Az idei év nem lesz sokkal jobb a tavalyinál a részvénypiacokon

Talán az egyik legfontosabb tanulság az lehet, hogy semmi sem lehetetlen - a pénzügyi piacokon az elképzelhetetlen is megtörténhet, a közelmúltbeli analógiák keresése lehet teljesen eredménytelen. Ha csak tőzsdei árfolyammozgásokat elevenítjük fel: ha az S&P 500 az év során szeptember végéig csak 20%-ot esik, akkor onnan időnként a következő két hónapban 40%-os esés következik, és ha e két hónapban a Volkswagen részvények árfolyama ötszöröz, hát ötszöröz.

A folyamatos és egyre meredekebb zuhanás egyik legfőbb oka, hogy a világban kiépült tőkeáttételek nagysága sokkal nagyobb volt, mint azt a legtöbben gondolták volna, amiben a piacon kívüli féktelen derivatív pozíciók játszották a legnagyobb szerepet.

Szintén övön aluli ütésként értékelhető, hogy a jól megszokott, mérhető és kereskedhető árazási buborék helyett ezúttal egy profitbuborék épült ki a világban, de legfőképpen az Egyesült Államokban.

Ez az év olyan gyors jegybanki attitűdváltást is hozott, amely a makrogazdaság lassú malmai esetén igen szokatlan látvány. 2007-ben és 2008 első felében még - leginkább az eszeveszett nyersanyagár száguldás miatt - egy inflációtól rettegő Európai Központi Bankunk volt, mostanra pedig az egész világ a defláció miatt aggódik.

Rengeteget láthattuk akcióban a "túl nagy, hogy elbukjon" elméletet is, és a részvénystratéga szerint úgy tűnik, hogy beigazolódott létjogosultsága. Az egyetlen ilyen "túl nagy" cég, amit csődbe mentek hagyni, a Lehman Brothers félelmetes tőkepiaci lavinát indított meg. Persze ebben nagy szerepet játszott az is véleménye szerint, hogy ez a cég, ez éppen egy bank volt. Ezek után valószínű, hogy több ilyen kaliberű cég nem marad segítség nélkül.

További tanulságokért és 2009-es kilátásokért lapozzon!

Érdekes tanulság még,

Mit vár a világ 2009-től?

Egyértelműen optimista a kép az S&P500 várakozásokat nézve: a CNBC szakmai közvélemény-kutatása szerint a megkérdezetek 69%-a vár 10% fölötti emelkedést, és csak 6% az, aki esésre számít, igaz, mindannyian nagyobbat, mint 10%. Talán ront egy kicsit a képen, hogy 2008 év elején a várakozás 10%-os emelkedés volt. Az S&P inkább 39%-ot esett.

A GDP növekedésben is szívderítőek a várakozások, a harmadik negyedévre már 51% vár pozitív értéket és mindössze 6% nem vár növekedést 2010-ig.

Az elemzőházak esetén ugyan látható, hogy mindenki óvatosabb lett, de azért a második félévre már mindenki gazdasági növekedést vár a fiskális és monetáris lazítás hatására. Egyetértenek abban, hogy az Egyesült Államok gazdasága fog először fordulni. A defláció ugyan felmerül, de kevesen tartanak tőle. A részvénypiacokon gyengébb és volatilisebb első félévet várnak, ami után a második félévben javulás jöhet, az S&P500 konszenzus 1050 pont év végére.

Egyetértés látszik abban is, hogy eljön a gondos részvényválasztás ideje, mivel már kevésbé fog "minden egyszerre" mozogni. Furcsa viszont, hogy a nagy emelkedésvárakozás ellenére a defenzív, jellemzően esésben felülteljesítő egészségügyi szektor a kedvenc, valamint a nagy kapitalizácójú cégek. Szintén közkedveltek a jó minősítésű vállalati kötvények.

Régiónkénti bontásban talán a legfontosabb szomorú üzenet az a várakozás, hogy a kelet-közép-európai térség lesz a legrosszabb a régiók közül, és azon belül is a legutolsó Magyarország. Lejjebb már nem is lehetnénk.

Mit vár a Concorde 2009-től? Lapozzon!

Mit vár a Concorde 2009-től?

Makroszinten a Concorde várakozásai lényegesen pesszimistábbak a fentebbieknél, a nagy gazdasági világválság óta a legnagyobb recesszióra számít a társaság. Az év vége előtt a kibocsátási mutatók javulását nem tartja valószínűnek az elemzési vezető, növekedést legkorábban a negyedik negyedévben tud elképzelni, bár az első negyedévben a visszapattanás lehetséges.

A deflációs veszély szerinte valós, bár a nyersanyagárak stabilizálódása ezt csökkentheti. A mintegy 2000 milliárd dolláros (a világgazdaság GDP-jének 3-4%-a) globális gazdasági élénkítő csomag óriási, így ennek lehet pozitív hatása. Ugyanakkor a csődhullám még csak most kezdődik meg, emiatt a bankszektor fél hitelezni, így kialakulhat egy öngerjesztő kör, aminek feloldásában a hitelezés beindítása lesz a kulcs.

Idén tovább folyik majd a hitelekből kiépített pozíciók felszámolása. Ennek során aztán nem csak a hitelkínálat, de a kereslet is visszaesik majd. Ezzel némileg összefüggésben a fogyasztás kiigazítása is megindul majd, emelkedik a megtakarítási hajlandóság, vége a profitboomnak. Móró Tamás szerint az egész probléma gyökere, az amerikai lakáspiac 2009-ben még nem fog megfordulni.