Csak a krém kelendő

Óvatos vásárlók, nagyrészt másodrendű anyag, túlzott árelvárások - ebben a helyzetben nem csoda, hogy viszonylag gyenge eredményt hoztak az elmúlt hetek impresszionista és modern műveket felvonultató londoni árverései. A két nagy cég presztízsaukcióin az összleütési érték messze elmaradt a várakozásoktól: a Christie's a várt 28-39 mil-

lióval szemben mindössze 18,835 millió fontot ért el, a Sotheby's pedig 23-32 millió helyett 16,3 mil-liót. A visszamaradott képek aránya mindkét aukción, sőt a kisebb árveréseken is igen magas, sokszor 50 százalék körüli volt, és a legjobb darabok között is kevés olyan akadt, amelyik a becsült értéksáv aljánál drágábban kelt el. A The Art Newspaper szerint a háborús hangulat és a gyengélkedő dollár miatt az amerikai gyűjtők és kereskedők nagy része távol maradt, így - a nagy nemzetközi aukciókon merőben szokatlan módon - a forgalom több mint 70 százalékát az európai szereplők vásárlásai tették ki.

Pierre-Auguste Renoir Argenteuil-i evezősök című, remek vászna 2,64 millió fontért cserélt gazdát a Christie''s-nél (az előzetes becslés 2,5-3,5 millióról szólt). Eugéne Boudin szintén kvalitásos, 1865-ben készült tengerparti jelenete ezzel szemben még az egy-másfél milliós sáv alsó szélét sem érte el, bár a 996 650 fontos leütés így is rekordot jelent a művész piaci szereplésében. A ritka kiugrások egyikét Pierre Bonnard 1932-es enteriőrje érte el, amelyért a Sotheby's-nél 4,26 millió fontig licitáltak, jóllehet a szakértők előzetesen csupán 2-3 millióra számítottak. Jean-Baptiste Camille Corot egy szintén késői tájképe az 500-700 ezres várakozással szemben 991 ezer fontért talált gazdára.

A leggyengébben a német és az osztrák művészet szerepelt Londonban. A kisszámú rekord közül Felix Campendonk 1914-ből származó Kék aratója (leütési ár: 1,081 millió, becslés 500-700 ezer font) és Paula Modersohn-Becker 1905-06 körül készült Fekvő aktja (226 650 font, becslés 200-300 ezer) emelkedik ki. Szintén meglepetést okozott George Grosz egy rajza, amely a felső sávhatár kétszeresét teljesítette (303 650 font). Ettől eltekintve azonban inkább a kudarcok miatt lesz emlékezetes a mostani aukciósorozat. A Sotheby's például tíz, az osnabrücki Piepenbrock-gyűjteményből származó német expresszionista képet indított, ám egyikük sem kelt el: a kínálatban a Die Brücke-csoport valamennyi nagy alkotója (Erich Heckel, Ernst Ludwig Kirchner, Karl Schmidt-Rottluff és Otto Müller) szerepelt, ám elsőosztályúan árazott, másodrangú munkákkal. A titkos favoritként számon tartott művek egyike, Max Liebermann Papagájos férfi című híres munkájának egy eddig ismeretlen, korai változata ugyan elkelt, ám viszonylag alacsony áron.

Elemzők részben a német gazdaság gyengélkedésével magyarázzák a lanyha érdeklődést, de egyesek már az expresszionista szegmens egészének válságáról beszélnek. A kilencvenes években felpörgő piac a jelek szerint kifulladt, egyszerűen elfogytak a kvalitásos munkák. A Handelsblatt ugyanakkor korainak tart egy ilyen következtetést, és rámutat: az eladók egyszerűen visszatartják legjobb darabjaikat, nehogy azok a mostani rossz időkben áron alul keljenek el, és a vásárlók is inkább megvárják, amíg ismét igazi csemegékre licitálhatnak. A német lap szerint most mindöszsze arról van szó, hogy "elválik a búza az ocsútól": míg a korábbi években szinte minden expresszionista mű sikerre számíthatott, most már jobban megnézik a vevők, miért adnak ki pénzt.

Az összességében gyenge árverések legsikeresebb szegmense a szürrealista művészet volt. A Christie's 2,09 millió fontért értékesítette René Magritte 1961-es Rejtélyes barrikádok című munkáját; a kép 1983-ban 308 ezer dollárért cserélt gazdát, majd 1991-ben 2,2 millióért, három évvel később viszont nem talált vevőre. Max Ernst egy 1940-ből származó álombeli tájképe közel egymillió fontot ért meg egy licitálónak, ami új rekordot jelent. Elmaradt viszont a meglepetés Salvador Dali Ifjú szűze esetében (VG, 2003. január 27., 20. o.), amely az 1,3-1,8 millió fontos becsült sáv alján kelt el.

Ezúttal is igazolódott, hogy a gyenge kereslet mellett csak a legjobb művek számíthatnak figyelemre. Az elmúlt hetek legdrágábban leütött festménye a modernek zászlóvivőjeként számon tartott és hagyományosan magasra értékelt Pablo Picasso keze alól került ki. Az 1932-ben készült, Fotelban ülő nő című alkotás a mester akkori múzsáját, Marie-Thérése Waltert ábrázolja, és 4,406 millió fontért került új tulajdonosa birtokába.