Kettős présbe szorultak a nemzetközi olajvállalatok

Az alacsony árakkal nehéz helyzetbe került olajtársaságok továbbra sem látják a fényt az alagút végén. A kínálati oldalt meghatározó termelők változatlanul ontják árujukat a piacra, a kereslet viszont alig nő. Az egyensúly kibillenése miatt az elmúlt két évben körülbelül 75 százalékkal lett olcsóbb a nyersolaj, most januárban már jegyeztek hordónként 23 dolláros árat is.

Nehézkes a megtérülés

Igaz, az év első hónapjában már nőtt az ár, de kérdés, hogy már fordulatról van-e szó. „Az a sajátos helyzet állhat elő, hogy az év második felében kissé még emelkedhetnek a nemzetközi jegyzések, az idei éves átlagár mégis alatta marad a 2015-ösnek. Ráadásul az esetleg elért szint is jóval kisebb lesz a hordónkénti 40 dollárnál.

Viszont a 20-30 dolláros ár talán már nem jön vissza” – válaszolt a Világgazdaságnak a GKI Energiakutató igazgatója. Hegedűs Miklós becslését több más szakértővel egybecsengve adta, hangsúlyozva, hogy a több évre előretekintő prognózisok már bizonytalanok. Fontos kiindulópont viszont a várakozásokra nézve, hogy a mostani árak mellett már sok olajtermelő költségei nem térülnek meg. Az araboknál egy hordó olajat jellemzően 8-10 dollárért hoznak a felszínre – ezeket az országokat főleg olajprofitjuk drámai megcsappanása sújtja –, de például Venezuelában, Oroszországban és másutt találkozhatunk 50 dolláros fajlagos kitermelési költséggel is.

Marad a túlkínálat

Az alacsony olajár egyik oka a túltermelés, ezen belül elsősorban az, hogy az amerikai palaolaj mintegy két év alatt elárasztotta a piacot. Ennek következtében az észak-amerikai import lecsökkent, az eredetileg a tengerentúlra szánt szállítmányokra pedig – egyéb híján – olyan térségekben kerestek az eladók vevőket, amelyeknek az olajellátása amúgy is megoldott volt.

A piacromboló olcsóság másik fő oka, hogy az olaj legnagyobb felvevőpiaca, Kína importja lassul, mert az ország gazdasága nem erősödik olyan ütemben, hogy felszívja a többletkínálatot. Kína korábban a keresletbővülés legfőbb motorja volt. „Így azután hiába nőtt tavaly a világ olajigénye közel 2 százalékkal, azaz öt éve nem látott ütemben, ez kevés volt az egyensúly javítására” – mutatott rá a Guruló Hordó gazdasági blog. Szerzői szerint 2016-ban a fejlődő országok gazdasági lassulása miatt már kevésbé erősödhet a kereslet.

A globális olajigény egyébként még attól sem nő érezhetően, hogy a csökkenő üzemanyagárak serkentik az autózási kedvet. A Fidelity International szerint 60 dolláros olajár mellett beszélhetünk olajpiaci egyensúlyról. Ám ettől még messze vagyunk. Ezt sugallják a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) adatai is, amelyek szerint tavaly globálisan napi 94,5 millió hordós kereslettel napi 96,3 millió hordós kínálat állt szemben, és a túlkínálat 2016 végén is fennmarad.

Kényszertermelő országok

Kiutat csak a termelés visszafogása hozhat. Erre azonban kevésbé nyitottak azok az országok, amelyeknek a bevételében nagy súllyal szerepelnek a szénhidrogén-eladások. Ezzel kapcsolatban a Guruló Hordó arra mutat rá, hogy a Kőolaj-termelő Országok Szervezete (OPEC) ahelyett, hogy csökkentette volna a termelését, még növelte is, hogy védje piaci részesedését. Tavaly több mint napi egymillió hordóval nőtt a világ olajtermelésének mintegy 40 százalékát lefedő OPEC kínálata. A pluszmennyiség főként Szaúd-Arábiából és Irakból jött. Az OPEC kínálati többlete az idén még nagyobb lehet, mivel Irán – az ellene hozott nemzetközi szankciók feloldásának köszönhetően – januárban visszatért a piacra. Már induláskor növelte a termelését, és még az eltárolt olaját is piacra dobta. Egyedül miatta 2016-ban napi több mint félmillió hordóval bővülhet az olajkartell kínálata. Irán olaja nélkül talán hamarabb helyreállna az egyensúly.

Leépül sok olajprojekt

A kínálat szűküléséhez inkább az vezethet szakértők szerint, hogy a termelők, ha akarják, sem tudják már szinten tartani tevékenységüket. Ez a folyamat már bő egy éve tart: nagy nemzetközi társaságok sora állítja le gazdaságtalanná vált olajfelhozatalát, ezzel párhuzamosan komoly létszámleépítéseket hajtanak végre. Bár az amerikai Tullow Oil tavaly még tudott ugyan annyit termelni, amennyit tervezett, de ennek nagy ára volt: 2015-re 900 millió dolláros leírást könyvelt el, az idén pedig kevesebb fúrást tervez.

Az ausztráliai BHP Billiton is nagy veszteséget írt le egyesült államokbeli palaeszközei miatt, az adózás előtti eredménye 7,2 milliárd dolláros mínuszt mutatott, és ideiglenesen szintén visszafogja olajtermelését, ahogy gázmezőinek a bővítését is. Megkurtította fúrótornyainak számát is. A befektetők összesen 400 milliárd dollárnyi új szénhidrogén-befektetést halasztottak el a nyersanyagárak összeomlása óta, emiatt több millió hordónyi olaj marad egyelőre a föld alatt, például a Mexikói-öbölben, Afrikában és Kazahsztánban. Egyes vélemények szerint már palaolaj-lelőhelyekbe sem érdemes invesztálni. A Gazprom Nyefty elállt az egyetlen vietnami olajfinomító társaság 49 százalékos tulajdonrészének megvásárlásától, a lengyel kormány pedig összevonná az ország legnagyobb szénhidrogén-ipari vállalatait, a PKN Orlen SA-t, a Grupa Lotos SA-t és PGNiG SA-t.

Új súlypontok a Molnál

Visszafogja olajtermelő beruházásainak egy részét, és térségi érdekeltségeire összpontosít a Mol Nyrt. is, erről kutatási-termelési üzletágának vezetője nyilatkozott a Bloomberg hírügynökségnek. Mint Berislav Gaso elmondta, a társaság az elmúlt két évben éppen azért vásárolt norvégiai és egyesült királyságbeli érdekeltségeket, hogy portfóliójában nőjön a kisebb kockázatú összetevők aránya, „de most a 30 dolláros olajár az északi-tengeri termelők számára komoly kihívásokat támaszt”. Mivel a költségek kézben tartása fontosabb a termelési célok betartásánál vagy a felvásárlásoknál, a Mol egyes északi-tengeri, illetve kurdisztáni eszközeinek a leírására kényszerül. Magyarországi és horvátországi termelésére viszont ráerősít – e két országból származik termelésének 80 százaléka –, és több olajat hozna fel az oroszországi Bajtuganszkoje mezőn is.

Eshet a palaolaj-termelés

Óvatos optimizmussal azt közölte a napokban a Fidelity International, hogy az olajárzuhanásnak már vége, és az idén napi félmillió hordóval szűkülhet az amerikai palaolaj-termelés. Igaz, az eszközkezelő globális portfóliómenedzsere, Daniel Roberts a tőkejövedelmeket tekintve még mindig nem bízik a nagy olajipari cégekben, mert – mint mondja – az általuk kifizetett osztalékokat a 75 dollár/hordó árszintnél nem fedezte a megtermelt szabad készpénz.