Fitch: A magyar bankrendszer finanszírozása esett vissza legjobban

A felmérés szerint a bolgár és a magyar bankrendszer külföldi tulajdonosi finanszírozása esett vissza a legnagyobb mértékben a régió bankszektorai közül.

A nemzetközi hitelminősítő a felzárkózó európai térség hét országának - Magyarország, Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Románia, Bulgária és Horvátország - 43 legnagyobb külföldi tulajdonú bankját vonta be a vizsgálatba. A bankok összesített mérlegfőösszege 2011 végén 454 milliárd euró volt, a hét ország teljes banki vagyonállományának 58 százaléka.

A Fitch szerint a vizsgálat részletesen feldolgozott eredményei azt jelzik, hogy 2008 vége és 2012 első felének vége között a felmérésbe bevont bankok csoportszintű finanszírozása 20 százalékkal, 78 milliárd euróról 62 milliárd euróra csökkent, ugyanakkor a megvont finanszírozás jó részét sikerült a betétállományok növelésével ellentételezni.

A Fitch kimutatta azt is, hogy Magyarország volt az egyetlen a térség vizsgált országai közül, ahol 2008 vége és az idei év első felének vége között - euróban számolva - zsugorodott a banki ügyfelek betétállománya. A cég hozzáteszi, hogy a forintértéken számolt betétállomány is csökkent. A Fitch Ratings adatai szerint ugyanakkor a magyar bankszektor kinnlevőség-portfoliója is kisebb lett, forintértéken 15 százalékkal, euróértéken mérve 22 százalékkal.

Magyarországon a vizsgált időszakban 38 százalékkal esett vissza a külső finanszírozás; ez az érintett bankok teljes kötelezettségállományának 12 százalékát tette ki. Ennél csak Bulgáriában csökkent nagyobb mértékben, 47 százalékkal a tulajdonosi finanszírozás; a visszaesés a bolgár bankok kötelezettségállományának 13 százalékával volt egyenlő.

Magyarországon a Fitch Ratings londoni elemzőinek vélemények szerint a csoportszintű bankfinanszírozás csökkenése egyaránt jelzi a tulajdonos bankok aggályait a magyar bankrendszer és általánosságban a magyar gazdaság kilátásaival kapcsolatban, valamint azt, hogy a devizaalapú ingatlanhitelek előtörlesztése révén kisebbek a helyi érdekeltségek külső finanszírozási igényei.

A hitelminősítő véleménye szerint a tulajdonosi finanszírozás csökkenésében részük volt a magyar kormány által a bankrendszerrel szemben foganatosított "unortodox" intézkedéseknek is.

Szűkebb időtávra vetített, de hasonló tartalmú elemzést állítottak össze a térségi bankrendszerek finanszírozási folyamatairól nemrégiben az egyik legnagyobb londoni pénzügyi-gazdasági kutatóműhely és tanácsadócég, a Capital Economics felzárkózó piacokra szakosodott közgazdászai is.

A ház elemzői szerint a legutóbbi adatok arra vallanak, hogy a nyugat-európai tulajdonos bankok fokozatos ütemben ugyan, de folytatják közép- és kelet-európai érdekeltségeik finanszírozásának szűkítését, és a folyamat a magyar bankrendszert "aránytalan mértékben" sújtja.

A Capital Economics szakértői befektetőknek összeállított helyzetértékelésükben közölték: becslésük szerint a júliussal zárult tizenkét hónapban a lengyel bankrendszer külső tulajdonosi finanszírozása 7 milliárd euróval, a magyar bankrendszeré 8 milliárd euróval szűkült. A cseh és a román bankrendszer esetében jóval szerényebb, egyaránt 0,5 milliárd euró volt a nyugati anyabankok által végrehajtott finanszírozás-szűkítés a vizsgált egy évben.

A Capital Economics londoni elemzői szerint jóllehet a magyar bankszektorban végbement negatív tulajdonosi mérlegalkalmazkodás - vagyis hitelforrás-csökkentő finanszírozás-szűkítés (deleveraging) - nominális készpénzértékben számolva nem sokkal volt nagyobb, mint Lengyelországban, a magyar bankok teljes kötelezettségállományhoz mérve azonban sokkal magasabb a megvont külső finanszírozás aránya.

Mindemellett úgy tűnik, hogy a magyar bankok a térség más bankrendszereinél nehezebben tudják hazai forrásból pótolni a megvont külső finanszírozást - áll a Capital Economics londoni elemzőinek helyzetértékelésében.

A ház szerint az összképet tekintve "jó hír", hogy a tulajdonos bankok által folytatott negatív mérlegalkalmazkodás mindeddig fokozatos volt, a nagy kockázat azonban továbbra is az, hogy ha az euróövezeti adósságválság eszkalálódik, a folyamat kaotikusabbá válhat.

Menekül a tőke Magyarországról

2008 szeptembere óta a közép-kelet-európai kitettséggel rendelkező amerikai és nyugat-európai pénzintézetek jelentős mértékben csökkentették hitelezési tevékenységüket a régióban, ami megnyilvánult egyrészről közvetlenül a bankszektorból történő forráskivonásban, másrészről az egyéb szektorokkal (egyéb pénzügyi intézmények, nem pénzügyi vállalatok, kormányzati szervek, háztartások) szembeni külföldi követelések csökkentésében is. A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) adatai alapján megvizsgáljuk, hogy milyen mértékű volt ez a forráskivonás a térség egyes országaiban, milyen tényezők befolyásolhatták a régióval szembeni külföldi követelések alakulását, különös tekintettel a magyarországi folyamatokra – írják az MFB közgazdászai „Periszkóp” című novemberi kiadványukban.

A bankszektornak nyújtott külföldi hitelek szintje 2008 harmadik negyedéve és 2010 eleje között folyamatosan csökkent a térségben, ebben az időszakban még legkevésbé Magyarországon. 2010 második negyedévétől kezdve újra megindult a közép-kelet-európai térségbe irányuló hitelezés

A régiós szintű külföldi forrásállomány-csökkenés az eurózóna elhúzódó válsága mellett azzal is magyarázható az MFB szerint, hogy több országban a devizahitelezés szigorúbb szabályozásának hatására ezen hitelek állománya jelentős mértékben visszaesett.

Az egyéb szektorok (egyéb pénzügyi intézmények, nem pénzügyi vállalatok, kormányzati szervek, háztartások) számára nyújtott külföldi tőke tekintetében a régió országai közül a leginkább pozitív trend Szlovákiában volt megfigyelhető, ahol 2008 eleje és 2012 második negyedéve között 18,8 százalékkal növekedett a külföldi tőkebefektetések szintje, míg Csehországban 19,5, Lengyelországban 22,6, míg Romániában 25,6 százalék volt a visszaesés mértéke. Magyarországon 49,6 milliárd dollárról 25,3 milliárdra zuhant a külföldi források állománya a nem-banki szektorban, ami 48,4 százalékos esésnek felel meg. A kiugróan negatív adat Magyarország többszörös leminősítésére, az elhúzódó EU/IMF-tárgyalásokra és a befektetők számára bizonytalan gazdaságpolitikai környezetre vezethető vissza az MFB elemzői szerint.

Az EU tagállamok Fitch nemzetközi hitelminősítő szerinti besorolását és a bankszektor külföldi forrásainak GDP- arányos hányadát tekintve pozitív korrelációt figyelhetünk meg. A 2008 eleji és a 2011 végi összefüggést összehasonlítva azt tapasztalhatjuk, hogy a külföldi követelések GDP-hez viszonyított hányada jelentősen visszaesett az unió egészében. A hitelbesorolás és a külföldi források kapcsolatát mutató trendvonal meredeksége harmadára csökkent, ami azt mutatja, hogy 2011 végén a hitelbesorolás egy fokozatnyi javulásának hatására a bankrendszerbe befektetett külföldi hitelek állománya csak harmadannyival növekszik, mint 2008-ban. Ez jól szemléleti, hogy a külföldi kitettségek vállalásánál sokkal kockázatkerülőbbé váltak a befektetők. Az MFB elemzői szerint figyelemre méltó, hogy Magyarországon magasabb a bankszektorral szembeni külföldi követelések állománya, mint amennyi az ország hitelbesorolása alapján a trendnek megfelelő lenne, ami esetleges további tőkekivonást is jelezhet.

Magyarország a feketebárány

Korlátozott mértékű maradt a banki tőkekivonás a kelet-közép-európai régió országaiban, az osztrák, német és olasz bankok Magyarországot leszámítva viszonylag stabil szinten tartották a hitelezést – állapítja meg az Erste Group „Élet a tőkekivonások árnyékában” című novemberi elemzése. Nemzetközi összehasonlításban az úgynevezett CEE6-országokból a GDP 4 százalékát kitevő banki forrás távozott 2011 harmadik negyedéve és 2012 második negyedéve között, ennek több mint felét a portfóliókba történő erőteljes (4,6 milliárd euróra rúgó) tőkebeáramlás ellensúlyozta. Emellett az elmúlt három évben megkétszereződtek a Kelet-Közép-Európába beáramló EU-források, ezáltal a régió már kevésbé sérülékeny a 2008. évi állapothoz képest.

Magyarország egymaga felel a régióban történt tőkekivonás 40 százalékáért, így határozottan kiemelkedik a mezőnyből a tőkekivonás mértékét és okait tekintve egyaránt. Az okok egyértelműen az úgynevezett unorthodox gazdaságpolitikai lépésekre vezethetőek vissza, ilyen például a végtörlesztés, amely a devizaforrások egy részét felszabadította. Éves összehasonlításban a világ bankszektora mintegy 18 milliárd dollárral, vagyis a magyar GDP 14,2 százalékával csökkentette külső pozícióját Magyarországgal szemben, amely érték nagyon közel jár a Spanyolország által elszenvedett 14,3 százalékos mértékhez.

„2011 decembere óta a (pénzügyi intézeteken kívüli) magánszektor számára kihelyezett hitelek mennyisége jelentős mértékben megcsappant” – emelte ki Árokszállási Zoltán. Az Erste Bank elemzője szerint a bankszektorra nehezedő túlzott teher, a bankadó, a tranzakciós illeték, valamint a végtörlesztésből származó veszteségek erőteljes negatív hatást fejtenek ki a hitelpiacra. Ezt a kiszámíthatatlan szabályozói és jogi környezet, valamint az általános gazdasági bizonytalanság hatásai még tovább rombolnak.

Szerinte kis, nyitott gazdaságként – ahol a megtakarítási ráta nem elég nagy a szükséges beruházások biztosításához –, Magyarország továbbra is függ a külföldi finanszírozástól, akár ha tőkéről, vagy hitelről legyen is szó. Ezért hát szükséges lenne a kiszámítható, hiteles gazdaságpolitika, amely biztosítani képes a belföldi megtakarítások bővülést elősegítő és a külföldi kötelezettségek csökkenését lassító stabil gazdasági keretet.