Erős a dollár, de nem mentsvár

A jennel szemben hét-, az euróval kétéves rekordot döntöget, a feltörekvő piaci árfolyamindex pedig tizennégy éves mélypontra süllyedt. Az előrejelzések abból indulnak ki, hogy az irányzat folytatódik: az amerikai gazdaság jól teljesít, növekedési üteme kétszerese az eurózónáénak, s össze sem vethető a visszaeséssel bajlódó Japánéval. A feltörekvő térség lassít, exportja lanyhul. A Bloomberg által megkérdezett szakértők arra számítanak, hogy a legtöbbet az argentin peso veszít az értékéből, de gyengülhet a svájci frank, a cseh és a dán korona, meg a forint is 2015-ben. Júniusban egy dollár még 220 forintot ért, szerdán viszont már 248 körül alakult a kurzus.

Miközben az amerikai jegybank felhagy az eszközvásárlásokkal, és már a kamatemelés eshetőségét taglalja – amivel igencsak növeli az érdeklődést a dollár iránt – az Európai Központi Bank és a japán társintézmény is most húz bele, hogy megküzdjön a deflációs veszéllyel. Ez pedig hasonló lépésre ösztökélheti Kínát is. Felrémlik a valutaháború fenyegetése is. Mint Simon Derrick, a Bank of New York Mellon stratégája mondta a Bloombergnek, a jelenség megértésének kulcsa a defláció.

Az utóbbi napokban azonban megtorpant a dollár erősödése, és ez kétségeket ébreszt a hosszabb távú előrejelzések iránt, még ha a pillanatnyi megingásból sem szabad mélyreható következtetéseket levonni. Ám tény, hogy az újra fellobbant görög válság – és a hordónkénti hatvan dollárt közelítve zuhanó olajár hatása a börzéken jegyzett energiacégekre – lejtmenetbe helyezte az amerikai tőzsdeindexeket és a dollár árfolyamát is.

A Financial Times szerint ennek oka az lehet, hogy a befektetők elsősorban az amerikai gazdasági növekedésbe vetett hit miatt fordultak a dollár felé, amelynek mind kevésbé szánnak mentsvár szerepet. Ha a világban most olyasmi történik, ami megzavarhatja az amerikai gazdaság bővüléséről kialakult képet, akkor zuhanhat a New York-i index és megereszkedhet a dollár is.

Nem mellékes azonban, hogy a dollár árfolyama fordított tükörképe az olajárnak. Ha az olaj drága, a dollár gyenge. És fordítva. Ez összefügg az olajexportálók bevételének nagyságával és tartalékkezelésével. Amikor például bő két éve a dollár ugyanolyan erős volt az euróval szemben, mint most, vagyis az 1,23-1,24-es árfolyamon tanyázott, az olajár nyolcvan dollár körül járt. Ezt megelőzően 2010 nyarán alakult ki hasonló helyzet, még korábban 2009 tavaszán, amikor egy hordó olajért csak 40 dollárt kértek. A dollár gyengébb periódusaiban az olajár száz dollár körül ingadozott az utóbbi években.

A bázeli székhelyű Nemzetközi Elszámolások Bankja (BIS) arra figyelmeztet: az izmos dollár a feltörekvő piacok sebezhetőségét is fokozza. Három év után megugrott a nemzetközi hitelezés mértéke, a főként ázsiai cégek 2,6 billió dollárnyi új adósságot képeztek, s ennek háromnegyedét amerikai valutában. A Citigroup kutatórészlegének elemzése arra mutat rá, hogy a nyersanyag-árak csökkenése eleve súlyos csapás az érintett exportőrök számára, miközben számos feltörekvő ország – köztük például Brazília – nem hajtott végre versenyképesség-javító reformokat, s most nem tud mit kezdeni a kivitelt elvileg serkentő gyengébb árfolyammal.

Változó pekingi célok

Módosítja a dollár helyzetét, hogy lassan, óvatosan, de bizonyosan leépíti amerikai állampapír-állományát Kína, amely nagyszabású nemzetközi fejlesztési programba, például a selyemút kiépítésébe kezd 3,9 billió dolláros tartalékaiból, s nagyobb szerepet szán a nemzetközi kereskedelemben már hetedik helyre feljött valutájának. A jüan egyre fontosabb tartalékvalutává válhat, s jövőre akár bekerülhet az IMF tartalékeszközének (SDR) a kosarába a dollár, az euró, a jen és font mellé.