A kockázati tőkének kedveznek, hogy mentsék a bankokat az USA-ban

Mint ismert, az elmúlt hónapokban annyira felgyorsult a kisebb amerikai bankok csődhulláma (1992 óta a legnagyobb), hogy a FDIC-nek mélyen a zsebébe kellett nyúlnia, illetve jelentős kedvezményeket és garanciákat kellett tenni azon pénzintézetek számára, amelyek átvették a bajba jutott társaságokat.

Nem is beszélve arról, hogy már a betétbiztosítási alapnak is friss tőkére van szüksége, ami azért nem épp’ bizalomerősítő tényező. Éppen ezért jött a felismerés, hogy be kell vonni a kockázati tőkét, amely eddig ódzkodott a vásárlásoktól a túl magas és kedvezőtlen feltételek miatt (persze, mivel jóval kisebb megtérülést láttak így az üzletben, nem is beszélve a kockázatokról).

A mostani elképzelés szerint a "megmentőnek" elég lenne csak 10 százalékos (a 15 százalék helyett) Tier 1 tőkemegfelelési rátát biztosítani a kisegített bankban a megvásárlás után (amúgy kb. 8 százalékra teszik a szakértők azt a szintet, ami a jól tőkésítettség minimum szintjét jelenti).

Nyilván lehetnek még újabb kedvezmények, hogy attraktívvá tegyék a kisbankokat, de ettől függetlenül jól látható, hogy minden eszközzel igyekeznek életben tartani a pénzügyi szektort, legyen az számviteli kozmetikázás, átütemezés, vagy éppen más fontos szabályok lazítása, mindenesetre sok esetben inkább csak azt látni, hogy fontos problémákat inkább csak a szőnyeg alá söpörnek, amik – ha újra megváltozna a piaci hangulat – számos kockázati forrást hordoznak magukban. Egy biztos, a gyakorlatilag korlátlan forrás jelentős segítséget jelent a pénzintézeteknek, csak hát sajnos azok nem a reálgazdaságban hasznosulnak, hanem a pénzpiacokon találnak maguknak utat kereskedés és spekuláció formájában.