A piac ítélete

A XVIII. századi emeletes írószekrény vagy tabernákulum a dolgozószobák tekintélyt parancsoló bútordarabja. A bútortípus eredeti funkcióját megtartva ma is elsősorban az üzleti és magánjellegű levelezések kelléke. A ritka műtárgy, melyet mind a XIX., mind a XX. században nagy kedvvel másoltak a bútorkészítők, meglehetősen ritkán bukkan fel a hazai árveréseken - akkor azonban általában jócskán emeli az adott árverés nívóját.

A tabernákulum, több régi barokk bútordarabokhoz hasonlóan, azon patinás műtárgytípusok közé tartozik, mely a nyolcvanas, kilencvenes évek elejének árverésein még kitüntetett népszerűségnek örvendett. Bár értékemelkedése nem volt mérhető a XX. századi festészetéhez, mégis a kvalitásos darabok esetében kiegyensúlyozott értéknövekedésről beszélhettünk. A legszebb tabernákulumok a BÁV, a Nagyházi és a Polgár Galéria árverésein bukkannak fel, de exkluzív galériákban a "holtszezonban" is rábukkanhatunk egy-egy szép darabra. Szemben a 90-es évek közepén általános 1-2 millió forintos árakkal, ma egy-egy szebb munka értéke 3 és 5 millió forint között mozog.

Az utóbbi évek aukcióin azonban már hullámzó teljesítménynyel szerepelnek ezek az ódon műtárgyak. A változás a műkereskedők szerint elsődlegesen tárgykultúránk divathullámainak tudható be. Míg a hetvenes, nyolcvanas, valamint a kilencvenes évek elején még egyértelmű volt a barokk és biedermeier bútortípusok osztatlan népszerűsége, addig az ezredfordulóra a szecessziós és art-decós darabok kerültek a kívánságlisták élére. Ez utóbbi kisebb és kecsesebb kiállású berendezési tárgyak ugyanis sokkal könnyebben illeszthetők be a ma uralkodó minimalista divathullám által meghatározott belsőépítészeti trendbe. A folyamat nyomán mérsékeltebbé váló vásárlókedv jelentősen rontotta a régi bútortípus kelendőségét. Míg egy galériában álló kvalitásos darab hónapokig várja vásárlóját, addig az árverésekre kerülő társaik szinte licit nélkül kelnek el. (VG)