Osztalékhoz árazott részvények

Miközben 1996 és 2000 között szinte teljesen mellékes volt a budapesti tőzsdei befektetéseknél az osztalék lehetősége, az elmúlt években felértékelődtek azon cégek papírjai, melyek magas osztalékhozammal örvendeztetik meg tulajdonosaikat. Manapság a hazai alapkezelők szakemberei is előszeretettel veszik a biztos nyereséget ígérő jelentős osztalékfizetőket, s a kisbefektetőknek is hasznos számolniuk velük.

Az osztalékhozam (a kifizetett részesedés és az aktuális árfolyam hányadosa) alapján történő vásárlás különösen meggondolandó ma, amikor a kamatszint rég nem látott mélységben van, és egy átlagos kisbefektető sem banki konstrukciókban, sem állampapírokban nem nagyon tud tisztességes reálhozamot elérni. Miközben a 6 százalék feletti éves hozamért igencsak meg kell izzadni az állampapírpiacon is, a 10 százalék feletti osztalékhozamot kínáló részvények szinte kínálják magukat.

Táblázatunkból jól látszik, hogy a Prímagáz távozása után megmaradt négy, viszonylag likvid papírral rendelkező és magas nyereségrészesedést fizető cég esetében az osztalékhozammal kapcsolatos várakozás szinte megegyezik, 10 százalék körüli. (Igen jó osztalékot ad a többi áramszolgáltató is, azonban piacuk meglehetősen likvid. Ettől függetlenül hosszabb távon kitűnő befektetésnek tűnnek.) Ebből azt a következtetést is le lehet vonni, hogy ezeket a részvényeket a piac az osztalékhoz árazza, vagyis a tőzsdén a vásárlók addig a szintig hajlandók venni belőlük, ahol még kijön a 10 százalékos osztalékhozam. Ha a piac bízik benne, hogy a következő évben sem történik rendkívüli esemény, akkor rögtön az osztalékfizetés után a következő évi részesedés érdekli a befektetőket. Ez az értékelés talán nem túlságosan szerencsés, s jól mutatja, hogy maga az osztalékfizetés milyen mértékben képes befolyásolni az árfolyamot. Ebből az is következik, hogy ahol nincs értékelhető osztalékhozam, ott éves szinten hiányzik az a biztosíték, ami meg tudja tartani az árfolyamot.

A blue chipeknél főként a Matáv esetében merül fel, hogy ha már úgyis nagy pénzgyárként lehet leírni, akvizíciókat pedig egyelőre fő tulajdonosa nehéz helyzete miatt nem hajthat végre, miért nem fizeti ki a felhalmozódó nyereség nagyobb részét tulajdonosainak. Ismert, hogy a cég az idén csak minimális mértékben tudja növelni árbevételét, s ez inkább riasztja a befektetőket. Jelentős árfolyam-emelkedést okozhatna viszont, ha kiszámítható osztalékpolitikával rukkolna elő a cég. A Molnál a gázveszteség és a terjeszkedés miatt a jelképes osztalék is szép, az OTP pedig szintén új célpontokat keres.

A nagy osztalékfizetők közül a Brau és a Zwack valószínűleg a tavalyihoz hasonló osztalékkal lepi meg befektetőit, a Globus pedig már közölte, hogy 400 forintos részesedés kifizetését tervezi. A Démásznál az eredmény növekedésének és a tavalyihoz hasonló osztalékfizetési ráta feltételezésével becsültük úgy, hogy 1100-1200 forint lehet a tavalyi év után fizetendő nyereségrészesedés mértéke.

Aki egy éven át tartotta ezeket a papírokat, az már szinte biztos, hogy igen jól járt. A négy társaság mindegyikének magasabb ma az árfolyama, mint tavaly, a szelvényvágást megelőző napokban. A jelentős osztalékhozam mellett 3-10 százalék közötti árfolyamnyereséget is el lehetett érni. Emellett valószínű, hogy az idei szelvényvágásig a rövid távú osztalékspekuláció miatt további emelkedés következik be.

Az tehát valószínűnek tűnik, hogy a várhatóan a következő években is nyereségüket őrző, s magas osztalékot fizető cégek papírjaival hosszabb távon is jócskán infláció feletti hozamot lehet majd elérni, függetlenül az aktuális tőzsdei trendtől. A 20 százalékos osztalékadót fizető magánbefektetőkben viszont felmerülhet a kérdés, hogy nem érdemes-e a szelvényvágás előtt eladni a papírokat, majd utána visszavenni. Ez attól függ, hogy mennyire hajtja fel a rövid távú osztalékvadászat a papír árát. Az utóbbi években többször előfordult, hogy a szelvényvágást követően a szelvény értékénél nagyobb mértékben esett a papír árfolyama, azonban főleg akkor, ha a vágás előtt jelentős áremelkedés alakult ki. Az ilyen spekuláció kimenetele azonban kérdéses, a legkényelmesebb megoldás több évre a fiókba zárni e négy papír közül valamelyiket, s évente egyszer a kasszához járulva, s néha-néha magára az árfolyamra rápillantva mosolyogni egyet a bankbetétben csücsülő befektetőtársakon. (ÁG)