A Ratkó-korosztállyal csak kisnyugdíjat préselhet ki magából a rendszer

Az elv egyszerű, s arra a 120 évvel ezelőtti születése idején helytálló feltételezésre épül, hogy ha sok aktív dolgozó fizet viszonylag kevés nyugdíjjárulékot, akkor abból kevés nyugdíjas viszonylag sok járadékot kaphat.

Már ebből látható, hogy az elv fenntarthatatlan. Ma családonként nem öt-tíz gyermek születik, hanem alig több mint egy. A gyerek ma már nem áll munkába az elemi iskola után, hanem sokáig tanul, mielőtt önálló keresetre tesz szert, de akkor is egyre sikeresebben siklik ki a hagyományos munkaviszony jármából – vagyis járulékfizetőként nem vagy csak későn jelenik meg – írja a Világgazdaságban dr. Farkas András, a Brokernet Investment Holding Zrt. vezérigazgató-helyettese.

S miután többnyire olyan közegben szocializálódik, ahol a közteherviselésben való méltányos részvétel az élhetetlenség stigmáját égeti a büszke polgárra, ellenérdekeltté válik az állami újraelosztás alapjainak feltöltésében. A folyamat eredőjeként egyre kevesebben fizetnek egyre rövidebb ideig egyre kevesebb járulékot.

Egyidejűleg viszont majdnem minden nyugdíjba vonuló egy-két évvel a törvényi korhatár elérése előtt megszerzi valamilyen jogcímen a nyugdíjjogosultságot. A rendszert ez még nem döntené romba, az elmúlt évtizedekben azonban meglódult az időskorban várható élettartam növekedése, különösen a hölgyek esetén, így a nyugdíjrendszernek nem a bismarcki időkben számított néhány évre, hanem néhány évtizedre kell járadékot biztosítania. E folyamatok eredőjeként pedig egyre többen akarnak egyre hosszabb ideig egyre több járadékot (azaz nyugdíjat) kapni.

Miután mind kevesebbet kell mind többfelé osztani, egyre kisebb lehet csak a porció. Ez az első pillér jövője. Egy felosztó-kirovó rendszer persze soha nem lesz finanszírozhatatlan – de a következő néhány nyugdíjas-generáció életében folyamatosan csökken majd az általa biztosított nyugdíjak értéke.

A Ratkó-korszak gyermekeinek néhány év múlva kezdődő tömeges nyugdíjba masírozását követően a rendszer már középtávon is csak nagyon szerény megélhetésre elég nyugdíjat lesz képes kipréselni magából. Nem látszik segíteni ezen a svéd áldás (vagy átok), azaz a virtuális egyéni nyugdíjszámlák vagy éppen a német logikájú nyugdíjpontok bevezetése sem. Attól nem lesz több pénz a rendszerben, hogy virtuálisan nyomon követhetem az általam fizetett összegek útját; nem a röntgenfelvétel gyógyítja a TBC-t.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható