Mi lesz veled, olajár?

A feltörekvő piacok folyamatosan bővülő kereslete, a legnagyobb olajkitermelők tartalékainak csökkenése, valamint a közel-keleti és észak-afrikai feszültségek mind jó okot szolgáltatnak arra, miért várják sokan az olajár emelkedését hosszú távon. A kérdés csak az, hogy mikor indulhat meg a piacon a hegymenet.

Az észak-afrikai, különösen a líbiai események nyomán sokan gondolták, hogy a negyedik negyedévre tovább szűkül a kitermelés az olajpiacon. A várakozások azonban nem váltak be, így a korábbi, agresszív áremelkedés nyomán keletkezett lufi kipukkadt. Ha ehhez hozzávesszük az árupiacon tapasztalható általános visszavonulást, látható, miért nem várható rövid távon, hogy újra 100 dollár fölé törne az árfolyam.

A tisztánlátást tovább rontja az európai adósságválság, mely tovább csökkentheti a keresletet az Atlanti-óceán mindkét oldalán. Ugyanakkor felfelé hajthatja az árakat, ha Szaúd-Arábia túlzottan is csökkenti a kibocsátását, válaszul a líbiai helyzet normalizálódására. Utóbbi országban ugyanis valamennyire sikerült normalizáln; ám ez is elég volt ahhoz, hogy a felmerüljenek a pletykák: az Olajexportáló Országok Szervezete (OPEC) szintjén támadt kiesést eddig pótló Szaúd-Arábia visszafogja majd a kitermelését, hogy a számára kedvező szinten ragadjanak a nemzetközi olajárak.

Hosszú távon azonban a legtöbb jel felfelé mutat. bár a Nemzetközi Energiaügynökség legfrissebb előrejelzése 9,62 millió hordós napi keresletet vár Kínától idén, ami enyhe csökkenés a korábbi várakozásokhoz képest, még mindig jelentős emelkedést jelent a 2010-es 9,07 millió hordóhoz képest. jövőre pedig tízmillió hordó fölé emelkedhet a napi fogyasztás.

És nem csak Kínában, hanem a BRICS-államok többi tagjánál is határozottan nő az olajkereslet, ami egyenlőre bőven ellensúlyozza a fejlett országok keresletének csökkenését és határozott alsó támaszt nyújt az olajáraknak. További felfelé hajtó erőt jelent, hogy politikai elemzők szerint akár már a tél folyamán kitörhet az Arab Tavasz 2, vagyis tüntetések, forradalmak zavarhatják meg a legnagyobb olajkitermelő országokat a Közel-Keleten: a napi nyolcmillió hordót exportáló Szaúd-Arábia ideig-óráig tartó kiesése a nemzetközi olajforgalomból például beláthatatlan következményekkel járna az olajárakra nézve.