Lopakodó óriás az arany piacán

A Kínai Népköztársaságban 1949 és 1982 között tilalom alatt állt a magánszemélyek aranybirtoklása, de aranyat vásárolni szinte lehetetlen volt még egészen 1998-ig. A kínai gazdasági és politikai liberalizáció vezetett el aztán a shanghai-i aranytőzsde (Shanghai Gold Exchange) 2002. október 30-ai megalapításáig. Azt megelőzően minden aranyat a kínai jegybanknak kellett beszolgáltatni. A tőzsde indulása óriási bővülést eredményezett a kínai aranykereskedelem számára, ami egyidejűleg stimulálóan hatott a keresletre is.

Szerencséjükre nem maradtak le a kínaiak a világpiaci aranyárfolyam igazán nagy szárnyalásáról, hiszen az különösen 2003 után indult el. Akkoriban 300 dollár körül állt egy uncia (31,1 gramm) arany ára, és a gazdasági válság még a messzi távolban volt. Alig kellett hozzá öt év és Kína a kereslet volumenét tekintve már az Egyesült Államokat is megelőzve a második helyre ért fel a hagyományosan ékszerimádó India után. Időközben a sárga nemesfém már az ötszörösébe kerül.

Az arany gyorsan növekvő népszerűsége a piac folyamatos fejlődését hozta. Míg korábban csak belföldi szereplők jelenhettek meg a shanghai-i aranytőzsdén, mostanra külföldiek megjelenése is engedélyezetté vált. Nem is olyan rég pedig útjára indulhatott Kínában az első nemzetközi hátterű nemesfémalap, amely minden kínai polgár számára már elérhető alternatívává teszi az aranyat, ezüstöt, platinát és palládiumot.

Ezt megelőzően a kínai központi bank alig néhány év alatt 1.000 tonnára jelentősen megnövelte az aranytartalékait. A sárga nemesfém aránya a kínai devizatartalékokban azonban még így is elenyésző 1,6 százalékot tesz csak ki, míg a világ vezető gazdaságaiban ez az arány gyakran legalább 50-60 százalék. A jegybank devizatartalékainak szélesebb körű diverzifikációja ugyanakkor többszörösen is kinyilatkoztatott hivatalos irányelv a jövőre vonatkozólag.

Peking egyelőre mégis inkább saját polgárait engedi érvényesülni a piacon. 2009 végén tévében sugárzott reklámkampányok is népszerűsítették a befektetési arany érmék és rudak nyújtotta áldást és biztonságot. A spotok kínai kisbefektetők millióit buzdították arra, hogy a számos állami forgalmazóhely egyikében vásárolják azt, amire korábban nem adatott lehetőségük – befektetési aranyat. És a korábbi korlátozások lazítása ezzel még nem ért véget. A kínai értékpapír-felügyelet a napokban adott engedélyt a China Universal Asset Management Co. működésére, amely külföldi, fizikai nemesfémekbe fektető tőzsdén kereskedett alapokban (Exchange-Traded Fund, ETF) helyezhet el pénzt.

Idén januártól pedig már működési engedélyt kapott a Lion Global Gold Fund befektetési alap révén Kína első arany-ETF-ekbe fektető alapja. Ehhez a társasághoz működésének kezdeti hónapjaiban több mint egy milliárd dollár aranyra éhes kínai tőke érkezett. Ily módon az ország aranykövetelései egyre csak növekednek, míg a nemesfémek iránt mutatkozó kereslet egyidejűleg látványosan hajtja felfelé azok árfolyamát.

Kína azonban nemcsak a kereslet tekintetében, de a kínálatot nézve is az aranypiac élére tör. Dél-Afrikával ellentétben, ahol évről évre csökken a kitermelés volumene, Kína folyamatosan növelni képes a felszínre hozott nemesfémek mennyiségét. A 2010-ben kibányászott 341 tonna arany Kína számára jelentős előnnyel biztosítja a kitermelői dobogó legfelső fokát, de sok elemző az idei évre akár már 400 tonnás kitermelői kapacitást is elképzelhetőnek tart. Ezentúl Kína évente még 300-400 tonna aranyat importál is külföldről. A Föld legnépesebb országa a legjobb úton halad tehát afelé, hogy a világ legnagyobb dollár-hitelezőjéből hamarosan egy óriássá lépjen elő az arany piacán.