Küszöbön a bankcsomag - De ki veszi igénybe először?

A parlament december végén fogadta el a hazai pénzügyi közvetítő rendszer stabilitásának erősítéséről szóló – és többnyire „bankmentő csomagként” emlegetett – törvényt, amelynek pontos, számszerű kereteit a várhatóan napokon belül megjelenő végrehajtási rendelet szabályozza majd. A garanciához, illetve tőkéhez való tényleges hozzáférést lehetővé tévő, ennek megfelelően létfontosságú rendelet kapcsán hosszú hetek óta folynak az egyeztetések, amelyekről –érthetően - eddig egyik érintett fél részéről sem szivárogtak ki információk.

A végrehajtási rendelet megjelenése körüli bonyodalmakat feltehetően a bankok és az állam közötti alapvető érdekellentét okozta. A hitelintézetek ugyanis abban érdekeltek, hogy az állam – netán az igazgatóságban ülő képviselőjén keresztül – minél kevésbé avatkozzon bele a stratégiai döntések meghozatalába, a másik oldal viszont a rendelkezésre bocsátott források minél hatékonyabb felhasználását igyekszik szabályozási eszközökkel biztosítani.

Szintén alapvető kérdés az árazás, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy a hitelintézetek milyen kondíciók mellett jutnak garanciához, netán tőkéhez. A decemberben elfogadott törvény mindenesetre több komoly feltételt támaszt a tőkeemelést, illetve – a várhatóan jóval keresettebb – garanciavállalást tekintve is. A jogszabály szerint az állam nevében eljárva a pénzügyminiszter akkor vállalhat garanciát az adott bank forrásbevonásához, ha azt a PSZÁF felügyeleti tanácsának elnöke és a jegybank elnöke együttesen javasolja.

A kötelezettség alapja emellett csak hitelszerződés vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír lehet. A bank kötelezettségének lejárata legalább három hónap, legfeljebb öt év lehet, úgy, hogy maga a kötelezettségvállalás legkésőbb ez év végéig keletkezik. A decemberre kissé átdolgozott törvény rendelkezése szerint a hazai bankok tartozásaira legfeljebb 1500 milliárd forint erejéig vállalhat garanciát a magyar állam, és ezt az összeget is két részre osztották: 1050 milliárd forintnyi garanciavállalás legalább három hónap és legfeljebb három év lejáratú lehet, további 450 milliárdra pedig szintén legalább háromhavi, de maximum ötéves időszakot határoztak meg.

A rendelet megjelenése után csupán az lesz a kérdés, ki veszi igénybe először az állam által a bevont források mögé rakott garanciát: bár az iránt több piaci szereplő is érdeklődik, a sor legelején állni – érthető okokból – feltehetően egyikük sem szeretne majd.