Bankárok ezreit menesztik

Ezrével készülnek elbocsátani dolgozóikat a nagy európai bankok, legalábbis az elmúlt napokban sorozatban érkeztek a hírügynökségekhez erről szóló kiszivárogtatások.

A rendre meg nem nevezett forrásokra hivatkozó értesülések szerint a 2008-as válság utáni újabb nagy leépítési hullám mögött most részben az áll, hogy a hitelintézeteknek meg kell felelniük a megszigorított előírásoknak, részben pedig az, hogy az évek óta kirívóan alacsony kamatkörnyezetben nem könnyű profitot csinálni.

Az USA-ban a válság után hamarabb végeztek a tőkeemeléssel és költségcsökkentéssel, mint Európában, ezt a Bloomberg adatai alátámasztják: tavaly a tíz legnagyobb európai banknál egy alkalmazottra átlag 401 382 dollár bevétel jutott, az USA hat legnagyobbjánál viszont 507 380 dollár. A befektetési banki részlegeknél már Európában is nagyszabású leépítéseket, illetve divesztíciókat hajtottak végre (2010 óta nagyjából az érintett állások harmada szűnt meg), a többinél azonban eddig óvatosabb volt a fogyókúra, bár így is százezrek vesztették el állásukat az elmúlt öt évben.

Most a legtöbb hír a legnagyobb német bank, a Deutsche Bank felől jön. Az idén első fél év végén 98 647 főt foglalkoztató csoport hírek szerint októberben jelenti be végleges döntését, de több forrás is úgy tudja, hogy mintegy 8 ezer munkahelyet szüntetnének meg. Ehhez jöhet még a lakossági banki részleg, azaz a Deutsche Postbank áprilisban bejelentett eladása: az ott dolgozó 15 ezer alkalmazott máshová kerülésével és a még bejelentésre váró leépítéssel együtt nagyjából negyedével apadhat le a DB létszáma. A nyolcezres csökkentéselemzői becslés szerint nagyjából 800 millió euró egyszeri költséget jelent majd a DB-nek, de aztán a megtakarítás is elérheti ezt az összeget. Emellett az is valószínű, hogy a német bank lényegében kivonul Oroszországból, ahol most az egyik legnagyobb értékpapír-forgalmazó, több mint ezer alkalmazottal.

A lehetséges nagy elbocsátók között emlegetik – nem először – az UniCreditet is. A mérlegfőösszege alapján a legnagyobb olasz bank állítólag létszáma 7 százalékától, tízezer főtől válna meg, főleg Olaszországban, Németországban és Ausztriában. Odahaza már korábban bejelentettek egy 2700-as karcsúsítást, az nem világos, hogy ez beleértendő-e a tízezerbe (olasz források szerint igen); a 17 országban jelen levő bank egyelőre semmit nem kommentál, de a várhatóan novemberben bejelentendő ötéves stratégiai tervből minden kiderülhet. A számok alapján Ausztria kínálja a legnagyobb költségcsökkentési lehetőséget, ott a költség–bevétel-arány 91 százalék, de még Németországban is 80 százalék, szemben a csoport 61,5 százalékos átlagával.

A banki stratégiai tervek őszi ismertetését aggódva várhatják egyebek közt a londoni Barclays alkalmazottai is: többen felidézték, hogy az 50 országban 130 ezer főt foglalkoztató bank elnök-vezérigazgatója, John McFarlane a múlt héten „kemény döntések“ meghozataláról beszélt egy belső emlékeztetőben. (McFarlane nyáron vette át az operatív irányítást, miután az átszervezés lassúsága miatt kirúgták az addigi vezért, Antony Jenkinst.) A Standard Charterednél egyelőre az ezer szenior banki pozíció negyede foroghat veszélyben, a második legnagyobb svájci bank, a Credit Suisse Group esetében pedig azoknak van félnivalójuk, akik a várhatóan eladási listára kerülő amerikai privátbanki részlegnél dolgoznak.

Gőzerővel javítják a mérlegeket

A világ száz legnagyobb nemzetközileg aktív bankja 2014 végére elérte a Basel III szabályozásban előírt 7 százalékos CET1 tőkemegfelelési mutatót – derül ki a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) jelentéséből. Haladás mutatkozik az elvárt 100 százalékos likviditásfedezeti ráta LCR-teljesítésében is: tavaly év végén a világ 200 legnagyobb bankjánál már csak összesen 147 milliárd eurónyi biztonságos eszköz hiányzott ehhez – ebből 70 milliárd négy bankra jutott –, szemben a fél évvel korábbi, 305 milliárdos lyukkal. A vizsgált bankok 85 százaléka már rendben volt az LCR terén, fél évvel korábban csak 77 százalékuk mondhatta ezt el magáról.