Jövőre akár 25 dollárra is eshet az olajár?

A lap szerint a drágulást erősítheti a dollár esetleges újabb gyengülése. A londoni lap kitekintő írása szerint 2009-ben nem a szállítók magatartása lesz a döntő tényező az olajárak meghatározásában, hanem a kereslet alakulása. A globális kibocsátás 40 százalékát adó OPEC-államok decemberben újabb csökkentést jelentettek be, a maguk között alkalmazott eladási kvótákban, ami ugyanúgy hatástalan maradt, mint a korábbi hasonló lépések sora.

Az árak katasztrofális összeomlásának visszafordítására 2008 második felében összesen 4,2 millió barreles naponkénti kínálatcsökkentést határoztak el az olajexportőrök. Ebből 2,2 millió barreles szűkítést szabtak meg december közepén, amit január 1-jétől kezdve kellene foganatosítani. Ennek esélyeit azonban pesszimistán ítélik meg a piacon, annak okán is, hogy az előző, 1,5 millió barreles napi csökkentésnek is alig 85 százalékban tettek eleget az Opec-tagállamok.

A 2009-es esztendőre kitekintve Telegraph szakírója megállapítja , hogy valóra válhatnak a barrelenkénti 25 dolláros árszintre vonatkozó prognózisok, ha a kibocsátás globális csökkenésével együtt járó defláció lenne úrrá a világgazdaságon. Ebből a szempontból különösen veszélyessé válhatna az olajexportőrök számára, ha Kína recesszió áldozatává válna. A globális keresleti viszonyokat máris nyomottá teszi, hogy az Egyesült Államok olajfogyasztása 5 százalékkal csökkent 2008 harmadik negyedévében. Az áresés megfordítására az adott körülmények között csak az kínálna érdemi esélyt, ha a fejlett ipari országok sorában és több feltörekvő államban bejelentett fiskális ösztönző csomagok kiváltanák a várt hatást.

Hasonlóképpen fokozná a drágulást, ha a dollár, a 2008 második félévében tapasztalt – átmeneti – erősödése után ismét gyengülni kezdene. Ennek valószínűségét fokozza, hogy az amerikai jegybank legutóbb lényegében nullára csökkentette az irányadó kamatot, ráadásul kilátásba helyezte, hogy erőteljes pénzteremtés kíséretében hozzáfog kétes aktívák felvásárlásához, ami újabb dollár-özönt jelentene a piacokon.

Az olajárat emellett olyan nyilatkozatok is fel tudnák hajtani, mint amilyent legutóbb a brit miniszterelnök tett. Gordon Brown szerint a nyomott jegyzések azzal fenyegetnek, hogy a termelők sorra leállítják az újabb készletek feltárására és kitermelésére irányuló beruházásokat, emiatt a kereslet már minimális konjunktúra-élénkülés mellett is meghaladhatja a kínálatot.