Egy új bankválság van kibontakozóban

Ha az európai adósság problémái Közép-Kelet Európát is ledöntik a lábáról, a fertőzés akár Ausztriáig, sőt még annál tovább is terjedhet. Ez aztán új fejezetet nyit az euró kockázatainak forgatókönyvében, ugyanis Ausztria az egyike azoknak a „magországoknak”, amelyeknek hitelképesség szempontjából mindmáig sikerült az AAA minősítést megőriznie. Ha az osztrák bankrendszer inogni kezd, annak beláthatatlan következményei lehetnek.

Egyik pillanatról a másikra a hitelszűke lehet a hétköznapok zenéje a régió országaiban kitettséggel rendelkező bankoknál is, ha Közép-Kelet Európa kockázataival kapcsolatos félelmek megerősödnek. Ezt a forgatókönyvet korábban az a Bécsi Kezdeményezés vetette fel, amelyet még 2009-ben annak érdekében fogadtak el, nehogy az európai bankok szempontjából nem alapvetőnek minősülő piacokról a bankok tömegestül és szervezetlenül vonuljanak ki. Kelet-Európa megfelel ennek a meghatározásnak, és ezért azzal a kockázattal kell számolnia, hogy a bankok további konszolidációra és mérlegkiigazításra kényszerülnek – véli Tomas Berggren.

Kockázattal szembesülő bankok – a nagy ötös fogat

A régió országaiban jelentős hitelkockázattal rendelkező bankok közé tartozik az osztrák Erste és Raiffeisen bank, a belga KBC valamint az olasz Unicredit és Intesa Sanpaolo. Ha azonban a szimptómák között a relatív kockázatvállalást is tekintetbe vesszük, látható, hogy a régió országaiban kinnlevő teljes eszközállomány 24-51 százaléákán az Erste, a Raiffeisen és a KBC osztozkodik. Ezeknek a bankoknak az általános kockázatát tehát erőteljesen befolyásolják a régió fejleményei.

A legfőbb kockázat - a Basel III elszívja a tőkét a régióból

Az európai hatóságok satujában a bankrendszert a jövőben esetleg érő megrázkódtatásokat elkerülendő, a bankok kénytelenek tőkemegfelelési mutatóikat javítani, likviditásukat, finanszírozásukat bővíteni. Valószínű, hogy a kelet-európai kitettséget a banki vezetőségek nem fogják alapvető kategóriába sorolni, így a befektetőknek tanácsos felkészülniük arra, hogy a mérlegkiigazítás miatt kevesebb hitel áramlik majd kelet felé. Itt az égető kérdés az, hogy a tanulmányban vizsgált öt bankban a kiinduló állapot szerint sem a tőkeszerkezet, sem a finanszírozási helyzet nem különösebben erős  - írja Tomas Berggren.

Az elsődleges tőkehányad az európai banki hatóságok által megjelölt új szinthez, azaz a 9 százalékhoz közelít, vagy az alatt marad, azaz a bankok kevéssé vannak kipárnázva, és további veszteségek esetén hamar a részvényesekhez kell fordulniuk tőkéért, vagy a mérlegfőösszeget kell visszavágniuk. Mintha már csak távolba vesző emlék lenne a határon átnyúló banki tevékenység aranykora, amikor a likviditás az érett és lassan növekedő nyugat-európai piacok felől csak úgy hömpölygött Kelet-Európa dinamikusan fejlődő központjai felé.

A fizetőképesség és az adósságszolgálat fenyegető helyzete - az euró lenne a vétkes?

Alapjában véve a nem eurót használó kelet-európai országokban a felvett hiteleket nyugat-európai bankok helyezték ki euróban vagy svájci frankban. Ez mindegyik ország finanszírozása szempontjából hatalmas kockázatot jelent, hiszen a helyi fizetőeszköz nyomás alá kerül, és a legrosszabb esetben le is értékelődik. A helyi banki ügyfél hitelképessége rohamosan romlik mind a cash flow, mind pedig a fizetőképesség szempontjából, mert a fedezet értékével együtt csökken a kamatfizetésre való képessége.

Eddig a vezérszólamot Magyarország játszotta, de az európai bankok szempontjából nézve a Cseh Köztársaság, Szlovákia és Románia ugyanakkora, vagy még nagyobb gondot jelent. Szlovákiát, mint az euróövezet tagját, mintha vaskosabb párna védené a fent említett gyilkos devizadinamikától – figyelmeztet a Saxo Bank közgazdásza.

Értékelés

A keleti irányban kitett bankok hatalmas kockázatait a piac még nem teljesen árazta be. Ennek az egyik oka akár az is lehet, hogy az AAA besorolású osztrák kormány viszonylag erőteljes szerepet játszik, mint végső hitelező. Jelenleg az Unicredit részvényekkel árfolyam/könyvérték (P/B) arányt tekintve 0,4-en kereskednek, míg az Intesa 0,44-en, az Erste 0,58-on, a KBC 0,6-on, a Raiffeisen 0,61-en áll.

A fentiek alapján vajon logikus-e hogy az osztrák bankok részvényeiért az olasz bankokhoz képest felárat kell fizetni? A régióval szemben vállalt kitettség relatív és nominális összege mellett az osztrák bankok részvényeinek P/B aránnyal kifejezett árfolyama hamarosan befoghatja az olasz bankokét. Ezért ezt a folyamatot érdemes lesz a következő hónapokban árgus szemekkel monitorozni, véli Tomas Berggren.