Módszerei és döntései nem eredményezték az elmúlt években az infláció kielégítő csökkenését, és ahelyett, hogy biztosítanák, egyenesen veszélyeztetik a bankrendszer stabilitását, nem beszélve arról az óriási rombolásról, amelyet az MNB tévelygései okoznak a nemzetgazdaságban. Sokan úgy gondolják, hogy siralmas gazdasági állapotunk a kormány túlköltekezésére vezethető vissza, míg mások az elmaradt reformokban látják bajaink fő forrását. Kevesen érzékelik a monetáris politika nehéz, de meghatározó szerepét a felzárkózás pályájának egyengetésében, az MNB pedig képtelen belátni, hogy egyáltalán nem jó úton halad – olvasható a Népszabadságban megjelenő elemzésben.
Mint írja, sohasem vitatta, hogy az infláció a növekedés ellensége. Mondanivalójának lényege ennek az ellenkezője, nevezetesen az, hogy a jegybank a rendelkezésére álló négy eszköz közül a cél elérése érdekében gyakorlatilag csak egyet alkalmaz, a kamatpolitikát, ez pedig egymagában nem éri el a kívánt célt, hanem kárt okoz. A négy eszköz: 1.: a pénzkínálat ellenőrzése, 2.: a hitelállomány ellenőrzése, 3.: a bankrendszer szabályozása és 4.: a kamatpolitika.
Az MNB magyarázata szerint azért nem követi a jegybank a pénzkínálat alakulását, mert egyrészt nem lát összefüggést az infláció és a pénzkínálat között, másrészt a rendelkezésére álló eszközöket elégtelennek véli a pénzkínálat befolyásolására. Az első érvelést nagyjából (az M3 mutató kivételével) elfogadom. A másodikat - részletezés hiányában - nem értem. De ez inkább technikai jellegű kérdés – írja a közgazdász.
Ami viszont óriási szakmai hiba, az a hitelállomány alakulásának negligálása! Érthetetlen, hogy miközben az MNB árgus szemekkel követi a bérkiáramlást, mondván, hogy az a kereslet élénkítéséhez, tehát inflációhoz vezet, fittyet hány a hitelállomány rohamos növekedésére. Eltekintve attól a ténytől, hogy már legalább egy éve nem beszélhetünk növekvő bérkiáramlásról, miért ne okozna inflációt a hitelállomány növekedése, ha inflációt okoz a bérkiáramlás?
Róna szerint az MNB tehát egyik oldalról az eszméletlen mértékű, a hat százalékot is meghaladó forintreálkamatot pártolja, másik oldalról pedig a devizahitelezés negatív reálkamatszintjét szorgalmazza. Hogyan szolgálja az inflációs cél elérését az, hogy a hitelállomány több mint kétharmada negatív reálkamatot visel, miközben a maradék kevesebb mint egyharmadot az EU- és az OECD-tagországok legmagasabb reálkamata terheli?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.