Vége a pániknak az arany piacán? – Az elemzők fordulatról suttognak

Az arany árfolyama több mint egy évtizeden keresztül rekordot rekordra halmozott. Aztán az idén egy méretes esés formájában jött a nagy kiábrándulás mindazok számára, akik hinni merték, hogy a tőzsdén az égig nőhetnek a jegenyefák. Az év elejéhez képest 20%-ot meghaladó mínuszban áll most a jegyzés, ami technikailag akár még az ezt megelőző ütemes emelkedés normális korrekciójaként is felfogható. Ami mégis ijesztő az arany hívei számára, az a dinamika, amivel az árzuhanás végbe ment, és ahogy a kurzust egy megállíthatatlannak tűnő negatív spirál magával ragadta.

Az utóbbi három hétben ugyanakkor megállt az aranyár fékezhetetlennek látszó csökkenése, és némi élet tért vissza a piacra: A londoni nemesfémpiacon múlt pénteken 100 dollárral az ez évi mélypontja felett, 1295,75 dolláron zárt a sárga nemesfém unciája. A kérdés, ami továbbra is mindenkit foglalkoztat, hogy az utóbbi félévben látott árfolyam-esés, mindössze a hosszútávon emelkedő trend átmeneti korrekciója, vagy az arannyal szemben kritikus elemzők által már régóta várt piaci buborék kipukkadása. A legfontosabb banki elemzők aktuális prognózisait összegyűjtve mindenesetre az a kép rajzolódik ki, hogy az aranyár esésében fordulat következhet, a többség egyelőre legalábbis visszaerősödést vár az év végéig unciánként átlagosan 1.400 dollárra.

Az aranyár vesszőfutása az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve kommunikációjával függ össze. Bár az USA monetáris politikáját meghatározó intézmény változatlan ütemben működteti a pénzpumpát, az utóbbi hónapokban mégis egyre intenzívebben üzente a piacoknak, hogy ideje lesz felkészülni a mennyiségi lazítás utáni új korszakra. A pénzügyi expanzió közeledő végének hírére az amerikai kamatgörbe máris enyhe emelkedést mutat, ami negatív a kamatot nem fialó arany számára. Ezzel egy időben erősödik az amerikai dollár, ami hagyományosan nem kedvez a dollárban jegyzett nyersanyagoknak, így az aranynak sem.

A Fed kommunikációja ugyanakkor mindössze az utolsó csepp volt a pohárban. Ezt megelőzően már elbizonytalanodáshoz vezettek a nagy befektetési bankok, például a Goldman Sachs előrejelzései, amelyek rontották az aranyra vonatkozó prognózisaikat. Nem sokkal később az adósságproblémákkal küzdő euró-tagországok – Ciprussal az élen – lehetséges aranyeladásairól röppentek fel hírek, majd a világ legnagyobb aranyfogyasztójának számító Indában a kormány által az arany behozatalára kirótt importvámok megemelése sokkolta az aranypiaci befektetőket. De megsínylette az arany vonzereje azt is, hogy az elszabaduló inflációról, anarchiába torkolló államcsődökről és összeomló eurózónáról szóló horror forgatókönyvek egyike sem vált valóra. Emiatt sok befektető döntött úgy egyszerre, hogy likvidálná a korábban aranyba tett tőkéjét, és ez ahhoz vezetett, hogy az év első hat hónapjában a befektetési alapok által világszerte tartott aranykészletek egy negyedét dobra verték.