A Deutsche Bank vezére nekiugrott utódjának

A gyanú szerint – számtalan globális nagybankkal egyetemben – a Deutsche Bank 2005 és 2009 között manipulálta a Libor, illetve az Euribor kamatlábakat azért, hogy a kedvezőbb számítással csökkenthesse költségeit.

A Der Spiegel megjegyzi, hogy Ackermann május végi távozása óta nem csinált titkot abból, hogy más utódot kívánt volna magának, azóta minden alkalmat megragad arra, hogy szurkálódjék Jain ellen. Most azonban az eddigieknél egyértelműbben fejezte ki nemtetszését. Ackermann a Handelsblatt egyik rendezvényén kijelentette, hogy a bankvezérnek a nyilvánosság előtt a helye. Ezzel arra utalt, hogy a Deutsche Bank jelenlegi vezetője kérés ellenére nem jelenik meg a Libor botrány ügyében tartandó nyilvános német parlamenti meghallgatáson, maga helyett Stephan Leithnert, az igazgatótanács egyik tagját küldi el.

A hivatalos álláspont szerint Leithner felel a társaság jogi irányításáért és így ő a megfelelő személy a meghallgatásra, ugyanakkor az eseményen megjelenik majd Hugo Bänziger is, az igazgatóság kockázatfelmérésért felelős tagja Ackermann bizalmasa, akit az új vezetés elbocsátott.

A Deutsche Bank felügyelőbizottságának elnöke szeptember végén a bankrendszerre nézve katasztrofálisnak nevezte a Libor botrány miatt indított vizsgálatot, ugyanis az nagymértékben rombolja a bankok reputációját.

Ackermann a megfelelő ponton támadja Jaint, hiszen a Deutsche Bankkal kapcsolatos kifogások elsősorban a befektetési banki tevékenységet érintik, amit éveken át ő irányított. Ugyanakkor a jelenlegi vezér tagadja, hogy tudott volna a manipulációkról és azt állítja, hogy az alsóbb szintű munkatársak műve volt. Ackermann erre közölte: nem gondolta volna, hogy ilyesmi lehetséges, ami történt, arra nincs felmentés. A volt vezér emellett azt is hangoztatta, hogy ő maga mindig részt vett az ehhez hasonló meghallgatásokon, ami a Spiegel szerint egyébként nem egészen igaz, Ackermann ugyanis 2009-ben elutasította a pénzügyi bizottság meghallgatási kérelmét, amikor az adóparadicsomok felszámolásáról lett volna szó.

A svájci bankár talán nem véletlenül utasította el a részvételt akkor, hiszen pár nappal ezelőtt azt nyilatkozta, hogy Bernnek nem szabad engednie a Németországgal kötendő adóegyezmény kapcsán. Mint ismeretes, az egyelőre el nem fogadott tervek szerint a svájci bankoknak a német ügyfelek eddig adózatlan vagyonára anonim módon 21-41 százalékos egyszeri adót kell behajtaniuk. A jövőbeni hozamokat pedig – szintén névtelenül – forrásadóval kell sújtani.

Becslések szerint német magánszemélyek 130-180 milliárd euró körüli összeget helyezhettek el Svájcban adókerülés céljával. A német hatóságok az utóbbi négy évben összesen 5 olyan adathordozót elemeztek, amelyek német állampolgárok külföldi feketeszámláiról tartalmaztak adatokat, az így nyert információk alapján indított eljárások révén az állam több mint 600 millió euró bevételre tett szert.