BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Válságcsináló topmenedzserek: megfizetnek-e önhittségükért?

Válságcsinálók. A legkockázatosabb tényező az ember, hiszen az átláthatatlan termékeket, a kockázatos befektetéseket és a rizikós tőzsdeügyleteket a topmenedzserek hozzák létre, így az általuk megtestesített kockázattal is foglalkozni kellene.

A válság természetéről sok elemzés készült, ezek megpróbálják a problémák fundamentumait feltérképezni, azokat a konstrukciós és piaci hibákat, amelyek nemcsak a likviditást és a hozamokat képesek viharos gyorsasággal közvetíteni a világgazdaság valamennyi régiójába és szektorába, hanem a pénzügyi összeomlás hatásait is.

A fő kérdés azonban nem az, hogy mely termékek okozták ezeket a problémákat, hanem az, hogy milyen menedzseri attitűd. A spekulációs eufória és a korábbi óvatosságot felülíró, a folyamatos növekedési kényszernek behódoló vezetők és sztárbrókerek maguk is elhiszik a legvadabb szólamokat, és a saját növekedési vágyaik rabjává válnak. Ezek a piaci vaksággal párosulva – amely leginkább a katasztrófa iránti vakságra hasonlít – egyfajta önbeteljesítő jóslatként működnek.

A vezetők a statisztikailag kiszámított kockázatokról azt gondolták, kezelhető problémát jelentenek, a pénzügyi óvintézkedésekkel pedig bebiztosították magukat, csak olykor éppen ezen intézkedések kockázatainak a felmérése nem történt meg, és elmaradt a lehetséges visszahatások vizsgálata.

Ami azonban a legfontosabb: a gazdasági jelenségek vizsgálatánál az emberi tényező, az emberi esendőség és tévedés nem építhető be számszerűsített rizikófaktorként. Így a legnagyobb kitettséget minden piacon éppen a topmenedzserek növekedési „kényszerpályái” jelentik, valamint az az önhittség, amely a saját termékbe vetett feltétlen bizalomként, az elméleteik és cselekedeteik tévedhetetlenségeként jelenik meg.

Vajon a jövőben a felméréseknél nagyobb hangsúlyt kaphat-e a menedzsmenti kockázatoknak az elemzése, egyáltalán bekerülhet-e az a tanulmányokba? Ez iránt korábban éppen a hitelintézeti rendszerben volt leginkább igény. Létezik egy az USA-ban kitalált bankelemzési módszer, a CAMEL-elemzés, amelyben az M betű a menedzsment vizsgálatát jelenti. Sőt, mi több, a négy szem és a hat szem elve régóta ismert a hitelintézeti világban. De úgy tűnik, ez már réges-régen kevés, s ennek most még komolyabb bizonyítékát adta a jelenlegi válság, amely éppen a bankipar egykor híresen alacsony kockázatú szegmensét, az ingatlanfinanszírozást kezdte ki.

Nyilván van arra lehetőség, hogy a humánrizikó bekerüljön a rendszerbe, csak éppen a módszert kellene megtalálni. Ez elé azonban a gazdaság működésének logikája gördít akadályt. Hiszen a jókat a csalhatatlanság fénylő burka veszi körül, míg a bukottak megbélyegzettként többnyire soha többé nem kerülhetnek fontos pozícióba, ritkán okozhatnak újfent kárt. Így nagy kérdés, hogy a korábban sikert sikerre halmozó vezetők esetében hogyan lehet a reális kockázatot felmérni a múltbeli és jövőbeni cselekedeteik során.

Szükséges lenne az átláthatóság és a hétről hétre való követés megteremtése, a szabályok lazítása helyett pedig elkelne némi szigorítás a tőkepiacon, de ezt sajnos az amerikai törvényhozásban nem sikerült keresztülvinni a nyáron. Ugyanakkor már vannak, akik a bankok feltőkésítésének szabálylazítását követelik. Mintha éppen nem hitelválság lenne…

Ráadásul nemcsak a sztárbrókerek, hanem a korábban „érinthetetlen” óriásbankok és biztosítók vezetői is ugyanolyan kockázati tényezőt jelentenek. Nem is véletlen, hogy a válság kapcsán több fej hullott porba a legnagyobb társaságok éléről.

Azok a vezetők, akik egyelőre helyükön vannak, tudják, hogy elveszíthetik akár az éves fizetésüket is, ám korántsem biztos, hogy ez elegendő visszatartó erő ahhoz – figyelembe véve a korábban megkeresett milliókat –, hogy a jövőben ne kövessenek el hasonló hibákat. Hiszen a most elvesztett részvényesi érték újrateremtésére ismét hatalmas a kényszer, így minden kezdődhet elölről.

"Lehet, hogy kapzsik voltak a bankvezetők, sőt nem lehet, hanem biztos, de most segíteni kell, mert különben tényleg nagyobb lesz a baj, és nemcsak egy erős világgazdasági lassulást, hanem akár egy 1929-esnél nagyobb válságot láthatunk."

Olvassa el Heim Péter, az AEGON MAGYARORSZÁG Befektetési Alapkezelő Zrt. elnök-vezérigazgatójának véleményét teljes egészében a Világgazdaság üzleti blogjában, A pénz szavában

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.