfejlődését fő világgazdasági versenytársaihoz hasonlítva.

A grafikon mutatja, hogy Kína előzése a világ második legnagyobb gazdaságának pozíciójába az USA mögé az időrendet tekintve magyarázható lenne akár népesedési tényezőkkel is. Ugyanez azonban a fogyásnak indult népességű Kína számára ellenszél lesz a következő évtizedekben, Európánál sokkalta nagyobb mértékben. Miközben ilyen hátráltató tényezővel az Egyesült Államok nem szembesül – mindezeket megjegyzi maga Draghi is.

Innen magunk is továbbgondolhatjuk. 

1. Kína népesedési lendületét a gazdasági teljesítményben nem a bevándorlás okozta, hanem belső demográfiai motorok, és kifulladtukkal eszükbe sem jut bevándorlással orvosolni a problémát. 

2. Az olcsó kínai ruhák és a koppintott gagyikészülékek korát rég elfelejthetjük: nem ebben kerültek Európa elé, hanem a korszerű technológiákban. Ezt megfordítani bevándorlótömegekkel biztosan nem lehet Európában. Ha a kiváló kínai (netán amerikai) szakembereket ide tudnánk vonzani tömegével, az más lenne, de eddig nem tudtuk.

3. Az amerikaiak sem bevándorlók előállította olcsó ipari árukkal kerültek elénk, hanem a csúcstechnológiákkal és a startupokkal. Ezt megfordítani bevándorlótömegekkel biztosan nem lehet Európában. Az amerikaiaknak sincs ezekre fogadókészségük, az elnökválasztási eredmény azt sugallja és vetíti előre, hogy eztán nem számolnak tömeges bevándorlással. Az európai szakembereket és startupokat eleddig azonban örömest befogadták, és ez várhatóan nem lesz másképp ezután sem.

4. Ha a világ többi részéből, például a hatalmas népességű Indiából sikerül technológiát és szakembereket importálni, az bevándorlási nyereséget jelenthetne Európa számára. A forrongó Közel-Kelet és a népesedésrobbanást most megélő Afrika tömegei a jelen állás szerint aligha. Akármennyire számítanak és fontosak a demográfiai alapok, a mai világban már nem a tömeg rendezi át a versenyképességi pozíciókat – az utóbbi idejétmúlt gondolat.

Európa mégis migrációs vitákra koncentrál a technológia helyett

Európa migrációs vitáinak áttekintésére ez a cikk nem szolgál kerettel, ehelyett ragadjunk ki párat csak a friss hírek közül. Szemléltetve, hogy politikai témának jóval népszerűbb, mint a tényleg égető versenyképességi problémák orvoslása, illetve azt is, hogy a képzett munkaerőt az európai országok egymástól szippantják el.

Svájc: a migráció féket érdemel, a cégek meg dolgozókat

A november 24-i svájci választások egyik fő kampánytémája, hogy a legnagyobb párt, a Néppárt szerint az ország megtelőben van, és nem szabad engedni, hogy a népesség 2050-re meghaladja a tízmilliót. Ez a bevándorlás visszafogását jelentené a 9 milliós országban, ahová tavaly 180 ezren özönlöttek be – miközben a KOF kutatóintézet szerint a cégek 40 százaléka küzd munkaerőhiánnyal. A keresletet a bevándorlás tavalyi 26 százalékos megugrása sem csillapította, miközben a népesség negyedét már a bevándorlók adják. 

– idézte a Bloomberg Karin Keller-Sutter pénzügyminisztert.

Finnország – remény vagy fenyegetés a bevándorlás?

A finnek néhány hete 17 éve a legoptimistább népesség-előrejelzésüket tették közzé: ha a születési ráta nem csökken tovább, 2070-ig akár majdnem egymillióval növekedhet is a most 5,9 milliós népesség a zsugorodás helyett – feltéve, ha évente negyvenezerrel több bevándorló érkezik a távozóknál.

Ez az utóbbi kilátás érzékelhetően nem arat éljenzést Petteri Orpo miniszterelnök kabinetjében: ők pont azt tervezik, hogy megnehezítsék azon bevándorlók számára az országban maradást, akik huzamosabb ideig nem dolgoznak. Ráadásul a születési ráta is igen gyengén alakult az elmúlt hét évben.

Franciaország – demográfiai és politikai bajok egyszerre

Franciországban is talán a legkeményebb politikai vitatéma volt a társadalmi feszültségekhez vezető bevándorlás a radikális jobboldal előretörését hozó nyári választásokon. Eközben tavaly 6,6 százalékkal zuhant a születések száma, 677 800-ra, ami a legnagyobb visszaesés a baby boom vége (az 1970-es évek közepe) óta, és a második világháború óta a legalacsonyabb. Az ország magas adóssággal és folytonos költségvetési problémákkal küzd. Azaz vagy a versenyképességen kell javítani, vagy a demográfiai trendeken, anélkül hogy az ötödik köztársaság politikai értelemben felrobbanna.