Megint fordítva ül a lovon az EU?

Az Európai Bizottságnak ez már a második kísérlete a kérdés rendezésére, a most nyilvánosságra hozott tervbe Párizs kérésére került be az árupiac. Sarkozy kormánya ugyanis az idei G20 elnöksége keretébe is a prioritások között kezeli az árupiaci spekuláció kiküszöbölését. A Bizottság ennek szellemében fogalmazott meg javaslatokat, az ipari szereplők egy része azonban nemtetszését fejezte ki amiatt, hogy a nyersanyagok kereskedelmét és a pénzügyi szektor részét képező árupiacot egy kalap alá veszi Brüsszel.

Az Európai Bizottság tervének célja a kontinens természeti erőforrásokkal való ellátásának stabilizálása és az importkényszer csökkentése. Az elemzés utal arra, hogy Európa a stratégiai nyersanyagok közül többet Ázsiából importálnak – jelenti az EurActiv. Az Európai Bizottság ezért arra bíztatja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki saját bányászati terveket az értékes nyersanyagokra, emellett közösség szinten újragondolják a Natura 2000 programot a bányászat megkönnyítése érdekében.

A Bizottság arra szólítja fel a tagállamokat, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a hazai bányászatra, és javítsák az újrahasznosítást. Az Európai Bizottság jelentése leszögezi, hogy csökkenteni kéne a spekuláció szerepét a szektorban, hiszen a 2008-as gabonaválság is részben azért következett be, mert a piaci szabályozás nem nyújtott elegendő védelmet a befektetési spekuláció ellen.

A Sarkozy által fémjelzett szigorítási terv egyébként nem pusztán a nyersanyagokra, hanem a mezőgazdasági termékekre is vonatkozik. Mint azt az EU hangsúlyozta, a FAO jelentése is alátámasztja, hogy az élelmiszer nyersanyagok terén is jelentős a derivatív kereskedelem, hiszen a határidős szerződések mindössze 2 százaléka ér véget a fizikai áru leszállításával, a többi esetben még az opció lejárta előtt újraértékesítik a nyersanyagokat. Az EU felhívja a figyelmet arra, hogy a nyersanyaggal hatékonyan lehet spekulálni, hiszen az egyéb piaci fejleményektől függetlenül őrzik értéküket.

 "A mezőgazdasági termékek pénzügyi eszközökké válnak" – hívta fel a figyelmet Michel Barnier, az EB pénzügyi szolgáltatások biztosa. A tervek szerint a kereskedőknek tájékoztatást kellene adniuk a pozíciójukról és leállítanak az olyan, óriás méretű tranzakciókat is, amelyek felboríthatják a piac egyensúlyát.

A javaslat egyébként vegyes fogadtatásra talált a különböző érdekcsoportok részéről, az európai zöldek például úgy látják, hogy a terv túl általános és nem fektet elég hangsúlyt az újrahasznosításra. Az európai fémipart képviselő Eurometaux szervezet azért fejezte ki nemtetszését, mert a Bizottság "az utolsó pillanatban" előzetes tárgyalás nélkül foglalta a javaslatba az árupiacokat, holott a nyersanyagok piacát, valamint az árupiacokat szerintük szét kellene választani.

Barnier becslése szerint az árupiaci származékos ügyletek értéke megháromszorozódott a 2008-as válságot megelőző öt évben, az ilyen befektetések száma pedig tizennégyszeresére emelkedett. A nagy, intézményi befektetők 2003-ban még csak 13 milliárd eurót forgattak meg ilyen eszközökkel, az összeg 2008-ra 205 milliárd euróra emelkedett.

Nem hogy erőteljesebben, de inkább kevésbé kéne szabályozni az árupiacot az ár-ralik csökkentésére – vélte a Solar Capital árupiaci elemzője. Heitner Tamás szerint ugyanis éppen azért alakulnak ki árcsúcsok, mert az árak napi emelkedését maximálják. Ha egy termék ára eléri a plafont, másnap valószínűleg újra ezen a legmagasabb értéken kezdi meg a kereskedés. A short pozíciókkal rendelkezők nem tudnak zárni, mert az ár nem tudja "kifutni magát" egy nap alatt, ahogyan az a részvénypiacon lehetséges.

Ugyanakkor nem lehet az árupiaci ralikat a 2007-es ingatlanpiaci buborékhoz hasonlítani, itt ugyanis gyorsan kipukkadnak a lufik, míg az ingatlanpiacon az elemzők számára hosszú ideje világos lehetett, hogy baj van, mielőtt a válság kirobbant. A szakértő emellett úgy látja, hogy az EU az árupiaci befékezésével próbálj gátat vetni az inflációnak, hiszen elég, ha a gabona és az olaj ára emelkedik és máris magával viszi a többi terméket.

Heitner Tamás szerint egyértelmű, hogy az árupiac hosszútávon vonzó a befektetők számára, hiszen a világ lakossága és ezzel az igények növekednek, az árak tehát emelkedésre vannak ítélve. De tény, hogy a fundamentális okokból adódó áremelkedést könnyen el lehet választani a piaci raliktól, elég megnézni az egyes termékek árának mozgását. A gyapot az elmúlt napokban csúcsokat döntött, a Bloomberg pedig főként reális okokkal; a pakisztáni áradásokkal és Kína nagyobb keresletével magyarázta az ár csúcsot. Ugyanakkor visszatekintve látható, hogy tavaly november elején is csúcsot döntött a gyapot, majd tizenöt nap múlva már a mélypontra ért, ilyen rövid idő alatt nem következhetett be fundamentális változás.

Ezzel ellentétes folyamat játszódott le a cukor árfolyamában, amely a 2009-ben mért, 12 centes árhoz képest 2010 végére már 34 centért kelt el. Vagyis könnyen szétválaszthatóak az egy-két hetes ralik és a valódi alapokon nyugvó áremelkedések.